Szigetszentmiklósra érkezem, napsugaras, jó hangulatú családi házba. Kisgyerekek, kiskutyák, rendezett élet, boldogság – mi kell még?!
Fiatal házaspár fogad a szigetszentmiklósi református gyülekezet „egyenpólójában”. Horváth Ádám és felesége őszintén beszél arról, hogy bár a körülményeik pontosan ugyanilyenek voltak két évvel ezelőtt is, ők maguk olyan változáson mentek keresztül, amire csak nyomokban utal a póló hitvallása.

Hajni a szigetszentmiklósi gyülekezetben konfirmált, s annak ellenére, hogy eltávolodott az egyháztól, mégis fontos volt számára, hogy a házasságukra Isten áldását kérjék. Ádám sem ágált a jegyesoktatás ellen, sőt, mindketten nagyon hasznosnak tartották a dr. Harmathy András által vezetett beszélgetéseket. Akkoriban Ádám még határozottan nemet mondott a keresztségre, de a felmerült kérdésekről sokat beszélgettek a fiatalok. „Szöget ütött a fejemben az például, hogy egy házasságot lehet hármas kötelékben megélni Istennel – mondja Hajni - aminek olyan gyakorlati oldalát is megértettem, hogy

ha problémám van a társammal, nem kell a haragomat rá zúdítanom. Fordulhatok Istenhez, hogy megértsem, egyáltalán miért alakult így a kérdéses helyzet.”

„Én viszont akkoriban a kereszténységet még jó szándékú, ápolandó hagyománynak gondoltam” – vallja a fiatal vállalkozó, akiben ez a vélekedés akkor dőlt meg, amikor a gyerekek tervezett keresztelője miatt mégis közelebb léptek a szigetszentmiklósi gyülekezethez.
„Ádámban tisztelem azt, hogy szeret a dolgok mögé látni, és ebből nem spórolja ki az energiát” – mondja Hajni, amikor arra keresem a választ, hogy miért kezdtek mégis istentiszteletre járni. A keresztelőre igent mondva a fiatal családfő ugyanis szerette volna pontosabban megérteni, hogy mi zajlik a gyülekezetben, ezért kezdtek eljárni a vasárnapi alkalmakra, mielőtt keresztelői beszélgetést kértek volna.
„Volt bennünk egy megmagyarázhatatlan hívás is, talán ezért is válhatott számomra fontossá, hogy ne csak megkereszteltessük a gyerekeket, hanem belülről ismerjem meg a kereszténységet. Volt bennem egy formátlan keresés. Hajni és a gyerekek jó ürügy volt arra, hogy épp a templomban kötöttem ki” – mesél Ádám arról az időről, amikor még nem gondolta, hogy valóban talál is valamit a gyülekezetben, bár néhány alkalom után meggyőződött arról, hogy az valódi történések színhelye. A keresztelés nem volt olyan sürgős a fiatal párnak, így engedve a lelkipásztori invitálásnak (Morva Ákos – a szerk.), mindketten elvégezték a Keresztkérdések tanfolyamot.

„Addigra sok mindent tapasztaltunk a jó légkörű és befogadó gyülekezetben, az igehirdetéseket pedig egyszerűen jó volt hallgatni, bár nem tudtam volna konkrétan megfogalmazni, hogy miért” – mondja Ádám, akinek a tapasztalatain keresztül próbálom tetten érni a megelevenedő Igét.
Ádám a családi vállalkozásban dolgozva kezdte a pályáját.„Sok siker és még több bukás után egyszerűen szerettem volna értelmet találni a dolgok mögött. Mert hiába teremtettem biztos egzisztenciát fiatalon, hiába álltam helyt az életben és alapítottam családot, valahogy azt éreztem, hogy mindez mégsem elég jó cél. Mert elértem és nem találtam több értelmet az életben mindettől. Nagyon nagy részét fedte le az életemnek a munka, az önmegvalósítás és egyre jobban láttam, hogy akármit is csinálok, nem lesz tőle teljes az életem.

Volt bennem egy rejtett kétségbeesés, hogy miért nem egyszerűbb már az élet, amikor annyi mindent tettem érte”

– vall Ádám a keresés szavakba önthető szakaszáról.
A keresztelésre készülve olvasta el Ádám Timothy Keller könyvét, a Születést.

„Azon az éjszakán megértettem valamit az evangéliumból. Kellertől Luther megtéréséről olvastam, ahogy a Római levél igazságai megelevenedtek előtte. (Róm.1,16-17) Kezdett derengeni, hogy nem teljesítményalapú az üdvösség. Majdnem felkeltettem a feleségemet, mert valami változott bennem akkor, életre kelt az a néhány szó, hogy hit által” – emlékszik vissza Ádám a sorsfordító éjszakára, aki utólag is nagyon hálás azért, hogy a szigetszentmiklósi gyülekezet ahhoz segítette hozzá, hogy ő maga érthesse meg az evangéliumot.
„Ettől a ponttól kezdve a gyerekeimnek is másként tudtam beszélni a hitről. Messze túlmutatva azon, hogy megtanultam és felolvasom” – mondja Ádám, amihez Hajni hozzáteszi, hogy a gyerekeik számára értelmezni kell a világot és célt kell eléjük tenni, ami mindkettejük számára komoly motivációt jelentett a hitbeli fejlődésben.
Arra a kérdésre, hogy mi változott, Ádám azt meséli el, hogy a hitbeli indulását is régi motivációi jellemezték: addig vállalkozóként igyekezett „létrehozni önmagát” azzal, hogy sokat dolgozik és sokat is keres, jófej, segítőkész és szeretik az emberek, s mindezt keresztény köntösbe öltöztette. „Egyszerre világos lett, hogy ez nem erről szól. Azért jött Krisztus, hogy az Isten-kapcsolatunkat, a hitünket helyreállítsa. Ennek a megértésnek csak előszobája volt, hogy világos lett, azzal, hogy gyülekezetbe járok, még mindig csak azt bizonygatom, hogy képes vagyok megtanulni ezt a hagyományt is. Megtapasztaltam, hogy ez élő valóság, nem csak tanítások. Engem az értelmemen keresztül ragadott meg Isten, de ahogy rendszeres igeolvasókká váltunk, a kirakós egyre több darabja került a helyére. Amikor világítani kezdett, hogy az Ige testté lett (Ján.1,14), akkor értettem meg, hogy

a hit nem valami, amit meg kell tanulni, hanem Ő az, Jézus Krisztus az az igazság, amit kerestem. Nemcsak közénk jött és itt volt, hanem ma is él. Ez valóság.”

„Azért volt az idei húsvét más, mint az eddigiek, mert megtelt tartalommal. Megértettük, hogy ez nem csak egy szép történet, amit elolvasunk egy könyvben, hanem egy több mint kétezer éve tartó nagy történet, amelynek mi is részesei vagyunk, amiben benne élünk” – mondja Hajni.

„Én kezdetben azt az Istent kerestem, aki segít elérni a céljaimat, bár biztosan nem definiáltam még Istenként” – beszél a felismeréseiről Ádám. „Ahogy felismertem és egyre jobban megismerem, egyre inkább látom, hogy sáfársággal vagyok megbízva, és már az a kérdés, hogy hogyan állok meg azok előtt az emberek előtt, akik rám vannak bízva. Hova vezetem őket? Már nem a vállalkozásommal akarom magam megváltani. Helyére került a munka, a család és a felelősség az életemben.”

„Az, hogy az Ige él, átrendezte, mélyítette a kapcsolatainkat is – egymással és a körülöttünk élőkkel. Ádámon azt vettem észre, hogy valóságosabban jelen van a családjában” – mondja Hajni.
„Hajni pedig jóval türelmesebb és kevesebbet aggódik. Megtapasztaltuk, mennyivel könnyebbé válnak az emberi kapcsolatok, ha nem azonosítom a másikat a hibás működésével” – fejezi be Ádám a közös vallomást.
 

Fotó: Parti Judit