„Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez."
Weöres Sándor
Az evangélizációk története és néhány tanulsága
Az ébredések jellegzetességei
2. Témánk szempontjából érdemes megvizsgálnunk, hogy mik voltak ezeknek az ébredéseknek a jellegzetességei.
2.1. Az első, amit feltétlen látnunk kell, a spontaneitás. Ha valahol joggal lehet idézni a János 3:8-at, " A szél fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő…" akkor ezt minden ébredés megindulásával kapcsolatban megtehetjük. Erre a momentumra szeretném felhívni mindenki figyelmét most is. Ha valahol felfedezhető a Szentlélek-Isten szuverénitása, akkor ezt az ébredésekben figyelhetjük meg!
2.2. Ezek az ébredések mindíg úgy indultak, hogy lelkipásztorok "csupán" hirdették az Igét ( Lásd az első nagy ébredést!). Az igehirdetők tulajdonképpen az erőtlenné vált népegyházi gyülekezeteiket akarták lelkileg felrázni.
2.2. Az ébredések másik kísérő jelensége volt a napokon keresztül tartó, megtérésre felszólító igehirdetés sorozat, melyet evangélizációnak neveztek. Az evangélizáló igehirdetések kialakulása mögött az, a pietizmus által erőteljesen hangsúlyozott meggyőződés állt, hogy mivel a keresztyén élet megtéréssel kezdődik, ezért erre kell az embereket felszólítani. Ennek eszköze pedig az evangélizáció. Az evangélizáló igehirdetések ezért egy világosan artikulálható paradigma szerint hangzottak el: bűnös vagy és elveszett - de Jézus a kereszten életét adta érted - térj meg és megmenekülsz.
2.3. Az ébredések harmadik jellegzetessége a tömegevangélizációkat kísérő tömeges megtérések eseménye volt. A megtéréseket úgy regisztrálták, hogy a megtérteket az igehirdetések után előrehívták és megszámolták. Vagyis az ervangélizáció célja a "megtérés előidézése" (J.A. Packer) volt.
2.4. Az ébredések negyedik jellegzetessége az a törekvés volt, hogy a népegyházat hitvalló egyházzá tegyék, ezért a megtérteket megkülönböztették a meg nem tértektől, és a tradicionális gyülekezeti alkalmakon kívül külön közösségekbe gyűjtötték össze őket és igyekeztek aktivizálni az evangélium továbbadására. Így az ébredésekben mindig felerősödött egyrészt a szeparáció, másrészt az egyetemes papság elve.
2.5. Mindenképpen ki kell még emelnünk az ébredések, közöttük úgy ez első, mint a magyar protestantizmusra is hatást gyakorló un. második nagy ébredés interkonfesszionális jellegét, mely később az ökumenikus mozgalom megindulására is nagy hatással volt.