Összesen hat generációra lehet rálátásunk, módszerekről tudunk beszélni, melyek segítik a generációk közötti egyetértést – kezdte a Ráday-napok Tanulmányi napjának egyik workshopját Bereczki Enikő, generációkutató a malakiási igével támogatva a közös gondolkodást: „Ő az atyák szívét a fiakhoz fordítja, és a fiak szívét az atyákhoz…” (Malakiás 3,24)

Természetesen nem arra hívott a szakember, hogy a Szentlélek munkáját végezzük el, mindössze a nemzedékek közti kommunikációhoz és együttműködéshez adott támpontokat. Hívjuk segítségül bátran a Szentlelket, ha a feltámadás erejét a gyülekezeti közösségeinkben szeretnénk megtapasztalni, de hogy pontosan hol és miben is – ehhez jól jön a tudatos szembenézés, problémamegértés.

Mert a probléma nem az ifjúsággal van, és nem is kizárólag az ifjúság hiányát jelenti a gyülekezetekben.

Ami nincs a társadalomban, „nem lehet” a gyülekezetben
A KSH 2025-ös korfája népességcsökkenésről tanúskodik, szemmel láthatóan az ötvenes korosztály képviselői vannak a legtöbben, valamint a 69-72 évesek – ennek fényében érdemes természetesnek elfogadni, hogy a jelenség a gyülekezeteinkben is leképeződik. „Az emberi gondolkodással egyidős az a jelenség, hogy a mindenkori idősebb generáció valami miatt értéktelennek tartja az utána jövőt” – mondta a kutató.

Többezer éves idézetek jelzik, hogy a generációs szakadék mint probléma nem a 21. század „vívmánya”, minden nemzedék alkalmas arra, hogy a jelenlegi énjét a múltbelire kivetítve a fiatalokra nézve természetes hanyatlást lásson, az elkötelezettebbek apokalipszist.

„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

J. M. Petitclerc, szalézi pap, fiatalok evangelizációjáról szóló könyvéből 

Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán.

A jelenség arra is rávilágít, milyen buktatója lehet a gyülekezetekben felsőbb utasításra létrejövő, vegyes korosztályú csoportoknak. Mindössze attól a gyülekezetben sem történik meg a valódi közeledés, hogy különböző életkorú gyülekezeti tagokat egymás mellé teszünk. Nem csak azért, mert nem értik egymást, hanem mert búvópatakként ott fut köztük az esetek többségében az előítélet.

A workshop vegyes életkorú csoportjaiban volt, aki bevallottan kritikusan szemléli az ifjúságot, volt, aki saját bevallása szerint nagyon megértően, mert a gimnazisták és egyetemisták is egykori önmagára emlékeztetik. A fiatalabb korosztály a gyülekezetben főként a zene, az éneklés terén tapasztal meg nem értést: az idősebb korosztály pedig ugyanerre nézve attól retteg, hogy a fiatalok zenéje szétzilálja a szentséget.

Talán a párbeszédkultúra konszolidáltsága miatt a generációs szakadék nem kezdett el látványosan feltöltődni a résztvevők között, bár az egymás felé fordulás szemmel láthatóan megtörtént.

A generációk közötti megértés korlátairól beszél A kezdő című, 2015-ben megjelent amerikai film is. A harmincas start up céget alapító fiatal hölgy és a hetvenéves senior gyakornoka között a film százhúsz percének felénél töltődik fel a szakadék. Talán nem spoiler, ha elárulom, hogy a hetvenéves főhős hozzáállásának, derűjének és alázatának köszönhetően.
Persze mi nem munkahelyekben, hanem gyülekezetekben gondolkodunk. Annyi azonban bizonyos, hogy magas székből lehetetlen lábat mosni.

A hat generáció

Veteránok (1925–44)
Baby-boomerek (1945–64)
X generáció (1965–79)
Y generáció (1980–1994)
Z generáció (1995–2009)
Alfa generáció (2010– ) ez a generáció még nem vizsgálható 
 

Nem pusztán elviselni, megérteni
A társadalom többi szegmenséhez képest a gyülekezetekkel szemben mégis nagyobb a várakozásunk, ha az elfogadásra, a szeretet kifejezésére, a megértésre gondolunk.
A hat generációban való gondolkodást azért érdemes napirenden tartani, mert a gyülekezet, ha az önértelmezése nem csúszott félre valahol, méretétől függetlenül inkább családra, mint hierarchiát alakító multinacionális cégre lenne jó, ha hasonlítana.

A workshopon négy generáció jellemzőinek áttekintésére volt idő, az azonban könnyen összerakható közösségi tapasztalat, hogy minden nemzedéket meghatároznak azok a történelmi események, amelyekben szülötteinek része volt gyerekként, fiatal felnőttként.

Személyes beszélgetés, telefon, e-mail, közösségi média, rövid szöveges üzenet, online chatalkalmazások, hangüzenet, videóhívás irányába halad a választott kommunikációs útvonal generációnként. Ezt talán azért érdemes tudatosítani, mert könnyebb megérteni, hogy a másik miért úgy kommunikál, ahogy, és nem úgy, ahogy az számunkra megszokott.

Kovács Józsefné, Kovácsné Tóth Zsuzsa, Kovács Zsuzsa, Tóth Suzy – négy generáció házasságban élő hölgy tagjai olykor már a névhasználatuk alapján is elkülöníthetők. De a jellemző névhasználat mellet a munkához való hozzáállás, a tekintéllyel, vallással való viszony, a személyes motiváció, a stressz és változástűrés képességében is jelentősen különböznek.
A generációk közti együttműködés létrejöttében, ami a gyülekezeti szolgálatban, szeretetkifejezésben sem elhanyagolható, a Szentlélek jelenlétén túl az ismeret is számít – amire úgy tűnik, nagyobb szükség van, mint korábban.
Méghozzá azért, mert egyre kevesebb a közös kód, a közös ismeretanyag – mélyebbek a generációk közti szakadékok is.
Váltás következett be a szülői attitűdben, amire lehet úgy reagálni az idősebb nemzedéknek, hogy „normális szülő” ezt vagy azt nem így oldana meg, de vajon épül-e azoktól a mondatoktól az Isten országa közöttünk, ha egy egész generációt érintő jelenségre úgy reagálunk, hogy „ez nem normális”?
Miközben van olyan téma a 2020-as évektől kezdve, aminek fontosságában a liberális és konzervatív oldal egymást támogatva képes egyetérteni: az apaság fontosságának a kérdése, hogy oda kell figyelnünk a gyermekeinkre. Több az apáknak szóló könyv, mint valaha.
Mindez valóban fölösleges lenne, mert a Baby-boomer generáció máshogyan nevelt gyereket?

Minden generációnak vannak kihívásai, gyengeségei, de a közösségünkben a pozitívumokra jó figyelni. A Z generáció naprakészsége, nyitottsága, online térben való boldogulása következtében ezen a téren jobban megáll a lábán, mint az előző nemzedékek. Nemcsak a Snapchatet, hanem az Ügyfélkaput is ügyesen kezeli például és segítségére lehet azoknak, akik nem.

A figyelmi fókusz rövidülése már mindannyiunkat érint, a technológia használatának következményei generációfüggetlen tapasztalatok. Tehát kezdhetjük a változást magunkon.

Két perc egy generációról
A workshop feladatainak egyike otthoni magányunkban is elvégezhető: szánjunk két percet arra, hogy a saját generációnk jellemzőit összegyűjtjük, majd szánjunk újabb két percet arra is, amit egy másik generáció sajátosságaiként tárol a tudatunk. Karikázzuk be mindkét listában a pozitív jellemzőket! Mit árul el az eredmény a hozzáállásunkról?
(Várom a szerkesztőségben azok jelentkezését, akik a sajátjuktól eltérő generációban találtak több pozitív tulajdonságot!)

Bereczki Enikő a workshop résztvevőit találkoztatta a saját előítéleteikkel, amivel ha figyelmesek vagyunk, a generációkutató segítsége nélkül is tudunk találkozni. A gyülekezetünkben ránézésre kivel nem kerülnénk szívesen egy kiscsoportba? Kivel nem tudunk elképzelni közös szolgálatot? Mire alapozzuk a véleményünket? Érzésre? Tapasztalatra? Hagyjuk-e, hogy ezek formálódjanak? Persze ezek nem feltétlenül generációs kérdések, de jól jöhetnek, ha arra keressük a választ, hogy mit tehetünk az előítéletekkel szemben.

A generációkutató arra világított rá, hogy sokszor a gyülekezetben is feláldozzuk a hatékonyság oltárán a valódi beszélgetéseket.

”Egy sztereotípiára alapozott elgondolás tapasztalatokkal megerősítve előítéletté merevedik” 

̶̶̶—idézte Gordon W. Allport amerikai szociálpszichológust (aki egyébként református lelkész fia volt) az előadó. Allport Az előítélet című könyvében többek között a faji, politikai megkülönböztetés, antiszemitizmus problémáival foglalkozott, felemlegetése a mechanizmus megfigyelésére hívja a hallgatókat.

A közvetlen érintkezés és a személyes önismeret az, ami segít az előítéletek lebontásában. A közvetlen érintkezésben is akadályt jelentenek az eltérő médiafogyasztási szokások, amelyek a small talk lehetőségét csökkentik. A kommunikáció előfeltétele a közös valóság, a közös előismeretek, a közös nyelv – a közös valóságérzékelés kialakulására manapság több időt kell szánni, mint valaha.
Idő viszont nincs. A gyülekezetben sem ritka, hogy mire valaki válaszolna a „hogy vagy” kérdésre, már nincs jelen, aki kérdezte.
Aktív hallgatás, értő figyelem – minősítés nélkül. Teljesíthetetlen küldetésnek hangzik abban az esetben, ha az idősebb generáció mindenre tudja a jó választ, hiszen mindenki úgy érzi magát elfogadottnak, ha meghallgatják és figyelnek rá.
A workshop aktív hallgatáshoz és visszacsatoláshoz kapcsolódó páros munkáját szeretettel ajánlom bármely tetszőleges vasárnapra a gyülekezeteinkbe:
Adjunk két perc teljes figyelmet valaki másnak! Utána jelezzünk vissza – és tanuljunk egymás nézőpontjából!

A tőmondatok mögött nyílik a híd a generációs szakadékok fölött, amelynek tartópilléreit egytől egyig úgy hívják: bizalom. Ahol bizalom van, ott nem kell félni a konfliktusoktól sem.

„Az atyák szívét a fiakhoz fordítom…” – A Szentírásban is megjelenik a generációk közti nehézség – a fordulat Isten kezében van, az odafigyelést, a szeretetet, a másikért való cselekvést elkezdhetjük már ma.

Ajánlott irodalom:
Bereczki Enikő, A rejtélyes Z generáció, Együttműködés a mai tizen-, és huszonévesekkel, Hvg Könyvek, 2022.
Patrick Lencioni, Kell egy csapat, Hvg Könyvek, 2009.
Bereczki Enikő, A Z-én időm, podcast 

Képek: Füle Tamás