A budapesti Ráday Házban tartott eseményen a szervezők a tavalyi, káposztásmegyeri találkozón elkezdett közös gondolkozást tervezték folytatni, gyakorlatiasabb formában. A konferencia résztvevői egy szociológiai előadást követően két referátumot hallgathattak meg, melyeket egy püspöki és négy egyházmegyei reflexió követett. Az elhangzottak közös feldolgozására a nap végén kiscsoportos munka adott lehetőséget.

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”
A konferencia igei felvezetésében Lovas András lelkipásztor, dunamelléki missziói referens Máté 9,35-10,1 alapján három pontban foglalta össze, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az evangélium átjárja várost, hogy az örömhír több embert elérjen, a gyülekezetek megelevenedjenek és több gyülekezet szülessen. Ezt a munkát végezte el Jézus is és erre hívta minden követőjét – tette hozzá.

1. Az Atya irgalmas szíve megjelenik bennünk

„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Máté 9,36)

„Jézus irgalmában az Atya irgalma jelenik meg. Ez nem emberi szánalom, hanem Isten szívében lévő könyörület az összetört világ és tagjai iránt. Jézus szolgálata ebből fakad” – fogalmazott Lovas András. Rávilágított, hogy a szánakozás szava az ószövetségi héberben az anyaméhre, az újszövetségi görögben a belső szervekre utal, szemléltetve, hogy milyen mélyről szakadnak fel Jézusból ezek a szavak. „Gyakran olvassuk az Újszövetségben, amikor Jézus egy szükségben lévővel találkozik: ’megkönyörült, és…’ Ha Krisztus szeretete szorongat, az megnyitja a szemünket és irgalmassá teszi a szívünket. Nem azért végzünk missziót, mert máskülönben elfogy az egyház, hanem mert ha Jézus a sokaságra tekint, az Atyának fáj a szíve. Jézus ezt megtestesíti és ebbe hív meg minket – nézzük meg: hol van az én szívem az Atya szívéhez képest?”

2. Holisztikus szolgálat

„Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.” (Máté 9,36)

„Jézus számára a szó és a tett együtt jelenik meg Isten országa szolgálatában. A tanítás, az evangélium hirdetése és a gyógyítás mára külön valósággá lettek számunkra” – mondta a lelkipásztor, majd Jézusnak a názáreti zsinagógában elhangzó, szolgálatának céljáról szóló kijelentésére (ld. Lukács 4,18) utalt. „Az evangéliumban benne kell lennie a gyógyulás és a szabadulás valóságának. Enélkül felesleges misszióról beszélni. Ha felindul a szívünk és irgalmasak vagyunk, akkor kérhetjük az Atyát, hogy adjon erőt ehhez.”

3. Imádság

„…kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,38)

„Az emberek nem tudják, hogy mi után szomjaznak. Hol és hogyan fog ez megtörténni? Jézus tudja saját szolgálatának korlátait is, amely időhöz és térhez kötött” – folytatta Lovas András, majd hozzátette: ha kérjük az aratás Urát, akkor két dolog történhet: minket küld, vagy nekünk kell szolgálatba állítani másokat. „Sokkal jobban kell bíznunk abban, amit Isten az emberekkel tenni tud. Az evangélium emberek és hűséges, elhívott közösségek által tudja átjárni a várost.”

Lovas András igei gondolatai végén közös imádságban vezette a konferencia résztvevőit és kérte Istent könyörületes szívért, gyógyulásunkért, hogy magunk is a gyógyulás eszközei lehessünk.

Budapest fontos, Budapest nagy, Budapesttel együtt változunk
Duráczky Bálint szociológus a „Fordulat a városban? – A budapesti református misszió lehetőségei a sokféleség korában” címet viselő előadásában arra próbált választ adni, hogy mi jellemzi a fővárosban a vallási változást, hogyan érhető ez tetten a statisztikákban és mindez hogyan érinti a gyülekezeteket. Budapest fontosságával kapcsolatosan öt alaptézist fogalmazott meg: a város társadalmi előfutár, kulturális központ, nagy a népsűrűsége, társadalmiag sokszínű, és a kihívásokból lehetőségeket lehet kovácsolni.

A szociológus szerint korábban a hovatartozásból fakadtak a vallásos „viselkedés” gyakorlatai, amit aztán követhetett személyes hitre jutás. A legtöbb helyen ma már ez utóbbi feltételezi a hovatartozást és végül a viselkedést – bár a kettő párhuzamos valóságként még egymás mellett létezik. Statisztikáit ismertetve mutatta be, hogy amíg az egyházi szertartásokon részt vevők (pl. a keresztelés, esketés és temetés szolgálatát igénybe vevők) száma egyre inkább hozzácsökken a gyülekezeti névjegyzékekben szereplők számához, addig a társadalomban egyre nagyobb azok aránya, akik nyitottak a természetfelettire.

A Budapestre vonatkozó adatokból kitűnt, hogy az óbudai gyülekezet területére esik a legtöbb református a fővárosban (4,39%), Soroksár-Újtelepre a legkevesebb (0,33%). Ami a száz keresztényre jutó, felekezethez nem tartozókat illeti egyházközségenként, a szám a Klauzál téren a legmagasabb (365 fő), a legalacsonyabb pedig Budahegyvidéken (139 fő). A 2011-es és 2022-es népszámlálások között szintén a Klauzál tér területén volt a legnagyobb a felekezethez nem tartozók számának növekedése (125%), a legkevesebb pedig Gazdagréten (17%). A konferencia résztvevői megismerhették azt is, hogy száz 30 év alatti reformátusra mennyi 65 év feletti református jut egyházközségenként: a legnagyobb érték a Hold utcai gyülekezetben jött ki (230 fő), a legkisebb pedig a Nagyvárad téren (98 fő), azaz ott több fiatalt tartanak számon, mint nyugdíjaskorú testvért. Duráczky Bálint hangsúlyozta: „Az adatok nem gyülekezeti teljesítményről szólnak, a társadalmi változás minden egyebet felülír.”

Az előadó külön beszélt a gazdagréti, a svábhegyi, a budahegyvidéki és a budai egyházközségek területének adatairól is. Összefoglalva: amíg ezeken a területeken összesen tízezren mondták magukat reformátusnak a népszámláláson, addig a névjegyzékekben ennek a számnak a töredéke, mindössze 10%-a szerepel. „Ezért nem reális cél a magukat reformátusnak vallókat behívni ebbe a négy gyülekezetbe, mert kilencezren tudják, mi történik az istentiszteleteken és ennek tudatában mondanak rá nemet. További 67 000 ember azonban nem tudja, hogy mire mond nemet.”

Duráczky Bálint előadása végén hangsúlyozta, hogy Budapesten trendeltolódás figyelhető meg: a fiatalabb generációknak egyre kevésbé lesz fontos a területi elv a gyülekezeti kapcsolódásban – sokan még akkor is a budapesti gyülekezeteket választják, ha az ingatlanárak meredek emelkedése miatt a fővárosban esélyük sincs ingatlant vásárolni, ezért az agglomerációban telepednek le. Zárásként elmondta: „Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy keresztény lesz-e az országunk, akkor először Budapesten kell fordulatot elérni. Az újonnan létrehozott gyülekezetektől nem kell félni, mert nem másoktól fogják elvonzani az embereket, és egyúttal észre kell venni, hogy Budapesttel együtt változunk – ez utóbbit fontos, hogy aktívan tegyük.” Vagyis: a létező jelenségekhez igazodva végezzük missziónkat.

Önáldozatosság, mint kulcs
Szász Lajos budafoki lelkipásztor, történész az egyházszervezet átalakulására száz évvel korábbról hozott példát. 1906-7-ben a fővárosban még egyetlen egyházközség működött hat „parochiális” körrel (Kálvin tér, Józsefváros, Erzsébet-Terézváros, Buda, Kőbánya és Zugló), a fokozatos decentralizáció eredményeként 1932-ben megalakult a Budapesti Református Egyházmegye hat régi, három új, négy anyásított egyházközséggel és Óbuda csatlakozásával.

A változás elején a gyülekezetek anyagi helyzete 75%-ban a „kivetett egyházi adón” múlt, melyet több-kevesebb sikerrel tudtak csak „behajtani” – ezért volt fontos, hogy mennyien élnek egy egyházközség területén. A fasorihoz ekkor mintegy 19 ezer fő tartozott, a „megnyirbálás” után 11 ezer lélek maradt, sok 10 ezer fő alatt – akár templom nélküli – gyülekezet jött létre. A folyamat motorja Ravasz László dunamelléki püspök volt, aki ha kellett, az egyházközségek „feje fölött” is véghez vitette a szükséges változásokat – melyek persze gyakran kiváltották a lelkipásztorok nemtetszését. Szász Lajos idézte Benedek Zsolt akkori konventi tanácsost is, aki az ötezer fős gyülekezeteket tartotta végső célnak – ez Budapestre alkalmazva 20-22 anyaegyházközséget jelentett –, feltételezve a lelkipásztorok önáldozatosságát is.

Az előadás végén a lelkipásztor megfogalmazta a folyamat összetevőit: a teológiai közgondolkodásban beállt változás, egyházkormányzói akarat és inspiráció, távlatos koncepció, rugalmasság és határozottság, bizalmat építő példák és megfelelő lelkészi kar kialakítása.

Példa Londonból
A nap utolsó előadásában Harmathy András vázlatosan ismertette a Church of England Londonban lezajlott egyházszervezeti változásokat, és hogy ennek példájából mit tanulhatnak a „Nagy-Budapesten” szolgálók. Arra a kérdésre, hogy „miért London?”, öt választ adott, röviden az alábbiakat:

• Azért, mert világváros – minden, ami történik a világban, itt megjelenik.
• Angliában is történelmi egyház van, felépítése és gondolkodásmódja sok elemében hasonlít a magyarhoz.
• Az államegyház nem fenntartható többek között teológiai törésvonalak és gazdasági ellehetetlenülés miatt (a jövő építése helyett gyakran kríziskezelésre fordítják költségvetésüket a gyülekezetek).
• Újat kezdtek: 2013 és 2020 között száz új gyülekezetet hoztak létre.
• Saját erőtartalékaikat mozgatták meg – az evangéliumot és a Szentlélek munkáját.

Azzal kapcsolatban, hogy ebből kiindulva milyen gyakorlati lépések történtek, Harmathy András a következőket fogalmazta meg:

• Revitalizáció és plántálás: ahol van egy töredékközösség és már nem fenntartható, oda erőforrásokat csoportosítanak, valamint új közösségeket hoznak létre.
• Forrásgyülekezetek: közösségeket küldenek ki, nem csak lelkészt egy adott területre.
• „Mixed ecology” – nem „vegytiszta” rendszer. Pl. együtt tud létezni az egyházon belül az a közösség is, ahol a lelkész szerint, ha nincs egy istentiszteleten úrvacsora, az nem istentisztelet, és az is, amely a kisközösséges működést tartja jónak. A mixed ecology része a laikusok szerepének felértékelődése, a karizmák keresése és a gyakorlatorientált, a szükséghez tudást rendelő képzési struktúra kialakítása.
• Mozgalmi jelleg, amely szerves része az egyház tudatának.

Nem csak egyfajta egyházszervezeti struktúra létezik
A referátumok után Balog Zoltán dunamelléki püspök reflektált az elhangzottakra. Hangsúlyozta, mindannyian gazdái vagyunk annak, amit a másik csinál, egymás mellé állítva azt, aki eltemeti az utolsó baranyai református nénit és aki lakónegyedben gyülekezetet plántál. Eszébe jutott egy gyülekezeti főgondnok gyakran hangoztatott kérdése – „Ki foglalkozik azokkal, akik még itt vannak?” – a ránk bízottakról való törődés jeleként, amellett, hogy megpróbálunk új embereket elérni.

Duráczky Bálint előadására visszautalva, a dunamelléki püspök számára egyértelműen kirajzolódott a két missziói célcsoport: a „névleg” reformátusoké és a vallástalanoké, melyekben fel kell ébreszteni a kölcsönös kíváncsiságot. Hozzátette, „még mindig meg lehet szólítani embereket az által, hogy a nagypapa református volt”, illetve nem szabad félvállról venni azt a tényt sem, hogy országosan 160 ezer, református hittanra beíratott gyermek van – szüleik háromnegyedének pedig semmi köze nincs az egyházhoz. Balog Zoltán hozzátette: el kell fogadni a párhuzamosságokat, ugyanis nem csak egyfajta egyházszervezeti struktúra létezik – példaként felhozva a baranyai gondozó egyházközségeket –, egyúttal ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalmasra nőtt református intézményhálózat egyszerre nagy ereje és veszélye az egyházunknak.

Az első lépés a revitalizáció felé az imádság
A konferencia plenáris részét egyházmegyei reflexiók zárták. Stefán Attila taksonyi lelkipásztor a Délpesti Református Egyházmegye részéről hálás azért, hogy a valamilyen kezdeményből elinduló gyülekezetplántálások megerősödtek. Ám hatalmas kihívásnak nevezte, hogy az egyházi gyökérzettel nem rendelkezőkhöz hogyan jutnak el a gyülekezetek, ezért fontos annak újragondolása, hogyan lehet ezeket az egyházközségeket segíteni.

Budapest-Észak képviseletében Balássy András törökőri lelkipásztor szólalt fel: mint mondta, több gyülekezetben lenne igény revitalizációra, egyúttal fontos lenne figyelmet fordítani az új lakótelepek épülésére, első körben például közösségi helyekkel. Mint mondta, látható az elvándorlás az egyházmegye területéről, s bár a hagyományos, családokra fókuszáló szolgálat jelen van, egyre inkább elvékonyodik a gyülekezetekben. A londoni példához kapcsolódva elmondta, több olyan egyházközség is van a területen, amelynek már most saját karaktere van.

Az Északpesti Református Egyházmegye esperese, Nyilas Zoltán az imádságot első lépésnek tartja a revitalizáció felé vezető úton, egyúttal arra kérte társait, hogy versengés nélkül szolgáljanak együtt. Hozzátette, az egyházmegye 54 gyülekezete 60 prédikálóállomáson szolgál, ezek területén jelenleg hatszázezer ember él. A két legutóbbi népszámlálás között 60 ezren települtek ide, amely szerinte jól mutatja, milyen nagy szükség van egységes missziói látásra ezekben a gyülekezetekben.

A reflexiók sorát Kovács Gergely Budapest-déli esperes zárta. Az egyházmegyében jelenleg két missziói gyülekezet van, három plántálás is fut, külön kiemelte a Külső-Üllői úti Egyházközséget, amely missziói egyházközségként kezdett plántálásba. Elmondta, hogy több olyan terület is van a fővárosban, melyet potenciális plántálási területként tartanak számon, egyúttal olyan közösségeket is látnak, melyekben revitalizációra lehet szükség. Az esperes tervei között szerepel a két budapesti egyházmegye missziói gondolkodásának közelítése egymáshoz. Zárásként így fogalmazott: „Szolgálatunkban Krisztus nagyvonalúságának kell megjelennie: engedjük, hogy a Lélek cselekedjen!”

A második Nagy-Budapest Missziói Konferencia résztvevői az elhangzott referátumok után kisebb csoportokban beszélgethettek és gondolkodhattak együtt az elhangzottakról.

Képek: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkeink:

Egy képzés, ahol a támogató közösség megtapasztalása legalább annyira fontos, mint a tanultak – mondták gyülekezetplántáló lelkipásztorok a City to City Budapest Inkubátor-programjáról.
Plántálók közösségben – Parokia.hu


Inspiráció, közösség és rálátás Isten munkájára – Budapesten tartja nemzetközi konferenciáját a City to City Europe felekezetközi városmissziós hálózat november közepén.
Változó városok, változatlan evangélium – Parokia.hu

A konferenciáról készült képeink az alábbi galériában tekinthetőek meg: