Kinek vonzó az élete?
Egyházvezetőkkel beszélgetve felvetődött, ki lehet ma a fiatalok példaképe. Voltak, akik úgy vélekedtek, nincs szükség újkori példaképre, a református fiataloknak fel lehet nézni Kálvinra és követni kell a nagy reformátor tanításait. Az elmélet szép, a bökkenő csak ott van, hogy soha nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki Kálvinhoz szeretne hasonlítani. Valljuk be, hiába nézték csodálattal még ellenségei is Kálvint, a zseniális, mélyen hívő 16. századi férfiú élete a mai tizenévesek számára nem vonzó. Mit látunk, ha szétnézünk magunk körül? Kimondani is közhely: a többség azért dolgozik, hogy minél többet fogyaszthasson, szinte észrevétlenül irányít minket a globalizáció. A gyerekeknek eszük ágában sincs túlhajszolt szüleikre hasonlítani, más kérdés, hogy a százezrekre rúgó menő cuccokat, modern kütyüket magától értetődő természetességgel igénylik tőlük.

A hamis éden
Az Y és Z generáció tagjai – az 1980 és 1996 között születettek - naphosszat lógnak a hálón, esténként rákattannak a tévére és meredten bámulják az „Éden Hotel" kockás hasú fiúit és műanyaggal felturbózott lányait. A környezet lélegzetelállítóan szép, a feladat pedig egyszerűnek tűnik, mint a pofon. A három éve futó televíziós valóságshow lényege, hogy a műsorba beválogatott lányok és a fiúk párt választanak maguknak, majd röviddel ezután kísértők, hódítók érkeznek az éden hotelbe azzal a küldetéssel, hogy szétszakítsák valamelyik párost. Vagyis megesik, hogy azt a csábítót jutalmazzák milliókkal, aki fel tud bomlasztani egy meglévő kapcsolatot, majd alkot valakivel egy új párost, és a játék végéig talpon marad. Azt gondoltam, hogy az édeni történetek kevés embert vonzanak, mert ugyan ki akarja estéről estére azt nézni, hogyan kell mesterien feldúlni kapcsolatokat, de a reality showba már a játékosnak jelentkezők számra is több ezerre rúg, hát még a tévénézőké! És ha már az „édenben" vagyunk, ne feledkezzünk meg a műsorvezetőről, százezrek példaképéről, világbajnok tornászunk névrokonáról sem, aki alkalmi néptanítóvá avanzsálta magát a közösségi oldalakon. Berki Krisztián „bölcsességek" százaival árasztja el az internetet: „Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket." Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy no comment, tetteire pedig még ez a két szavam sincs. Ha mese lenne és nem valóság, azt írnám, aki nem hiszi, járjon utána!

Példakép kerestetik
Szívesen írnék tiszta életű üzletemberek és politikusok tömkelegéről, (tudom, vannak ilyenek is), a református lelkipásztor miniszter szerint azonban a politikában egymás megsemmisítése a cél, vagyis általában nem két különböző nézőpont csatázik egymással a tisztelt házban. Balog Zoltán a Parókia portálnak adott interjúban úgy fogalmazott: „Ha valakinek nincsenek tisztességtelen pénzügyei, akkor megpróbálják a személyiségét lerombolni." Mindez nem parlamenti legenda, az országunk megválasztott irányítói viselkednek így egymással. Mindannyian építőkockái vagyunk ennek a sokat szidott társadalomnak, mégis jobban szeretünk másokra mutogatni, mint a saját életünkön, tetteinken elgondolkodni. Gyakran hallom azt is, hogy hangoztatják a média felelősségét az áldatlan közállapotokért. Mint újságíró, én is érzem a felelősséget és a magam eszközével szeretnék hozzájárulni a pozitív változáshoz. Kérem, ha ismer a környezetében olyan reformátust, akinek példaértékű az élete, írja meg nekem, én pedig megkeresem és beszélgetek vele. Így együtt tehetünk azért, hogy napjaink példaképei ne csak a mások pénzén hízó, semmihez sem értő celebek legyenek. Küldjön egy e-mailt: d.feketezsuzsa@gmail.com. A többit bízza rám!

Fekete Zsuzsa 
(Megjelent a Reformátusok Lapja április 19-i számában)