„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
Az építkezéshez lelki döntés kell
Hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a Jászberényi Református Egyházközség tíz jász településének hívei, a nagy kiterjedésű szórvány egyetlen, jászberényi református templomában. Isten házának teljes körű felújításáért, új közösségi tereik kialakításáért és a templomkert parkosításáért adtak hálát a 28. Jász Világtalálkozó napján.
A reformáció tanait Dévai Bíró Mátyás reformátor ismertette meg a katolikus jászokkal, még a XVI. század közepén. A jászsági reformátusok a tizenötéves háborút követő viszontagságos időszakban építették fel első jászberényi imaházukat, mintegy 150 család adományából.
A mai műemlék templom alapkövét 1782-ben rakták le az építők, mostani formáját 1900-ban nyerte el. A 2014 júniusában ide érkező lelkészházaspár és a presbitérium együttes szolgálata nyomán a gyülekezet létszáma egyre bővült. A vizesedő falú, nyirkos és fűtetlen templom a közösség számára azonban a téli időszakban már használhatatlanná vált. A gyülekezeti ház is egyre inkább szűknek bizonyult a több településre kiterjedő, óvodát és bölcsődét is fenntartó református gyülekezet számára.
Isten nevében építettek
Az elvégzett felújításokért hálát adó ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét Ezsdrás könyve 5. részéből, az 1-5. vers alapján. „A Szentírás Igéje egy tükör. Amikor belenézünk, úgy látjuk meg magunkat, ahogyan vagyunk. Ismert, hogy a jászberényi templom már több hónapja elkészült, mégis tovább kell építkezni. Hálát adunk és örülünk, de ilyenkor fölmerül a kérdés: bennünk is rendben vannak a dolgok? Elindult a lelki építkezés is? Amiben nem lehet megállni, mert az visszafordulást jelent.”
A püspök emlékeztetett: hitünk élő organizmus, amit újra és újra táplálni kell, és azzal építeni. Egy olyan korszak vége felé járunk, amikor nagyon sok segítség és lehetőség volt az építkezésre. Amikor mi építünk, akkor nem magunknak tesszük, hanem a következő nemzedéknek, azoknak a gyermekeknek és családoknak, akik majd több évtized múlva is magyarul akarnak imádkozni és énekelni ebben a templomban.
„Az, hogy az építésen áldás van-e és a munka eredményéből gyarapszik-e a lelki közösség, azon múlik, hogy lelki döntéssel indultunk vagy sem. A jászberényi református közösség és lelkipásztora már tíz évvel ezelőtt is azért imádkozott, hogyan lehetne a lassan romossá váló templomot újjáépíteni. Milyen jó, hogy Jászberényben lelki döntés született, volt üzenet, prófécia: Isten nevében építettek, aki fölöttük volt.”
„Isten nem engedélyt adott, hanem parancsot. Azt mondta, hogy most már tegyétek rendbe a templomot és az életeteket is. Ha a lelki építkezés és az anyagi építkezés együtt van, akkor lesz rajta Isten áldása. Aki biztos abban, hogy Isten szerető szeme kíséri az életét, az tevékenyen tud várni. Engedi, hogy Isten munkája érvényesüljön. A lelki építkezésnek soha sincs vége. Vegyük kezünkbe azt a napi táplálékot, amit az Úr ad nekünk és akkor egészen biztosan rajtunk lesz az Ő szerető tekintete életünk minden napján!” – hirdette a püspök.
Közösségben élni Istennel
Az imádságot követően Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese nyitotta meg a nyilvános presbiteri gyűlést. A megjelent vendégeket és a gyülekezet tagjait dr. Szűcs János főgondnok köszöntötte.
A Gólya óvodások szolgálata után dr. Fürjes Zoltán, a Miniszterelnökség egyházi és Nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, a Budapest-Fasori Református Egyházközség presbitere köszöntötte a jászsági reformátusokat.
„Templomot építeni vagy újjáépíteni felelősség és egyben tanúságtétel is. Aki ilyen fába vágja a fejszéjét, az ország-világ előtt vallást tesz Istenről. Arról, hogy nem fogadja el a világ ajánlatát, hanem keresi a szentet és maga is Isten szentjeként igyekszik élni. A templomos lét tanúságtétel, hogy valóban hisszük a szentek közösségét. Ezért fontos, hogy a babiloni fogságból hazatért zsidókkal együtt valljuk: Mi a menny és föld Istenének a szolgái vagyunk, és újjáépítjük ezt a templomot, amely sok évvel ezelőtt épült. /Ezsdrás könyve, 5. rész, 11. vers/”
A felvidéki Bős testvérgyülekezetének áldáskívánását Oros Csaba lelkipásztor adta át az együtt ünneplőknek.
Idézte a 92. zsoltár néhány versét, majd köszönetét fejezte ki a jászberényi gyülekezet nagylelkű adományáért, azokért a régi templomi padokért, amelyeket felújítva sikerült megőrizniük és már ott állnak az újonnan épült bősi református templomban. Pál apostol szavaival /Pál levele a filippiekhez, 4. rész, 6-7. vers/ kérte Isten gazdag áldását a jelenlévők és családjaik életére, és bizonyságot tett arról, hogy életünkben az élő Isten az egyedüli biztos pont, hagyatkozzunk rá, Ő megsegít. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
Dr. Novák István kanonok plébános a jászberényi katolikus testvérek üdvözletét tolmácsolta.
Elmondása szerint a mostani nehéz időben épített templomaink a jövőre akarnak mutatni. A templomok olyanok, mint a felkiáltójelek! A felekezetek közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozva kiemelte, hogy Jászberény hitéleti szempontból kiváló város, egyházi fenntartású óvodák és iskolák működnek. „Ebből a jelenből nagyszerű jövőt lehet kihozni, templomainkat meg kell tölteni énekkel, imádsággal, a szíveket pedig szeretettel, békességgel és barátsággal.”
A köszöntések sorát a gyülekezeti énekkar és Ecsedi Péter kántor-karnagy szolgálata zárta.
Áldott egységben dolgoztak
A beruházás részleteiről Mező István, a gyülekezet lelkipásztora tájékoztatta az ünneplő közösséget. A templom teljes körű, külső és belső felújítását Magyarország Kormánya támogatta. A kivitelezési munkák 2020 tavaszán kezdődtek. Megtörtént a toronysüveg faszerkezetének javítása, rézlemezzel borítása, a csúcsdísz aranyozása, a toronyóra működőképessé tétele. A nyílászárók cseréje után a templom külső vakolatát újították fel, majd a templomtetőt renoválták. A templom belső festése és a padlófűtés kiépítése után valósult meg az aljzat betonozása és a vadonatúj templomi padok beépítése.
A teljes elelektromos hálózat cseréjét követően megújult a karzatfeljáró és elkezdődött a kazánház beépítése. A templomban kisgyermekmegőrzőt alakítottak ki. Az orgona, a szószék és az úrasztalának felújítását a gyülekezet saját erőből végezte. Újabb állami, önkormányzati és egyházkerületi támogatásból újulhatott meg a templomkert is, ahol a parkosítás és járdák kiépítése mellett új közösségi terek (ifjúsági pavilon, filagória, csúszda) épültek. A lelkipásztor elmondása szerint az építők nemcsak áldott egységben dolgoztak, hanem sok alkalommal együtt is imádkoztak.
Az ünnepi alkalmon összegyűlt perselyadománnyal az abonyi református gyülekezetet segítik. A püspöki áldást követően a hálaadó istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.
Képek: Vargosz
