2018. november 22. és 2019. április 18. között látogatható a Bibliamúzeum új kiállítása, amely  huszadik századi magyar képzőművésznők alkotásait mutatja be. A múzeum igazgatója, Timár Gabriella a kiállítás létrejöttének hátteréről, a magyar női művészsors huszadik századi viszontagságairól beszélt. A kiállítás címe az Énekek Énekének egyik szakasza: „… Mint liliom a tövisek közt…”  

A bibliai szakasz nő és férfi egymás számára kiválasztottságáról beszél – fogalmazott a múzeum igazgatója. Bár a két fél között tövisek, akadályok akadnak, az összetartozás érzése ezt legyőzi. A másik szeretetében válunk liliommá és almafává, ahogy erről az Énekek Éneke ír a második rész harmadik versében.
Timár Gabriella elmondta, a Bibliamúzeum kiállításai gyakran összeérnek a teológiával, a Biblia üzenetével, ezért is választotta a kiállítás címéül az ószövetségi szakaszt.
Az eredeti elképzelés szerint a szervezők Saphier Dezsőt hívták volna meg, aki élete nagy részét a huszadik század női alkotóinak felkutatásának szentelte. A műgyűjtő azonban a megnyitó előtt nem sokkal elhunyt, és betegsége miatt már a szervezési időszakban sem tudott a múzeum vezetésével együtt dolgozni. A „Mint liliom a tövisek közt” kiállítás ezért az ő emlékét is hivatott ápolni.

Udvaros Dorottya színművész Forgács-Hann Erzsébet szobrász 1946-ban írt önéletrajzából és Szántó Piroska festő, grafikus Vaszary Jánosról szóló írásából olvasott fel részleteket. Mindkét szövegben a női sebezhetőség és kiszolgáltatottság jelenik meg olykor humorral fűszerezve, egyúttal az a kitartás és erő is, amely a kiállításon található alkotásokból sugárzik. Nemcsak történelmi lenyomatát látjuk a múltnak, hanem a múlt századi női alkotóművészek útkeresését is.

Ezt a keresést a női egyenjogúság történelmi fejlődésével párhuzamosan kell látnunk, bár az alkotók munkáin egyes kritikusok férfias hatásokat véltek fölfedezni – derült ki Timár Gabriella szavaiból. „Vajon ha nem tudnánk a címét a kiállításnak és csak benéznénk ide egy pillanatra, sejtenénk azt, hogy ezek a képek nők munkái? Nem hiszem. A korabeli kritikák is időként zavarba ejtett szakértők szavai: „mintha férfikéz alkotta volna” – írták ámulattal Kövesházy Kalmár Elza szobrai láttán." A múzeumigazgató szerint a huszadik századból nem maradt fenn annyi női alkotás, mint amennyinek lennie kellene, ezért érték mind, ami van. Különösen igaz ez Gedő Ilka, Anna Margit, Vaszkó Erzsébet vagy Vajda Júlia alkotásaira, amelyek mély önismeretről tanúskodnak. Ahogy ez a megnyitó végén elhangzott, a szervezők liliomokat kínálnak: merjünk kapcsolatba kerülni velük, az érzékenységükkel vagy éppen erejükkel, meglátva azokat a nőket, akik a huszadik században próbáltak kiteljesedni művészként.

Somogyi Csaba
Képek: Füle Tamás