„Néha arra gondolok, hogy a szégyen a maga kínosságával és értelmetlenségével több kárt okozott a jóságra és boldogságra való törekvésünkben, mint bármely más rossz tulajdonságunk." C.S.Lewis
Az embernek fia
A 20. század második felében, a II. világháborút követően a kereszténység megújulása egyre sürgetőbb lett az egyház, a hívő ember számára. Újra a figyelem középpontjába került a vallás és a történelem kapcsolata, újraértékelése. Ennek a szemléletnek ismert példája Hans Urs von Balthasar teológus A dicsőség felfénylése – Teológiai esztétika című, többkötetes, magyar nyelven is megjelent műve.
A laikusokról szóló kötetben olyan művek teológiai esztétikájáról beszél a szerző, mint pl. Dante Isteni színjátéka. A laikus, tehát nem bibliai témájú és nem egyházi ember által írt műalkotás Balthasar szerint az alapvető keresztény, evangéliumi érékeket jeleníti meg. Ennek a „nagy történetnek” Jézus Krisztus áll középpontjában, mint ahogy a keresztény ember történelmében, a keresztény művészet esztétikájában minden esetben. A nagy történet elvesztése vagy újra megtalálása sok művészt is foglalkoztatott. Elég arra utalni, hogy Pilinszky János az 1960-as évek elején már evangéliumi irodalomról és művészetről beszélt, a művészt pedig az igazság prófétájának tartotta, aki közvetítője, médiuma Isten szavának, az igének. Ez az evangéliumi felfogás az evangéliumi ember nagy történetével, Jézus Krisztus történetével foglalkozik, amely párhuzamos volt az alapvetően az analitikus, formai kérdéseket előtérbe állító modern művészettel, de maradéktalanul nem azonosult annak céljaival.
Az 1960-as évek elejétől Kondor Béla Bécsi u. 1 szám alatti műtermében sok művész, értelmiségi megfordult. Az angyalokat és prófétákat ábrázoló Kondor-művek, ikonok szellemi közegében többek között ott látjuk Pilinszky János és Nagy László költőt, Gross Arnold grafikust, Molnár Edit fotográfust, Németh Lajos művészettörténészt és Berki Viola képzőművészt, aki a Kondor-műterem szomszédja volt. Az utóbbi években történt néhány kísérlet arra, hogy a Kondor-műterem szellemi légkörének hatását feltérképezzék. Közismert, hogy a festő és költő Kondor Béla nem művészetelméleteket gyártott, de magatartása és művei alapvetően szemben álltak mind a kor szocialista művészetpolitikájával, mind az akkoriban kibontakozó neoavantgárd eszményeivel. Kondort alapvetően az ember, az evangéliumi ember nagy története érdekelte. A műtermi társaság tagjait nyilvánvalóan nem hagyta érintetlenül ez a felfogás, nem hagyta érintetlenül ez a keresztény értékeken alapuló művészet- és istenkeresés.
Berki Viola több esetben beszélt arról, hogy miként hatott Kondor művészete az ő felfogására. Többek között Kondor ikonjai, vagy a modern művészet formakérdéseit előtérbe állító felfogás elutasítása. Kondor autentikus, hiteles művészet kialakítására törekedett, amelynek középpontjában az ember, az evangéliumi ember áll.
Berkire Kondoron kívül erős hatással voltak a Szovjetunióban tett utazásai, 1963-ban és 1966-ban. Moszkvában, vagy Szuzdal és Vlagyimir kolostorvárosaiban tett látogatásai, az orosz ikonfestészet felszabadító hatással voltak művészetére. Berki, Kondorhoz hasonlóan szintén a saját hiteles művészetét kereste. Ennek az útkeresésnek és megújulásnak kitüntetett és ikonikus képe az 1977-ban festett Az ember fia című Berki-festmény.
A kép Jézus keresztre feszítését ábrázolja. Szokatlan módon, már első pillantásra különös jelképektől zsúfolt megoldással találkozunk. Jézus teste magányosan feszül a kereszten. Lábszárcsontja áttűnik a bőrén, felsőtestét vörös rózsák borítják. A kereszt mellett egy halott árnyalakja tűnik fel, kapaszkodó kézcsontok nőnek ki a földből. És újabb virágok. A keresztfán egy ismeretlen igevers szavai olvashatók, melyekből kiderül, hogy a fekete, sárga, zöld és kék virágok kökörcsinek. Jézus környezetében ezeken kívül még vörös szívek is feltűnnek. Minden, keresztény kultúrában nevelkedett ember számára már első pillantásra világos, hogy a szív és a rózsa képében szeretet, a kivirágzás, a feltámadás valamint az elszáradás, a kereszthalál és jelképei láthatók a képen.
A kép címe, Az embernek fia, és a keresztfán olvasható vers feloldja, pontosabbá teszi elképzelésünket.
„Gondja van a kökörcsinre,
Mert e szép vér az könnyétől
Bíbor színre vált a pázsit
Ahol Ábel vére omlott,
Tavaszonként áldja Istent
Pompás színeit kibontva.”
Berki Viola Az embernek fia kifejezéssel régies címet adott kompozíciójának. Az emberfia Jézus Krisztus emberi természetére utal. Ebben az értelemben Jézus az ős Ádám, ugyanis a héber nyelvben ben’ Adam jelentése nem más, mint emberfia. A vers utal Ábel halálára, aki a hit egyik első vértanúja volt. Jézus keresztáldozata minden ember áldozata és újjászületésének kezdete: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” – mondja János evangélista. A képen látható szív is erre a szeretetre, a szeretetáldozatra utal.
A további jelképek egyértelműen Jézus Krisztus feltámadásának jelei. A kökörcsin mélykék, lilás-fekete virága a tavasz egyik első tanúja. A kökörcsin kivirágzása a néphit szerint a tavaszi feltámadás, a húsvét hírnöke. Szintén a feltámadás jeleit láthatjuk a csontokban, a hit megerősödése jeleit, mint Ezékiel próféta mondja: „Én lelket adok belétek és életre keltek.” Berki Viola egészen egyedi megoldást választott, amikor Jézus Krisztus keresztre feszítésének jelenetéhez olyan szimbólumokat társít, amelyek a feltámadásra utalnak. De a festőnő ennél tovább megy. Egyértelmű, hogy a keresztfán olvasható igesorokat nem véletlenül választotta. Tudatos döntésének nyomós bizonyítéka, ha tudjuk, hogy a kökörcsin eredetileg török eredetű virágnév, amely a magyarban is meghonosodott. Ám létezik magyar megfelelője, a viola. A viola név magára Berki Violára utal. Ezzel a névazonossággal Viola egyúttal hitvallást tesz a Jézus Krisztusban való közös halálban és közös feltámadásban. Ez a megoldás Pál Rómaiakhoz írt levelét idézi: „Mi, akik Jézus Krisztusban keresztelkedtünk, az ő halálába keresztelkedtünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy miképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is.”
Berki Viola Az embernek fia című képével hitvallást tett. A kép különössége, hogy Viola hitvallása a hívő keresztény hitvallása mellett az alkotóművész prófétai bizonyságtétele is. Viola hívőként és alkotóművészeként egyaránt azonosul Jézus Krisztus halálával és feltámadásával, ezáltal fejezve ki Jézus Krisztussal való emberi és művészi önazonosságát.
Szűcs Károly művészettörténész
A Magyar Művészeti Akadémia Berki Viola művészetét bemutató kiállítása május 20., vasárnapig tekinthető meg a Pesti Vigadóban (1051 Bp., Vigadó tér 2).