Meglepte, hogy önt választották az év oktatójának? Pszichológus hallgatóként valószínűleg nem a statisztikatanárra szavaznék...

Tényleg meglepődtem, nem számítottam arra, hogy én kapom a díjat. Azt erősen kétlem, hogy a hallgatók a statisztika szeretet miatt szavaztak volna rám. Magamból kiindulva, én mindig kettéválasztottam a tantárgyat és a tanárt. Nehezen lehetett elvenni a kedvem egy tárgytól csak azért, mert nem jöttem ki jól a tanárral. Fogalmam sincs, miért szavaztak rám a hallgatók, egyszerűen csak teszem a dolgomat.

Ez mit jelent?

Szeretem a tantárgyam. Másfajta kihívás statisztikát tanítani a pszichológus hallgatóknak, mint például a matematikusoknak, mérnököknek, közgazdászoknak. Az sem könnyebb (sőt), csak másfajta felkészültséget igényel. A pszichológus hallgatók esetében az elsődleges feladat azt elérni, hogy ne féljenek a statisztikától. Sokaknak negatív tapasztalataik vannak a matematikával, holott a statisztika nem „vegytiszta matematika". Számukra sokkal inkább egy eszköz, ami segít a kutatásaik elvégzésében. Ezenkívül félhetnek a vizsgahelyzettől vagy a tanártól is. Az első órán azt szoktam mondani nekik: ha tudják a négy alapműveletet, akkor nem lesz gond a tárgy teljesítésével. Azt tapasztalom, hogy nem is a statisztikával, hanem saját magukkal kell megküzdeniük a diákoknak. Matematika példát senki nem oldott meg még úgy, hogy csak nézte. Azt el kell kezdeni csinálni, és majd lesz belőle valami. A statisztikánál ugyanez a helyzet.

Hogy veszik a hallgatók ezeket az akadályokat? Miben tud a segítségükre lenni?

Nálam ritkán szoktak utóvizsgára menni a hallgatók, mert majdnem minden órán ZH-t íratok, házi feladatot kapnak. Ha valaki tanul a félév során, szinte biztos, hogy összegyűjt annyi pontot, ami elég ahhoz, hogy átmenjen. Mivel a tananyag hierarchikusan épül fel, nagyon fontos az elején elsajátítani az alapokat. Kis lépésekben érdemes tanulni, nem azt, hogy mit hol találok (mondjuk egy menüstruktúrában), hanem a rendszer működését. Plusz-mínuszos rendszert használunk az osztályozásnál, ami azt jelenti, hogy a rossz válaszokért pontlevonás jár. Ennek az a trükkje, hogy nagyon jól kell tudnom, mi az, amit nem tudok, és ezért nem írom be a választ. Ha nem lenne pontlevonás, tippelgetéssel lehetne teljesíteni a ZH-kat, ami a statisztikában elfogadhatatlan.

Ami a statisztikában elfogadhatatlan, az ön óráin is az?

Részben igen. Legalábbis törekszem rá, hogy így legyen. A statisztikában számomra az inkorrektség elfogadhatatlan. Olyan dolgokat is a számok mögé látni, melyekről nem tudjuk igazolni, hogy ott vannak. De a kérdésben más is benne rejlik: egy órán lehet-e más is, mint statisztika? Természetesen igen: észre kell venni, ha a diákok fáradnak, nem tudnak már figyelni – akkor lazításra van szükség. Akár statisztikáról, akár más témákról szóló történetekkel, anekdotákkal lehet ezt megoldani. Erre szükség van, hiszen 90 percig nem tudnak számokra, összefüggésekre, logikai lépésekre figyelni. Ez persze nem jelenhet meg a statisztikában (ott nem kezdünk el anekdotákkal foglalkozni, sőt: nem a mendemondák alapján vonunk le következtetéseket).

 Azt mondta, hogy minden órán dolgozatot írat a diákjaival, azt gondolnánk, hogy ez sem éppen a népszerűség titka...

Ez nem a népszerűségről szól: ezzel – meglátásom szerint – megkönnyítem a dolgukat abban az értelemben, hogy elfogadhatóan kis szeletekre bontom számukra az anyagot, amit egyik hétről a másikra kell megtanulniuk. Nem egyszerre terhelem őket nagyobb anyagrészekkel, hanem kis lépésekben építkezünk. Persze előfordulhat, hogy így is olykor nagyobb adagot kapnak – ilyenkor egy-egy rosszabb ZH (zárthelyi dolgzat - a szerk.) jelzi, hogy talán nem jó mértékben szeleteltem. Akkor igyekszem valamilyen módon ellensúlyozni a hibámat, korrigálok – ha tudok. Ezekben a helyzetekben fordulhat az elő, hogy következő órán nem ZH lesz, hanem megbeszéljük az anyagot, újra előszedjük a már elviekben tudott dolgokat, ismétlünk. Az is megtörténhet, hogy egy-egy gyakorlatcsoportban eltérések fognak mutatkozni egymáshoz képest pár hétig. Ezek a különbségek a félév végére általában eltűnnek, de legalábbis nagymértékben mérséklődnek.

Miért, hogyan lett önből tanár? Nem tanárként végzett.

Gazdasági-pénzügyi matematikát végeztem, az egyetemen csak a doktori képzésben kellett órákat tartanunk. Az akkori intézményvezető, Vargha András felhívott és megkérdezte, nincs-e kedvem kipróbálni a statisztika gyakorlat megtartását az egyetemen. Nem ez volt a szakterületem, magántanításban volt gyakorlatom, ami egész más, mint a frontális oktatás. Bár itt is meg lehet valósítani, hogy egyenként figyeljek a diákjaimra, erre törekszem is, ezért nem szeretem, ha 15-20 fő fölött van a gyakorlatokon a létszám. Nagy különbség a középiskolához képest, hogy én nem megyek oda a diákhoz, hogy ha valami nem megy, ezt neki kell megtennie. Ha nem teszi, abból két következtetést vonhatok le: mindent tud (ez a statisztika esetében ritkán fordul elő) vagy valamilyen oknál fogva nem tud kérdezni. Ez nem feltétlenül a félelem, az is lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, mit nem tud.

Honnan tanulta meg, hogy milyen egy jó tanár?

Jó tanáraim voltak általános iskolában és középiskolában is. Azokra emlékszem vissza jó szívvel, akik kiszámíthatóak voltak. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy közvetlen vagy távolságtartó volt-e az adott tanár. Mindenképpen következetesnek kell lenni, ha valamiben megegyezünk a félév elején, ahhoz tartanom kell magam. Szükség esetén enyhíthetek a feltételeken, de nehezíteni nem szabad. Minden más az adott csoporttól és időtől függ. De a követelményeknek egységesnek kell lenniük.

Tanárként hogyan tudja mérni az eredményességét?

Ha a másod- és harmadévesek a műhelymunkájuk elkészítése során kevés kérdéssel fordulnak hozzám, és tudják a gyakorlatban alkalmazni a statisztikából tanultakat, akkor valószínűleg jól dolgoztam/dolgoztunk a kollégákkal együtt két évvel ezelőtt. Utólag lehet látni, sikerült-e elsajátítani az anyagot, hiszen az aktuális ZH-ra bárki fel tud készülni. Ha sokan kérdeznek, abból kiderül, melyik anyagrész okoz gondot, a következő félében abból több feladatot viszek vagy szükség esetén átstrukturálom akár az egész anyagot. Két félévben gondolkodom, ennyi idő alatt csak mankókat adhatok a diákoknak és felkelthetem az érdeklődésüket. Tanárként az a célom, hogy eszközt biztosítsak nekik az önálló tanuláshoz.

Lát különbséget a statisztika és a pszichológusok többi tárgya között?

Úgy gondolom, hogy a pszichológia is leírható rendszerekben. Onnantól kezdve, hogy eldöntöm, milyen keretben értelmezek egy jelenséget, szigorú szabályoknak kell megfelelnem. Az órákon ugyanez történik: kijelöljük a kereteket, azon belül szabadon lehet mozogni. A pszichológusi szakmában ezt különösen fontos megtanulni a páciensekkel való munkához. Nem biztos, hogy ezt tőlem tanulják meg, de az fontos, hogy nem tehetek keresztbe a kollégáimnak azzal, ha nem tartom a kereteket.

Meg lehet unni a tanítást?

Addig nem, míg minden évben más hallgatók ülnek a padokban. Ebből következik, hogy változnak a kihívások, sosem hangzik el egy kérdés kétszer ugyanúgy. Amíg kíváncsi vagyok a hallgatókra, addig nem fogom megunni a tanítást. A szakmai kíváncsiságom miatt dolgozom máshol is, alkalmazott területen. Visszás lenne megtanítanom a statisztikát mint hasznos tudást, miközben én nem alkalmazom. 

Horváth Zsuzsanna
Fotó: Füle Tamás