Az életmentés sokak számára nem könnyű dolog, hiszen nemcsak a másik ember törékenységével szembesülünk ilyenkor, hanem önmagunk határaival is. Vannak, akik hivatalból, és vannak, akik önkéntességből végzik. Az utóbbira példa a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Kutató- és Mentőcsoportja, amelynek tagjait az őszinte tenni akarás motiválja, a nehéz pillanatokban pedig hitükből és segítségnyújtási vágyukból tudnak erőt meríteni. Ahhoz, hogy másokon segíthessenek, a kellő lelkierő mellett családjaik önfeláldozására is szükség van, hiszen az önkéntesség leginkább tőlük vesz el időt.

Minderről a nemrég megalakult Kutató- és Mentőcsoport elnöke, Hegedüs Gábor mesélt nekünk, aki 2007 óta vesz részt különféle mentési feladatok ellátásában. „Én mentőkutyák képzésével kezdtem. Láttam, hogyan használják a vadászkutyákat eltűnt emberek megkeresésére, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy megszülessen bennem a döntés” – mondta. „Aki egy ilyen típusú önkéntességet vállal, abban van egészséges kalandvágy is. De nagyon hamar kiderül, hogy ez csak hóbort, vagy őszinte tenni akarás van mögötte. Ha valaki az első éles bevetésen helytáll, utána biztosan folytatni fogja.”



Nem csak bevetéseken reformátusok
2018-ban született meg az az ötlet, hogy több kollégájával összeállva alapítsanak egy olyan magas szakmai színvonalon működő kutató-mentőcsoportot, amelynek az egyik profilja a kutyás mentés, de emellett képes legyen sok egyéb mentési feladat ellátására is. „A Magyar Református Szeretetszolgálat ugyan rengeteg segítséget nyújt határokon belül és kívül, de ilyen típusú segítségnyújtás még nem volt a repertoárjukban, és azt gondoltuk, ezzel tudnánk erősíteni a szervezetet” – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Gábor.

Felkeresték az MRSZ-t egy ötéves tervvel, és megszerezték hozzá a szervezet támogatását. „Juhász Márton ügyvezető igazgatóval többször egyeztettünk. Alapvetően egyek voltak a céljaink, így a tervek finomhangolása után nem volt kérdés, hogy közösen akarjuk folytatni. Ő a Zsinat elé vitte az ügyet, ahol megkaptuk a hivatalos felhatalmazást, és 2019. március hetedikén megalakítottuk a szervezet keretein belül az egyesületünket” – mesélte a csoportvezető. Így kezdődött az együttműködés.

Az MRSZ a fenntartójuk, ez biztosítja az anyagi hátteret az önkéntes munkához, de nem ez az egyetlen kötődésük az egyházhoz. „Csoportunk tagjai mind debreceniek, így a reformátusság mindig is meghatározó volt az életünkben” – magyarázta. „Arra törekszünk, hogy a csapat a mentalitásában is keresztyén legyen, és ez a gyakorlatban is látszódjon. Nemcsak a bevetéseken vagyunk reformátusok, hanem egész életünkben, és ennek a felelősségét igyekszünk magunkban tudatosítani.”

Tanulás és életmentés
Ez a fajta elhívás is élethosszig tartó tanulást igényel. „Az idei évünk elsősorban a különféle képzésekkel fog eltelni. Már több katasztrófavédelmi tanfolyamot elvégeztünk, de továbbiakra is szükségünk lehet. Eddig csak olyan éles esetekben mentünk ki, amelyeknél minden szükséges szakirányú végzettséggel már rendelkeztünk. Számunkra nagyon fontos, hogy a gyakorlati tudás mellé az elméletet is megtanuljuk. A minőségi munka végzéséhez ezek mind elengedhetetlenek” – mondta Hegedüs Gábor. Ő maga annyira komolyan veszi ezt, hogy idén jelentkezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem katasztrófavédelmi szakára.

„Május 26-án csatlakoztunk a Magyar Mentőkutyás Szervezetek Országos Szövetsége (MMSzOSz) mentésirányítási központjához, akik az ORFK-s szerződéseiken keresztül eltűnt emberek keresésében vesznek részt mentőkutyákkal. A mi csoportunknak is van három vizsgázott és három képzés alatt álló kutyája, így idén már több eltűnt ember keresésében is részt vehettünk” – tette hozzá. „Önkéntes egyesület vagyunk, ezért nem találkozunk napi szinten valódi katasztrófahelyzetekkel. Átlagosan havonta egy éles bevetésünk van. Nagyon jó érzés emberéleteket menteni, és ebben mind örömmel veszünk részt.”



Teherhordozás
A csoport tizennégy alapítótagjának a nyolcvan százaléka sokéves szakmai múlttal rendelkezik: valaki rend- és honvédelmi vonalon, mások katasztrófaelhárítási vonalon. „Mindenki a családjától veszi el az önkéntességre fordított idejét. Éppen ezért a mentőcsoportunk munkája mögött nem csak tizennégy ember önfeláldozása van, de a családjainké is. Ez közös teherhordozás. Családtagjaink biztosítják a hátterét annak, hogy rugalmas maradjon a szabadidőnk” – mondta a csoportvezető.

Az önkéntességnek azonban előnye, hogy a kiégés veszélye nem fenyegeti akkora mértékben a csoporttagokat, mint azokat, akik mindennap traumatizálódhatnak a munkájuk során. „A hivatásosok sokkal jobban terheltek lelkileg is, hiszen napi több bevetésen is részt vehetnek” – magyarázta. „Ez egy baráti társaság. Ha látjuk, hogy valamelyikünk nehézségekkel küzd, akkor odafigyelünk rá, segítünk neki. Eddig, hála Istennek, csapaton belül meg tudtuk oldani az ilyesmit, de szükség esetén kérhetünk külső segítséget is.”

Mindenkinek más és más receptje van arra, hogy hogyan is dolgozza fel a lelki traumákat. „Én megtanultam, hogyan tudom átállítani az agyamat mentés közben. Tudatosítom, hogy amikor éppen bevetésen vagyok, akkor az emberélet a legfontosabb. Nagyon-nagyon nehéz, de valahol az adrenalin és a segítségnyújtási vágy is hajtja ilyenkor az embert. Miután vége van, próbálok valahogyan visszaállni a normál kerékvágásba. Mindebben komoly támaszom a hitem is” – vallotta meg Hegedüs Gábor.

Bemutatók
A kutató-mentőcsoport augusztus 28-ig minden héten lent van a zánkai Erzsébet-táborokban. Itt bemutatják a gyerekeknek a mentőkutyák munkáját, valamint a képzések alapjait és egyes állomásait. „Ezek elsősorban figyelemfelkeltő bemutatók. Jó, ha tudják a táborozók, hogy a mentőkutyák mire képesek, és hogy melyik helyzetben milyen típusú mentőkutyát lehet igénybe venni. Eljátszunk többféle szituációs játékot, és történeteket rakunk mögéjük. Ezek interaktívak, ezért a gyerekeket is bevonjuk. Az ilyesmi igen hasznos tudás lehet számukra vészhelyzetekben, mert segíthet abban, hogy célirányos riasztást lehessen kiadni” – magyarázta a csoportvezető.

A zánkai táborba kifejezetten a mentőkutyás csoport utazik le, de más rendezvényen az MRSZ további egységei is bemutatkoznak. Például idén májusban, a Református Egység Napján a teljes Szeretetszolgálat felvonult. „A kutató-mentőcsoportunknak nem csak a kutyás, de a műszaki egysége is bemutatkozott. A felszereléseinket és gépjárműveinket is megmutattuk az érdeklődőknek” – mesélte Hegedüs Gábor. Az MRSZ a debreceni Csillagponton is jelen volt, hogy népszerűsítse ezt a fajta szolgálatot. „Akit érdekel ez a munka vagy önkéntesség, annak szívesen elmondjuk, hogy mindez mivel jár. Szeretnénk még több önkéntest bevonni ebbe a nemes feladatba.”

Sohasem lehetnek elegen
Egyénfüggő, hogy kinek hány óra elfoglaltságot jelent az önkéntesség. Ez a családon, munkán, pénzügyi helyzeten is múlik. Az is hasznossá tud válni, akinek csak heti két-három órája van. „Mivel mindegyikünk munka mellett végzi ezt a tevékenységet, bőven van még hely más önkénteseknek is. Minél többen vagyunk, annál nagyobb stabilitással tudunk a rendőrség és a katasztrófavédelem rendelkezésére állni” – mondta a csoportvezető.

Önkéntesből és mentőkutyából sohasem lehet elég – vallja. Csapatukba elsősorban ember-kutya párosokat várnak, akiknek közös képzéseket is tartanak. Természetesen a kutyákkal jól kijövő jelentkezőket előnyben részesítik azokhoz képest, akik félnek a kutyáktól, ugyanis ilyenkor sok időt és energiát el tud vonni az összeszoktatás. De jól jönne még néhány önkéntes a műszaki, egészségügyi, adminisztratív és logisztikai területeken is.

„Elsősorban felnőtt önkéntesek jelentkezését várjuk. Mivel fiatal még a szervezetünk, ezért nem tudunk a gimnazisták számára önkéntességgel töltött gyakorlatot elszámolni. De a kutyás csoportban hasznossá tudja tenni magát egy tizennyolc éven aluli is a kutyák betanításánál” – mondta Hegedüs Gábor. „Aki elhivatott abban, hogy segítsen az embereken, azt nagy szeretettel várjuk. Mindenki hasznos része lehet a közösségünknek.”


Barna Bálint

Fotók: Szirák Sára, Magyar Református Szeretetszolgálat (jobbadni.hu)