„Igen hasznos, ha felidézzük a szentek emlékezetét, és a szentek szent példáit mindenkinek követésre ajánljuk.” (Második Helvét Hitvallás, XXIV.)

Szeptember 24.

Szent Gellért
(980-1046)

Életútja: Az itáliai Velencében született fiúcska olyan beteges volt, hogy szülei átvitték a San Giorgio-szigeten lévő bencés kolostorba, s fogadalmat tettek, hogyha a gyermek a monostor tagjainak imádságára mégis életben marad, Istennek szentelik. Így is történt, a bencések nevelték fel. Amikor a keresztes hadakkal Szentföldre érkező édesapját az arabok elleni ütközetben elveszítette, emlékére felvette a Gellért nevet. A jó képességű ifjút apátja tanulmányútra küldte Bolognába. Harminckét évesen visszatérve a kolostori iskolában tanított, majd lemondva alighogy betöltött apáti tisztéről, őt is a Szentföld vonzotta, hogy pogányokat térítsen.

1015. február végén társaival hajóra szállt, de a kitört viharban Isztria partjai felé sodródtak, és Szent András szigetének bencés monostorában találtak menedéket. Itt ismerkedett meg Rasina pannonhalmi apáttal, akinek unszolására tavasszal Magyarországra érkezett azzal a szándékkal, hogy majd innen utazik tovább a Szentföldre. Székesfehérváron, Nagyboldogasszony napján találkozott István királlyal, akinek annyira megnyerte tetszését, hogy fia nevelőjéül hívta meg őt. Így lett aztán Gellért az esztergomi királyi palotában a nyolcéves Imre herceg tanítója és nevelője további hét éven át.

1022 után Bakonybél monostorának közösségében élt, annak erdei remeteségében elmélyülve kezdte írni teológiai műveit, főleg bibliai kommentárokat, amelyek sajnálatos módon idővel elkallódtak. Miután Ajtony legyőzésével István király 1030-ban megalapította a marosi (később: csanádi) egyházmegyét, remeteségéből visszahívva, Gellértet állíttatta a püspökség élére. Gellért püspök a maga alapos módján szervezte meg egyházmegyéjét, székesegyházat és templomokat építtetett, iskolát és monostort alapított. Országjárása közben szolgálók ajkáról fedezte fel a „magyarok szimfóniáját”, a számára furcsa, kézi malom tekerése közben énekelt pentaton lejtésű népdalt.

Az István király 1038-ban bekövetkezett halála utáni trónviszályokban Gellért az Árpád-ház fiúági örököseit támogatta. Aba Sámuel húsvéti koronázását megtagadva a szószékről nemcsak bukását jövendölte meg, hanem a bekövetkező pogánylázadást is. Miután a Vazul-fiak visszahívására szervezkedő párt élén 1046 szeptemberében Gellért Budára sietett András herceg üdvözlésére, a Vata vezette pogány lázadók megtámadták és az akkori Kelen-hegyről kocsijával együtt a mélybe taszították. Először Pesten, a mai Belvárosi Főplébánia-templomban temették el, majd hamvait felemelve Marosvárra (Csanádra) szállították át. Szentté avatása I. (Szent) László király kezdeményezésére történt 1083-ban, mártíromságának helyét pedig az ő emlékére nevezték el Gellért-hegynek.

Személyisége: A példakép édesapa utáni ifjúkori vonzódása később a mennyei Atya személyében találta meg célját. Művelt, de szangvinikus egyéniségét az otium és a negotium, az elmélyült nyugalom és a tevékeny nyugtalanság egymást segítő ellentétes törekvései jellemezték. Elmélkedő, Isten bölcsességében elmélyedő életformája a pedagógiai, igehirdetői és egyházszervezői tevékenységében gyümölcsözött. Az igazságot a próféták harcos lelkületével korának politikai eseményeivel is bátran ütköztette. A hit harca értelmének immár a Szentföld helyett a mennyei szentek szentjébe való bevonulást tartotta. A Szentírás feletti folyamatos elmélkedés töltötte ki mozgalmas életét, legyen annak külső körülménye a Bakony csendes erdeje vagy az ügyektől terhelt marosi püspökség. Trónviszályoktól felkavart körülmények közt írta egyetlen fennmaradt művét, a Dániel könyve deuterokanonikus himnuszának, a tüzes kemencébe vetett három ifjú énekének magyarázatát Deliberatio címen. Ebben a tanúságtevők törékeny életét így méltatja: „Íme, az edények, amelyek az égi kincset, vagyis az igazság tudását és Isten Fiának megismerését őrzik.”

Életútjának igéi: ● Zsolt 1, 2: „Az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” ● Gal 4, 26: „A magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja.” ● 2Kor 4, 7: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” ● 2Tim 4, 2: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” ● 2Tim 4,7: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” ● Zsid 13, 14: „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.”

Csendes imádság: Úr Jézus Krisztus! Szent Gellért példáját látva, megbizonyosodik számunkra, hogy bárhova sodortatva, bármilyen helyzetben és bármennyire tört edényként is lehetséges szolgálatodba állni a Te dicsőségedért. Köszönjük Urunk, hogy bölcs igédben való elmélyülésben éppúgy a tieid lehetünk, mint a társadalom tanításának és építésének ügyes-bajos dolgaiban. S ha életünk végének nem feltétlenül Illés próféta tüzes szekéren történő égberagadása lesz a pecsétje, hanem épp ellenkezőleg, a mélységbe való letaszítottság összetöröttsége, akkor is a Te nevedért boldogan éltünk és haltunk. Ezért könyörgünk hozzád, hogy a mennyei Jeruzsálem örök dicsőségét megláthassuk szemeinkkel. Ámen.

Békési Sándor