„Az igehirdetésnek akkor van ereje, ha ember áll az emberek előtt, csak éppen palástban, és olyan hangon szól, olyan szavakkal, amit mindenki megért."
Békési Sándor
Én vagyok az élet kenyere...
"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg (...) soha." János 6, 35
Éhes vagy. Látszik a szemeden. Érzem abból, ahogy beszélsz, ahogy viselkedsz. Jó az, ha tudsz mértéket tartani, ha nem vagy torkos, ha tudsz megálljt parancsolni magadnak. Az önmegtartóztatás, a mértékletesség becsülendő dolog, elvégre Lelkem gyümölcséhez tartozik, annak egy szelete.
Böjtölni is tudsz. Nagyon helyes. Én már csak tudom, mennyire fontos, mennyit ér, ha a nagy munka előtt elvonulsz, lecsillapítod tested harsogó kiáltásait, és odafordulsz az én mennyei Atyámhoz.
A mi mennyei Atyánkhoz.
De most éhes vagy. És mégsem jössz oda ahhoz a terített asztalhoz, amit én kínálok neked, ahová én magam hívtalak meg. Igaz, hogy szerény a felhozatal az ételből, hiszen nincsen sem a kedvenc szalámidból, sem abból a padlizsánkrémből, amiért annyira odavagy.
Egyetlen dolog van csak: kenyér.
Az a kenyér, amely már a kezdetekkor, az ember teremtésénél jelen volt. Az a kenyér, amely Egyiptomban, az éhínség idején összehozott egy szétszakadt családot. Az a kenyér, amely a vándorláskor napról- napra az egyetlen ételforrást jelentette. Az a kenyér, amely oly sokszor megtöretett... A pusztában a tömegnek. Az utolsó vacsorakor. Emmausban. De legfőképp a kereszten.
Mert én voltam, vagyok, és leszek az a kenyér, amely a legfontosabb pillanatokban megjelenik.

Én voltam az a kenyér, amely mindig mindenkinek elég volt.
Én vagyok az a kenyér, amelyet magadhoz veszel, mikor úrvacsorázol.
Én vagyok az a kenyér, amelyet igazán kívánnod kéne.
Én vagyok az a kenyér, amiért jönnöd kell, amit odaadok, amit vegyél el, ami által élj!
Élj... hiszen ez a te rendeltetésed.
"Ne veszendő eledelért fáradozz, hanem az örök életre megmaradó eledelért." Fáradozz értem, akarj engem. Én ingyen kínálom neked a lelked számára szükséges táplálékot.
ÉN VAGYOK. Az asztal mindig vár.
ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE. Sosem fogy el, mindig jöhetsz, kérned sem kell.
Jóllaktál. Látom a szemeden. A mosolyodon.
Ha újra megéheznél, gyere vissza. Én újra, és újra, és újra megterítek neked...

Elhangzott 2018. július 24-én a Művészetek Völgye Református udvarának déli áhítatán.
Jézus "Én vagyok.." mondásait a legtöbben ismerjük. De mi történik akkor, ha ezek a pár szavas mondatok továbbfejlődnek egy monológgá? Mi történik akkor, ha továbbgondoljuk a saját élethelyzetünknek, megértésünknek megfelelően ezeket a mondatokat? Lehet, hogy saját magunkkal kapcsolatos kérdésekkel találkozunk. De az is lehet, hogy úgy tudunk gondolkodni róluk, mintha Jézus leülne velünk szemben, és beszélgetne velünk arról, hogy mi a többlettartalmuk.
Az "Én vagyok... üzenet 10 percben" napi áhítatok során arra tettünk kísérletet, hogy felfejtsük e mondatoknak azt a síkját, amelynek segítségével eljuthatunk az Alfától az Ómegáig, a Jézus-nélküliségtől az Jézussal való járásig.
Az "Én vagyok... üzenet 10 percben" napi áhítatok során arra tettünk kísérletet, hogy felfejtsük e mondatoknak azt a síkját, amelynek segítségével eljuthatunk az Alfától az Ómegáig, a Jézus-nélküliségtől az Jézussal való járásig.