Bátran ismertetni az evangélium titkát
Pál apostol az Efezusi levélben azt kéri, a szentek mellett könyörögjenek érte is, hogy „adassék nekem az Ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” – kezdte püspöki jelentését Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök az egyházkerület november nyolcadikai közgyűlésén. Ez a személyes vallomás nem csupán bátorságot kér a megszólaláshoz –folytatta –, hanem találunk mellette egy titkos mélységet is. A megnyitás, megnyílás vagy nyitás szó leginkább azt a mozzanatot írja le, amikor valaki szólásra nyitja száját.



Lukács evangéliumában Keresztelő János megszületésekor az addig hitetlensége miatt meg nem szólaló Zakariásnak feloldódott, szó szerint „megnyílott” a szája, és azonnal áldani kezdte Istent. Vagyis a bátorság, amiért az apostol könyörög, nemcsak arra vonatkozik, hogy legyen belső készsége, szív szerinti szólásszabadsága a bizonyságtételre, hanem hogy bátran szóljon arról, amiképpen szólnia kell. Az evangélium nagy titkáról van itt szó, amelynek nem a magyarázására vagyunk hivatottak, hanem arra, hogy engedjük magát az Igét elmagyarázni és megvilágítani a mi életünket. „Az Ige az, amely belevilágít az életünkbe, Isten kegyelmének és dicsőségének fényébe állítja és megmagyarázza nekünk, mit jelent az, hogy egész életünknek Istennel van dolga” – mondta a püspök.

Veres Sándor méltatása
Bogárdi Szabó István a frissen beiktatott új főgondnokot, Veres Sándort méltatva megköszönte az egyházkerület gyülekezeteinek a kifejezett bizalmat, mert szerinte ez arról tanúskodik, hogy él még anyaszentegyházunkban az értékes emberek megbecsülése.



Néhány gondolat az aktuális évfordulók kapcsán
Vasárnap lesz száz éve, hogy véget ért az első világháború – emlékeztetett a püspök. Amikor véget ért, sokak reménye az volt, hogy a háború feltételezett okait kiiktatva egyszer s mindenkorra elkerülhető lesz még egy hasonló világégés. Az akkori felfogás szerint az egyik ilyen ok az Osztrák-Magyar Monarchia volt; a másik az egyházaknak az a szégyene, hogy a brit egyházak a brit katonákat, a német egyházak a német katonákat, a magyar egyházak a magyar katonákat, az orosz egyházak az orosz katonákat szentelték be a háború mászárszékére vonulva. „Ezért az 1920-as évektől kezdődően számos teológus és egyházi ember az olcsó pacifizmus felé fordult, és amikor éppen felemelhette volna szavát agresszív készületek és embertelen törvények ellen, már tétlenül szemlélték az úgymond rajtuk kívül zajló eseményeket.” Hozzátette: most, amikor a totális individualizmus felé lendül az inga, úgy tűnik, a keresztyén egyházak megint rossz válaszokat készülnek adni.

Hamarosan a harmincéves háború kitörésére is emlékezni fogunk (1618), amely vallási hivatkozással a korabeli Európa lakosságának szinte felét kiirtotta – folytatta a püspök. Tisza István meggyilkolt miniszterelnök alakja kapcsán pedig Ravasz László egykori református püspök szavait idézte: „minden elveszhet, csak te maradj meg nekünk, felséges Isten, mennyei Atyánk”. Megemlékezett arról is, hogy idén volt hetven éve annak az úgynevezett „Egyezménynek”, amely az egyházi intézmények végleges megcsonkításával ellehetetlenítette a missziós életet.

Átalakulóban az egyházkerületi élet
A püspök a missziói jelentésből kiemelte az elnéptelenedő gyülekezetekről és a lelkészek leterheltségéről szóló részeket. Az utóbbi kapcsán arra kérte a presbitereket, hogy legyenek segítői a lelkipásztoroknak. Szót ejtett arról is, hogy miközben sok gyerek vesz részt hittanórákon és gyülekezeti katechézisben, addig a szüleiket alig-alig látni a templomokban. „Ha legalább annyi szülő járna a templomba, mint ahány hittanosunk van, bizony nem tizenöt új templomot kellene építeni, hanem még vagy ötvenet, hogy mindenki elférjen” – mondta.



„A rekonstrukciós program, az energetika program, az óvoda fejlesztési program, a templomépítési program – nem győzöm hangsúlyozni – nem az egyház létének alapja és elkerülhetetlen feltétele, de mindenképpen része az egyház jólétének” – folytatta a püspök. Felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell becsülnünk mindazt, ami most a rendelkezésre áll, de – Sebestyén Jenő szavaival élve – ne becsüljük se túl, se alá a gondviselés eszközeit.

2020-ban Magyarországon lesz az Eucharisztikus Világkongresszus, és nem intézhetjük el azzal, hogy ez a katolikusok dolga és nem a mi ügyünk – figyelmeztetett Bogárdi Szabó István, aki ennek kapcsán kifejezte a reményét az úrvacsora-vita újranyitását illetően. „Adja Isten, hogy a magunk úrvacsorai gyakorlata és felfogása is megújuljon ennek az eseménynek a fényében.”

A diakóniai jelentés kapcsán a püspök háláját fejezte ki a gyülekezeteknek azért, hogy amikor nagy szükség mutatkozik valahol, bőséggel és jókedvvel adakoznak. A lelkipásztorokat arra buzdította, hogy jó szívvel és lélekkel hirdessék ezeket a lehetőségeket. Amink van, azt mind kaptuk, és ilyen módon is kifejezhetjük Isten iránti hálánkat – hívta fel a figyelmet.

„Örömmel számolok be arról, hogy Zsinatunkon, a Generális Konventen, az országos esperesi értekezleteken, a különböző konferenciákon jó békességet és egymás iránti szeretetet tapasztaltam” – folytatta. Figyelmeztetett azonban arra is, hogy a jóllét és bőség közepette fennáll a kisértés, hogy a bolond gazdag módjára mi is azt mondjuk: egyél-igyál, én lelkem, tedd magad kényelembe. „S még inkább fennáll a veszélye, hogy jó dolgunkban egymásnak rontunk, civakodunk, és mindenkinél bölcsebbnek és okosabbnak képzeljük magunkat. Legyünk ma együtt úgy, hogy elkérjük Isten Szentlelkét: józanságra, bölcsességre és szeretetre” – fejezte be beszédét.



Emlékezés
A püspök köszönetet mondott azoknak, akik a legutóbbi közgyűlés óta mentek nyugdíjba: Szerdahelyi Józsefnénak, Schmidt Ferencnek, Jakab Erikának, Alföldy-Boruss Dezsőnek, Bóna Zoltán Sándornénak, Nagy Péternek, Ágoston Gézának és Takaró Károlynak. Megemlékezett az elhunytakról is: Hamar Istvánnéról, Bölcsföldi Lászlóról, Kiss Mihályról, Bartháné Timár Juditról, Aranyos Zoltánról és id. Bán Béláról.

Beiktatták Veres Sándort az egyházkerületi főgondnoki tisztségbe
Az Egyházkerületi Választási Bizottság jelentésének és a választás eredményének elfogadása után beiktatták egyházkerületi főgondnoki tisztségébe Veres Sándort. A főgondnoki poszt Tőkéczki László halálával üresedett meg az idei év elején, utóda a világi főjegyzői tisztségéről lemondva lépett a helyébe. Az új főgondnok beszédében a hálaadás és a köszönet mellett sorra vette mindazon kihívásokat, amelyek nemcsak előtte, de az egyházkerület és az egész reformátusság előtt állnak.



Lelkészi oklevelek átadása
A közgyűlésen vehették át lelkészi oklevelüket, valamint a szolgálatra kibocsátásukhoz szükséges esküt letették: Andrási Márta Dóra, Bálint László Áron, Csapkovics Bertalan, Eke László, Ferencz Lilla, Hanvay Zoltán, Horváth Ádám, Jani Lívia, Molnár Melinda, Nagy Richárd András, Nógrádiné Kovács Alexandra, Oláh Pál Olivér, Pál Eszter, Pető-Veres Kata, Pétery-Schmidt Zsolt Máté, Sípos Dániel, Székely Zsolt Ferenc, Weiner Zoltán, Weiner-Legeza Luca, Zsolnai Gergő.



Egyházközségi változások
Az egyházkerületi közgyűlés anyaegyházközséggé nyilvánította a felsőpakonyi gyülekezetet; döntött a bács-kiskunsági és északpesti szórványok beosztásáról; megalakította a Jánoshalmi Missziói Egyházközséget, a Nagykáta-Tápióvidéki Anyaegyházközséget, az Erdőkertesi Missziói Egyházközséget és a Bodméri Missziói Egyházközséget. Szórvánnyá minősítette a tápióbicskei és tápiószentmártoni közösségeket, és megállapította az északpesti városi egyházközségek határait.



Új utakon
A közgyűlés szünetében adott interjút portálunknak Szabó Ferenc egyházkerületi főjegyző. Az újonnan alakult Bodméri Missziói Egyházközségről elmondta, hogy szórványgondozás céljából hozták létre. A háromszáz fős falunak van ugyan temploma és parókiája, de a környékbeli falvak közül három-négynek nincs, ezért ezeket is összefogná és gondozná a missziói egyházközség. Emellett az egyházfenntartás sem a tradicionális módon zajlik majd itt, ugyanis az önkormányzattal együttműködve földterületeket kap az egyházközség hosszú távra. Az ezeken való gazdálkodásból tartják majd fenn magukat. Emellett beszélt nekünk arról is, hogy egy galyatetői ingatlanon alakítanak ki egy csendes házat a lelkészek lelkigondozására. Az infrastruktúra kialakítását követően fogják ezt a lehetőséget tartalommal, programszerű lelkigondozással megtölteni.



Lelkészek felszentelése
A közgyűlést követően este hat órától a Kálvin téri templomban a következő huszonnégy lelkészt szentelték fel: Hanvay Zoltán, Székely Zsolt Ferenc, Eke László, Kohi-Pál Eszter, Nagy Ilona Henrietta, Weiner Zoltán, Weiner-Legeza Luca, Ablonczy Áron, Ferencz Lilla, Horváth Ádám, Pető-Veres Kata, Jani Lívia, Nógrádiné Kovács Alexandra, Pétery-Schmidt Zsolt Máté, Bálint László Áron, Oláh Pál Olivér, Tóth Róbert, Andrási Márta Dóra, Molnár Melinda, Pogrányi Mária, Zsolnai Gergő, Csapkovics Bertalan, Nagy Richárd András, Sípos Dániel.



Képek: Füle Tamás