Az ősök szellemi öröksége

Hálát adtak a templom felújításáért és a gyülekezet elmúlt kétszázötven évéért, valamint felszentelték a temetőkertben helyet kapott lélekharangot a Szabadszállási Református Egyházközségben.

Szász Károlyné szül. Bibó Antónia, Szász Károly egykori szabadszállási református lelkész, majd később dunamelléki püspök édesanyja 1867-ben, a kiegyezés évében hímzett csipketerítőt készített és adományozott a gyülekezetnek. A világoskék, tiszta selyem alapra készített terítő széleire hímzett szöveg így hangzik: „Mivel fizessek az Úrnak énhozzám való jótéteményéért? Atyám, hálákat adok Tenéked, hogy engem meghallgattál! Az Úrnak neve légyen áldott mind örökkön örökké! Ámen. Készítette özv. Szász Károlyné 1867-ben élete 62-dik évében.” A terítő minden évben előkerül, konfirmáció alkalmával mindig ezzel van az úrasztala leterítve, hogy ezáltal is összekapcsoljuk a múltat a jelennel. A hála szava örök, hálaadásra pedig mindig van okunk.

Hármas hálaadó ünnepre gyűlt össze gyülekezetünk 2022. szeptember 18-án, vasárnap. A temetőkertben megáldottuk az új lélekharangot, amely régi álma volt a gyülekezetnek. Az 56 kg súlyú, tradicionális, bronzból készült harangot a zászlós bárány díszíti, palástján pedig a következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére, elődeink tiszteletére öntetett engem a Református Egyházközség, Szabadszállás 2022” A harang pártázatának felirata: „Öntötte Gombos Ferenc Őrbottyánban.” Örömmel és Istent iránti hálával tölt el bennünket, hogy a harangöntés és -villamosítás költségeit teljes mértékben önerőből, külső segítség nélkül finanszírozta a gyülekezet.

Ugyanezen a napon emlékeztünk meg arról, hogy református templomunk többszöri átépítés után 1772 szeptemberében nyerte el mai formáját a torony és a hajó összekapcsolásával, illetve a toronyóra elkészítésével. 1772. szeptember 20-én került fel a toronyóra is a toronyba, és azóta ebben a formájában hirdeti ez a templom a nagy Isten dicsőségét.

Negyed évezredre emlékeztünk, és ebben a 250 esztendőben ott van a templomépítő ősök sok-sok harca, küzdelme, kitartása és áldozatvállalása. Ott vannak a szabadszállási reformátusok generációi, a hűséggel szolgáló lelkipásztorok, gondnokok, a presbiterek, tanítók, gyülekezeti tagok, akik ezt a templomot és szellemi örökségüket ránk hagyták. Nekünk, kései utódoknak, mai őrállóknak, kötelességünk ezt a drága örökséget megőrizni, ápolni és továbbadni az utánunk jövőknek. Erről szólt a gyermekek versekben és énekszóban elmondott köszöntője, ugyanakkor a hála és a dicséret szava csendült fel a Szász Póla Református Énekkar szolgálatában is.

A harmadik ok, ami hálaadásra indított bennünket, hogy a tavasz folyamán megújulhatott a templomhajó, mert pályázati forrásból elvégezhettük a tető festését. „Mivel fizessek az Úrnak énhozzám való jótéteményéért? Atyám, hálákat adok Tenéked, hogy engem meghallgattál! Az Úrnak neve légyen áldott mind örökkön örökké!” – hirdeti Szász Károlyné úrasztali terítője, és valljuk mi is, kései utódok, mai szabadszállási reformátusok.

Isten áldása legyen továbbra is Szabadszálláson élő református népével, hogy ezután is hűséggel és szeretettel őrizze templomát, ápolja értékeit, és adja tovább azt a hitvalló kálvinista szellemiséget, amit ránk hagytak őseink!

Pálinkásné Balogi Beáta, szabadszállási református lelkipásztor

Képek: Fábián Krisztián