Öt éve szolgálja a misszió ügyét nemcsak lelkipásztorként, hanem egyházkerületi missziói referensként is. Idén nyáron elköszönt a gazdagréti református gyülekezettől, amelynek 27  éven át volt lelkipásztora, 22 évig vezető lelkésze, hogy idejét az induló vagy nemrégiben indult gyülekezetek és lelkészeik szakmai és lelki támogatásának szentelhesse. Eközben feleségével ő maga is elkezdte egy új gyülekezet plántálását a fővárosban. Célja, hogy segítse az evangélium terjedését nemcsak a magukat reformátusnak vallók, hanem az egyházi háttérrel nem rendelkező városi emberek körében is. Ennek érdekében nemcsak a lelkészek, hanem a gyülekezeti tagok missziói felkészítését is kulcsfontosságúnak tekinti. „Elhívásom, szolgálatom és tevékenységeim fókusza az a kérdés, hogy hogyan járja át az evangélium a várost. Nem az egyedüli, mégis stratégiai jelentőségű válasz erre az, hogy új gyülekezetek plántálása által. Budapesten és az agglomerációban ez egyrészt új gyülekezetek megszervezését jelenti olyan helyeken, ahová sokan – köztük reformátusok is – költöznek, és ahol korábban nem volt református gyülekezeti jelenlét. Emellett arról is el kell gondolkodnunk, hogy hogyan érjünk el olyan embereket, csoportokat, szubkultúrákat, amelyeket a már meglévő gyülekezeteink látás és/ vagy erőforrás híján nem érnek el” – vallott munkájáról.

Az önállóság útján
A dunamelléki egyházkerület az elmúlt években anyagilag és szakmai háttér biztosításával is támogatta új, missziói gyülekezetek indítását főként Budapesten és az agglomerációban, de vidéken is. A missziói lelkészek elkötelezett gyülekezeti tagjaikkal együtt keresték az utat az egyházi kötődéssel nem rendelkező emberekhez is, hogy nekik is átadják az evangéliumot. A cél az, hogy ezek a gyülekezetek megerősödjenek és minél előbb önállósodhassanak, a felszabaduló erőforrásokat pedig új gyülekezetek plántálására fordíthassák, hogy minél többen megtapasztalhassák Krisztus szabadítását és szeretetét.

Inkubátorban
Bár a befektetett munka eredményessége nem mindig mérhető számokban, azért emberi tényezők is hozzájárulnak, ezek közül pedig kulcsfontosságú a missziói gyülekezetek lelkipásztorainak, valamint az új gyülekezeteket plántáló lelkipásztorok képzése és mentorálása. „Kapcsolatban vagyok és voltam egy, az egész világra kiterjedő nagyvárosi gyülekezetplántáló hálózattal, a City to City-vel. Ezt a szolgálatot egy New York-i presbiteriánus gyülekezet, illetve annak korábbi lelkipásztora, Tim Keller indította el. A református teológiai alapokon nyugvó, evangéliumi vagy ébredési lelkiségű mozgalom célja, hogy segítse olyan nagyvárosi gyülekezetek létrejöttét, amelyekben az evangélium életet átformáló erejét hirdetik az egyháztól távol lévő emberek számára. Számos inspiráló nemzetközi példán keresztül sokat látok, tanulok én magam is a  gyülekezetplántálásról. A City to City-vel együttműködve indítottuk el kétéves gyülekezetplántáló képzésünket, az Inkubátort. Ebbe a missziói gyülekezetek lelkészeit és új gyülekezeteket plántáló lelkészeket hívunk meg. Utóbbiak a képzés közben dolgozhatnak azon a missziói stratégián, amit már elkezdtek megvalósítani egy adott területen. Jó esetben már van egy csapatuk is, akikkel feldolgozzák az itt tanultakat.”

Gyülekezetplántálás – de hogyan?
Az evangélium hirdetése igazán akkor teljesedne ki a városokban, ha több új gyülekezet plántálása is elindulna – egyelőre ezekből van kevesebb. Lovas András úgy véli, ha a meglévő városi gyülekezetek nem újulnak meg missziói elkötelezettségükben, akkor plántálásokra sem kerülhet sor nagy számban. Szerinte az az ideális, ha az új kezdeményezések mögött az evangélium hirdetése és megélése iránt egyaránt elkötelezett erős anyagyülekezetek állnak. „Egy új gyülekezet indítása azzal kezdődik, hogy az anyagyülekezet imádkozik az adott területen élőkért, anyagi és időbeli áldozatot hoz, és felkészíti tagjai arra, hogy a hitükről bizonyságot tegyenek. Az a cél, hogy megtestesítsék és ezáltal hitelesen hirdessék az evangéliumot egy szekularizálódó kultúrában, a keresztény ismeretektől és értétektől egyre távolabb élő emberek között.”

A művészeket is elérnék
Ami a fővárosi missziót illeti, Lovas András szerint a meglévő, nagyobb, erősebb városi gyülekezetek mellett, az ő támogatásukkal 60-80, legfeljebb 100 fős kisebb missziói közösségeket lehetne létrehozni, amelyek a nagyobb, intézményesen erősebb gyülekezeteket egészítik ki a maguk hálózatával. Budapesten egy-egy vasárnap jelenleg hatvan református gyülekezetben hirdetik az Igét összesen mintegy tízezer ember előtt. „Ahhoz, hogy az evangélium átjárja a várost, fontos a meglévő gyülekezetek megerősítése is, de kulturális értelemben sok réteget nem érünk el még így sem. Ahol a klasszikus református kötődésekre és gyülekezeti csatornákra nem, vagy csak kevésbé építhetünk, ott meg kell találni azt a felületet, ahol találkozhatunk az emberekkel.”

A lelkész elárulta: feleségével, Votin Dóra festőművésszel, valamint Vígh Tamás és Vígh Eszter lelkipásztorokkal ők maguk is szeretnék egy új, budai plántálással elérni azokat, akiknek nincs, vagy alig van egyházi kötődésük, leginkább a művészeti élet résztvevőit. „A Bartók Béla út Szent Gellért tér és a Feneketlen-tó közötti szakasza a 11. kerület kiemelt kulturális központjává formálódott az elmúlt tíz évben. Galériák, kávézók, éttermek, bárok, kulturális és közösségi terek, műhely-műtermek, könyvesboltok sorakoznak egymás mellett. A Bartók Boulevard olyan élő, kibontakozó része Budapest életének, ahol szeretnénk jelen lenni az evangéliummal. Az itt mozgó művészek és az ő tevékenységeiket támogató intézmények tulajdonosai és munkatársai számára szeretnénk áldássá lenni az evangélium megélése és hirdetése által” – számolt be. A missziói közösség életre hívását először személyes, lelki beszélgetések, valamint evangelizációs jellegű csoportok révén képzelik el, később rendszeres vasárnapi istentiszteletekre és egyéb gyülekezeti szolgálatok elindítására is sor kerülne. Elképzeléseik között művészeti projektek is szerepelnek, melyekkel az evangéliumi értékrendet, a krisztusi odahajolást és igazságszeretetet képviselnék. A lelkész hangsúlyozta: lokalitásról, és nem gyülekezeti területről  van szó; a klasszikus parókiális jogokat egy új missziói közösség indítása nem kell, hogy érintse sem ebben, sem más esetben.

Meghívás a nappalinkba
Arra, hogy a már meglévő gyülekezetek részéről mit jelentene megerősödni a missziói szemléletben, arra az év elején indult INTRO kurzus fogadtatását hozta példának. A kereszténységet bemutató tematikus videókurzus kiscsoportos feldolgozása révén az érdeklődők a bibliai narratívával ismerkedhetnek meg. Országszerte több mint harminc gyülekezet regisztrált, volt, ahol két csoportot is indítottak. Bár a cél az lett volna, hogy a nagyvárosi gyülekezetek elérjék azokat embereket, akik nem hallották még az evangéliumot, többször előfordult, hogy inkább egy-egy gyülekezeti programot szerettek volna kiváltani vele a lelkészek. „Általános tapasztalat, hogy az evangélium megosztásának, megélésének erre a nagyon személyes, baráti kapcsolatra épülő módjára nincs igazán idő, tér, energia. Az INTRO során akár online, akár valóságosan meghívjuk az ismerőseinket a nappalinkba egy beszélgetésre. Ehhez érdemes végiggondolni, hogy kik azok a nem keresztény ismerőseik, akikben lenne nyitottság egy-egy ilyen típusú beszélgetésre. Személyes tapasztalatom az is, hogy egy ilyen kurzus közösséget épít, és lehetőséget teremt később a közös bibliatanulmányozásra, ami kezdetben talán túl nagy lépés lenne.”

„Tanúim lesztek…”
Ahhoz, hogy egy közösség így tudjon szolgálni mások felé, előbb érdemes felkészíteni a tagjait a szolgálatra, ami nem csupán ismeretszerzést vagy módszerek elsajátítását jelenti, hanem azt is, hogy a Krisztusban hívő emberek alávetik magukat az evangélium transzformáló erejének, így válva Krisztus tanítványaivá. Erre ad lehetőséget a Tanúim lesztek! missziói tanítvány- és vezetőképző kurzus, amelyről itt írtunk korábban. „Nekünk, lelkipásztoroknak meg kell erősítenünk a gyülekezeti tagjainkat missziói identitásukban, abban, hogy mindennapi életükben, hivatásukban, kapcsolataikban tudatosan Krisztus képviselőiként járjanak. Mi ehelyett sokszor inkább úgy tekintünk rájuk, mint akik jelen vannak az istentiszteleten vagy legfeljebb vállalnak valamilyen szolgálatot a gyülekezetben. Pedig lehet valaki aktív a gyülekezeti közösségben, miközben mégsem tudja, nem is próbálja tudatosan megélni a hitét a hivatásában, a munkahelyi kapcsolatokban, az edzőteremben, bárhol máshol. El kell gondolkodnunk azon, hogyan tudjuk őket segíteni, támogatni, hogy kreatív, ha kell, kezdeményező módon vagy csak a másik ember mellé állva megélhessék a hitüket. A Tanúim lesztek! kurzuson próbálunk egymásnak segíteni, hogy azokban a hetekben különösen is gyakoroljuk magunkat ebben. Mindenki megnevez egy nem keresztény ismerőst, barátot, gondolkodik azon, hogyan tudja jól szeretni, imádkozik érte, és ha megnyílik a lehetőség, esetleg bizonyságot is tehet neki Krisztusról.”

Ahhoz, hogy egy lelkész elindíthassa a kurzust saját gyülekezetében, már nem szükséges az egyéves előképzés, hanem megfelelő előkészüléssel egy négynapos lelkészképzést elvégezve is felkészülhet a feladatra – számolt be Lovas András. „Ha a gyülekezeteinkben ötven-száz ember szíve lángra kap az evangéliumért, segítjük és képezzük őket, kiépítjük a csatornákat azokhoz az emberekhez, akiket ők érnek el, akkor megsokszorozódik a magvetésünk. Az Újszövetség szerint a keresztény ember az életében, a kapcsolataiban világít, mi viszont gyakran inkább az intézményeinkből indulunk ki. Az rendben van, hogy az intézmény is missziós tér, de amennyi energiát elvisz, kevés marad a lelkiség megélésére. Ráadásul, ha a gyülekezetek nem bírnak missziói identitással, nem képesek befogadni a kívülről jövőket, akkor hiába próbáljuk erősíteni a hitoktatókat, mert nem tudnak bekapcsolódni közénk az új emberek.”

Ugyanaz a valóság, de mást képviselünk
A misszió lassú folyamat – hangsúlyozza a lelkész. „A kereszténységünk, a hitünk megélése nem merülhet ki annyiban, hogy gyülekezeti programokon veszünk részt. Attól missziói egy gyülekezet, ha a tagjai elkezdik Krisztus valóságát megélni abban a valóságban, ahol élik az életüket, ez pedig ugyanaz a valóság, mint a többi ember valósága. Ugyanott vásárolunk, ugyanazok a bajaink vannak, ugyanabban a politikai megosztottságban vagyunk.”

De hogyan tegyük mindezt? – adódik a kérdés. „Miközben másokkal beszélgetek, először is fontos tudatosítanom, hogy Krisztus képviselője is vagyok. Másodszor, fontos, hogy meghallgassam, megértsem őt. Lerohanhatom az evangéliummal, azzal, hogy te bűnös vagy, Krisztus meghalt érted, és ha elfogadod, akkor bocsánatot kapsz és örök életed van. De lehet, hogy ő arról fog beszélni, hogy a fiával miért romlott meg a kapcsolata. Ha meghallgatjuk a másikat, jobban megértjük, hogyan válhat örömhírré számára az örömhír. A meghallgatásban pedig bizalom, törődés, szeretet, irgalom is van. Lehet, hogy valamiben segíteni is kell neki. És lehet, hogy egyszer csak megnyílik az út: adok neki olvasnivalót, beszélek neki valamiről, vagy meghívom őt egy gyülekezeti alkalomra.”

Ahová elhívnád a barátod is
De milyen az a gyülekezet, ahová szívesen meghívnánk másokat is? Lovas András a kontextuális jelzővel festi le. „Tim Keller szerint egy igehirdetés vagy egy istentisztelet akkor kontextualizált, ha úgy szólít meg téged, hívő embert, hogy azt érzed, bárcsak a barátod vagy a kollégád is hallaná. Ilyenkor úgy hangzik el az evangélium, hogy az nem bántó, nem sértő, és mai nyelven az ő élethelyzetre nézve mondana neki valamit. Viszont ha az van bennem, hogy ez jó igehirdetés volt és engem épített, de esélytelen, hogy ide elhívjam a barátomat, mert semmit nem értene ebből, akkor az nem kontextualizált. Nem az a döntő tehát, hogy az istentiszteleten gitár szól-e vagy orgona, hanem hogy érzed-e az evangélium sodrását, erejét, eljut-e az életedig, vagy csak tudod, hogy az igazságról szól.”

Lelki megújulás után aratás
Missziói látásról, elhívásról csak akkor lehet beszélni, ha személyes lelki, evangéliumi megújulás van mögötte – állítja a lelkész. Missziói referensként ő maga lelkivezetői szolgálatot is ellát, amikor a lelkészek mentorálását végzi. Ilyenkor nem szakmai tanácsokat ad, hanem lelkésztársainak segít személyes imaéletük és az Istennel való kapcsolatuk előmozdításában. „A spiritualitás nem önmagáért való dolog, a mi helyreállásunk is a misszióért, a küldetésünkért van, hogy Isten országát építsük. A helyreállást szolgálják a Gyógyító jelenlét konferenciák is, ahol a mélyebb sebzettségek, rendezetlenségek, elakadások gyógyulása, feloldódása történhet meg az evangélium fényében, Isten jelenlétében. Ha ezek a súlyok leszakadnak rólunk, akkor tudjuk Istent igazán szolgálni.”

Bár ő maga a misszió ügyét képviseli az egyházkerületben, lelki megújulást csak Isten adhat – hangsúlyozza Lovas András. „Rendszeresen imádkozom azért, hogy Isten hozzon ébredést a fővárosba, elevenítse meg a gyülekezeteket, a lelkipásztorokat, és kezdje rajtam. Csak ezután küldhet munkásokat az aratásba – akármennyire is ég a szívünk az elveszettekért.”

Kép: Füle Tamás; bevasarloutca.hu