Az advent időszakához szépen hozzátartoznak a betlehemesek, melyeket apró falvak központjában ugyanúgy láhatunk, mint nagyvárosok főterein. A betlehemes installáció felidézi a karácsonyi történetet, hangulatot áraszt, közelebb visz a jeles napokhoz és alkalmas arra, hogy az ünnepről beszéljünk. Felkeresik családok, gyermekkel jó program, magányosok pedig emlékezhetnek régi karácsonyokra. A betlehemesek stílusa és művészi értéke sokrétű, vannak giccsesebbek, tartalmazhatnak egyszerű népi elemeket, és nagyobb művészi alkotások is beleférnek.

Egyik kedvenc településem betlehemesét fotóztam le adventre készülve. Az installáció minden elemét alaposan megvizsgáltam: a messziről jött királyokat a kis aranyos ládáikkal, a szerényebb ajándékot hozó, éppen furulyázó pásztorokat, a várakozásuk betöltésében lévő, az újszülöttnek örvendező Máriát és Józsefet, a barlangistálló hangulatát a zizegő szalmával, s a kisgyermeket leheletükkel melegítő állatokkal. Ebben a nagy harmóniában aztán fotózás közben észrevettem valami szokatlant. Minden készen volt, de hiányzott maga az újszülött, a Megváltó: Jézus Krisztus. Közelebb is léptem, még be is hajoltam, hogy meggyőződjem arról, hogy valóban nincs Megváltó az istállóban. És tényleg nem volt. S rögtön az jutott eszembe: Vajon hol is van Jézus az adventben?

A hiányzó Jézus
Hiányzik Jézus az adventből. Sokan vannak így, hogy minden a helyén van az ünnepre való hangolódásban, csak éppen a lényeg, a készülés központja, az origója hiányzik. A közbeszédben is tapasztaljuk: mindenről szól az advent, csak a lényeg marad ki, arról nem esik szó. Vannak szépen feldíszített utcák, házak, kertek; az üzletek, piacok, bevásárlóközpontok jól kiszámíthatóan kínálják az áruikat; kampányok, akciók, adakozások, jótékony megmozdulások, ételosztások tucatjainak hírei érnek el minket. Csak éppen valami, valaki hiányzik. Hiányzik Jézus. Szimbolikus. Akkor hiányzik az életünkből, amikor éppen azt érezzük: minden a helyén van, valami még sincs ott. Valaki hiányzik. Az ünnepi készülődésből kimarad Jézus. Mert az eredetiből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
      – a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
      – a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
      – felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
      – talpunk alól hiányzik valami.

(Váci Mihály: Valami nincs sehol)

Nem hiányzik
Nekem nem hiányzik Jézus. Én elvagyok a világomban. A szeretteim, a kisállataim, a szórakozásom, a hóbortjaim, hobbijaim, a kedvtelésem. A magamnak feldíszített lakás, a magamnak gyártott ajándékok teljesen kielégítik az ünnepi igényeimet. Nekem nincs szükségem Jézusra. Nem hiányzik életem installációjából. Jól elvagyok nélküle. Megvagyok nélküle. Bele tudok feledkezni a karácsonyi történetbe, filmezek, olvasok jó novellákat, verseket, nekem ennyi elég. Nem kell, hogy belépjen az életembe. Üres helye üresen marad. Tényleg nem hiányzik? Nem éppen ő hiányzik?

Amikor Jézus velünk van, minden jól megy, és semmi sem látszik nehéznek. Amikor pedig Jézus nincs velünk, minden nagyon nehéz. Mikor Jézus elnémul bennünk, semmit sem ér a külső vigasztalás. Ha pedig Jézus csak egy szót is szól, nagy vigasztalást szerez. Boldog az az óra, amelyben Jézus a könnyek közül a lélek örömére hív! Milyen sivár és kemény az ember Jézus nélkül! Milyen oktalan és hiábavaló, ha valamit kívánsz Jézuson kívül! Nagyobb veszteség az, mint ha az egész világot elvesztenéd. Mit adhat neked a világ Jézus nélkül? Jézus nélkül lennünk sanyarú pokol, Jézussal lennünk édes paradicsom. Aki Jézust megleli, drága kincset talált, megtalálta a legfőbb jót. Aki pedig Jézust elveszíti, nagyon sokat veszít, többet, mint az egész világ. Koldusnál is koldusabb, aki Jézus nélkül él: s az a leggazdagabb, aki jóban van Jézussal.

(Kempis Tamás: Krisztus követése, II. könyv 8., Jézus bizalmas barátsága)

Az ellopott Jézus
Az is lehet, hogy Jézust egészen egyszerűen ellopták. Valaki jött, és kiemelte őt a helyéből. Minthogy ellopták az ő személyét az évszázadok során. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy ez a legősibb bibliai hagyomány, hiszen húsvétkor, amikor a kétségbeesett hatalom valóban azzal szembesül, hogy Jézus teste nincs a sírban, akkor azt kezdik el terjeszteni, sőt még az őrséget is lefizetik, hogy ezt terjesszék:

„Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amig mi aludtunk.” „El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” (Mt 28, 13,15)

El lehet lopni Jézust? Meg lehet lopni Istent? Ellopható a karácsony? Meglophatjuk-e egymást? Kit lopsz meg? Minden ellopható? El lehet lopni érzelmeket, szíveket, szenvedélyt, hivatást? Ellopták Jézus testét, ellopták Jézus személyét, most már soha nem lesz meg? Nyomozás kezdődik?

Ilyen világban élünk? Még Jézust is ellopják? Már semmi sem szent? Vagy Jézust a kereskedők lopják el? Ellopják azok is, akik kisajátítják őt? Ellopják azok is, akik nem engednek hozzáférni? Ellopottá lehet nemcsak az advent, hanem maga az ünnep is.

El lehet lopni egy ünnepet? El lehet lopni az ünneped?

Jézus üres helye
Éppen Jézus helye üres. Minden megvan, de éppen ő hiányzik. Fontos, mert csak úgy tölthető be az istenhiány, ha valóban a hiányt, a várakozást, a szomjúságot értjük és éljük. Ha a hiány tetten érhető. „Hiánybetegségeink legnagyobbikáról” ír Nemes Nagy Ágnes istenes versében. Milyen lesz ez az idei advent? Milyen lesz ez az idei karácsony? Hiányt élünk meg az energiákban, a pénzünkben, a vásárolható árucikkekben? Vagy inkább az emberekben? Vagy a nyugalomban és a békében? A meghittségben? Az ünnep örömében? Ha szembesülünk a hiánnyal, az mire indít minket? Az ember szívében rejlő „Isten alakú űrt” (Pascal) csak maga Isten tudja betölteni. Ha észleljük a hiányt, szeretnénk-e betölteni? Ha üres Jézus helye, szeretnéd-e, hogy ez megváltozzon?

Jézus még nincs az adventben
Advent annak az ideje, amikor azt várjuk, hogy Jézus megérkezzen. Még nincs itt, de valóban arra várunk, hogy egyszer majd belépjen? Várjuk ezt a pillanatot? Van ilyen pillanat? Van az adventnek olyan momentuma, amikor mindenképpen meg kell, hogy érkezzen? Egyszer csak megjelenik a betlehemi istállóban, installációban? Vannak olyanok, akiknél sohasem jön meg? Vagy Ő mindenképpen eljön, csak nem ismerik fel?

Hol vagy, Jézus? Nem látlak a környezetemben, nem látlak a templomban, nem látlak magamban. Meg fogsz érkezni vagy hiába várlak? Ugye, nem hiába várlak?

Ádvent. Szelídzengésű üzenet. 
Eljön! Eljön! 
Beteg, a gyógyulásod, 
rab, a szabadulásod, 
halott, az életed. 
Szomorú, most jön az öröm! 
Erőtlen, most jön az erő! 
Éjbe’ járó, hajnalra váró, 
fölkel a fény neked. 
Zendül az ég, 
zendül a föld, 
Isten izent: 
Eljön! Eljön! 
Ádvent! Ádvent!

(Túrmezei Erzsébet: Eljön)

Jézus eljön ebben az adventben is! Eljön a Te életedben is! Várd őt minden nap minden percében! Igazi advented lesz! „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát! A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki.” (Ézs 9,1-2)

Eljön, eljön! Advent, advent! Adventus Domini!

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.

Az uralom az ő vállán lesz,

és így fogják nevezni:

Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya,

Békesség Fejedelme!

Uralma növekedésének és a békének

nem lesz vége a Dávid trónján és országában,

mert megerősíti és megszilárdítja

törvénnyel és igazsággal

mostantól fogva mindörökké.

A Seregek Urának féltő szeretete

viszi végbe ezt!

(Ézs 9,5-6)