Az elfogatását megelőző órákban Jézus és a tanítványok együtt fogyasztották el a húsvéti vacsorát. Az evangéliumok tanúsága szerint a Mester még számos dolgot elmondott, elismételt nekik, mindazt, amit nyomatékosítani akart halála előtt. Ekkor szerezte az úrvacsora szentségét, és mosta meg tanítványai lábát is, és ugyanezen az estén valamivel később a Getsemáné kertjében vért verejtékezve imádkozott.

Nagycsütörtök estéjének mozzanatait számos műalkotás megörökítette. Az egyik leghíresebb ezek közül Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora című reneszánsz festménye. A kompozíción a tanítványok arckifejezése annyira beszédes, hogy a képet egyes művészettörténészek a mozi elődjeként is emlegetik.

Érthető, hogy Leonardo műve megihlette a világhírű magyar animációsfilm-rendezőt, Rofusz Ferencet is. A Légy című alkotásával 1981-ben Oscar-díjat nyert rajzfilmrendező Az utolsó vacsorát „megmozdító” film ötletét még 1978-ban nyújtotta be a Pannónia Filmstúdióba, akkor azonban elutasították a vallásos téma miatt. Rofusz Ferenc több alkalommal elmondta: nem bánja, hogy így alakult, mert úgy véli, több évtizedes szakmai tapasztalattal a hátuk mögött alkotótársaival még színvonalasabb művet hozhattak létre – a film forgatókönyvírója Békési Sándor református teológus, rajzfilmkészítő. A kilencperces animációs festményfilm minden kockája ugyanaz, mint ami az eredeti képes forgatókönyvben szerepelt, csakhogy már 21. századi technológiákkal, így 3D-animációval készült, a nyolcezer rajzot digitálisan készítették és színezték. A mű 2019-ben elnyerte a Jesús Cine Fest, az Argentínai Nemzetközi Keresztény Filmfesztivál legjobb animációs rövidfilmnek járó díját, 2020-ban pedig a legjobb animációs kisfilmnek járó Magyar Filmdíjjal jutalmazták.

A film három síkja
„A film üzenetének első, kulturális síkja a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában megmaradt, ugyanakkor mára már rohamosan pusztuló Leonardo-festmény" – ismertette Békési Sándor teológus, forgatókönyvíró a Confessio folyóirat 2019/1-es számában megjelent Az utolsó vacsora műhelyéből című írásában. „Az utolsó vacsora az évszázadok során annyira jelentős művé vált, hogy az európai kultúrának szimbolikus hordozójaként is tekinthetünk reá. Éppen ezért az animációs film azzal, hogy az igen rossz állapotban lévő festményt szemmel látható módon kopásban, romlásban mutatja be úgy, hogy az a film végére teljesen lemállik a falról, azt hivatott megsiratni, hogy napjainkra nemcsak a klasszikus kultúra kopott ki a köztudatból a szekularizáció során, hanem maga a keresztyén Európa került végveszélybe” – fejtette ki. 

A film üzenetének másik, etikai síkját a festmény témáját adó evangéliumi jelenet képezi – tette hozzá. „A keresztyénség legjelentősebb eseményéről, az eucharisztiának – az úri szent vacsorának – a szereztetéséről szólnak a képsorok, azonban nem úgy, ahogy például a Da Vinci-kód elhíresült regénye, illetve filmváltozata sugallja, hanem az Újszövetség eredeti görög szövege és a kétezer éves teológiai hagyomány értelmében. Az animációs film reális helyzetértékelése az, hogy ha a falfestménnyel – értsd a kultúrával – együtt kivész a még magukat európai keresztyéneknek tartók tudatából a hit lényegét megfogalmazó evangéliumi jelenet, azzal együtt kikopik a hitvallásos élet erkölcsöt mozgató hálája is.”

Az animációs film történetszövésének harmadik, teológiai síkja azonban ezt is felülmúlja: „kétségtelen, hogy az utolsó vacsora helyszínét nemcsak Júdás, nemcsak a golgotai keresztre történő utalás nyomán Jézus, és nemcsak a többi apostol hagyja el, hanem az őket megörökítő Leonardo-kép is eltűnik a szemünk elől. Azonban az evangéliumi esemény természeténél fogva nem kötődik mulandó falhoz, málló festékhez, hanem az isteni szó, az ige foglalatában minden töredékes és mulandó három nap alatt – az Új Lét lelki értelmében – a falon kívül és a filmvásznon túl, a filmet végignézők és a mozit elhagyók szívében újra feltámad.”

Károli fordítása, zsidó és görög zene
Békési Sándor az animációs film munkálataiba is bevonja a nézőt. Mint írja, első feladata volt az utolsó vacsora eseményének szétszórt dialógusait összegyűjteni és kiemelni az evangéliumokból, valamint Pál apostol leveléből. Mindezt a Károli-fordítás alapján tette, „hogy a 15. századvégi festményhez simuló szavaknak is legyen patinája. Így a film szívét képező eucharisztia a református szertartás szerint hangzik el, míg a kenyeret és a kelyhet felmutató Jézus mozdulatait a római katolikus képi hagyomány alapján terveztem meg a képes forgatókönyvben. A film zeneszerzője, Pacsay Attila pedig olyan szívbemarkoló zenei szövetet komponált, amelyben az ószövetségi főpap sófárjának és az újszövetségi pásztor szürinxének (pánsíp – a szerk.) hangjai úgy ölelik át a zsidó és görög világot, mint a Biblia bőrkötése a két testamentumot. Már önmagában ez a muzsika is rendkívüli módon inspirálta a film kockáról kockára dolgozó munkatársait.”

Ha freskó lenne, jobb állapotban lenne
Ugyanitt szólt arról is, hogy a technikailag legnagyobb kihívás a festmény kopott falfelületének megmozdítása volt az ábrázolt alakok nyomán.  „Az eredeti látványon ugyanis nincs körvonal, nincs határozott forma, nincs követhető ép felület, amelyek támpontot adhattak volna nemcsak a mozgatásnál, de a karakterek megőrzésénél is. Sok helyen csak üres foltok, elmosódott javítgatások látszanak, valójában a lepattogzott vakolat milliónyi sebhelye borítja be az alig kivehető képfelületet” – számolt be az alkotó. „Leonardo da Vinci száraz vakolatra – al secco – temperával festette fel kompozícióját, ami azt vonta maga után, hogy már száz évre rá a fal kopásával együtt a festmény megrongálódásáról adnak hírt, sőt mára már teljes pusztulása fenyeget. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem a sokkal maradandóbb freskóról (al fresco) van szó. Ehhez járul még a reneszánsz mesternek az a hagyatéka, hogy Jézus fejét befejezetlenül hagyta, ’abban a meggyőződésében’ – írja Giorgio Vasari –, ’hogy nem lesz rá képes oly isteni magasztosságot lehelni bele, mint aminő Krisztus képéhez kívánatos.’

Ünnepélyes lassúság
Ilyen adottságok mellet a ’főszereplő’ Jézus megelevenítése és apostolainak megmozdítása azt kívánta meg, hogy több réteget használjunk: látszódjanak a figurák részletei, ezeken pedig külön a nagyobb színfoltjaik az árnyékolásukkal együtt, aztán legyen rajtuk a falfelület kopottsága, ugyanakkor a vakolat repedezettsége is, de úgy, hogy mindez ne merev függönyként álljon a jelenetek játéka előtt. Ezt a megoldást a komputertechnika volt képes megvalósítani. (…) Az animációban derült ki az az érdekesség, hogy ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön a bibliai történet megelevenítése, a szereplők mozdulatait le kellett lassítani. Mintha az evangélium szövegének, a lekciónak az istentisztelet liturgiája által megkövetelt lassú, ünnepélyes felolvasását követné ez a fajta vizuális nyelvhasználat.”

A gyülekezet játszotta a tömeget
A film zenéjét, dialógusát, valamint zörejeit összefésülő hangmérnök, Madácsi Imre kapta talán a legnehezebb feladatot Békési Sándor szerint. „A film végén, amikor már nem látunk semmit, néhány másodperc tartama alatt, csupán hangi effektusokkal nem kevesebbet, mint új teremtést kellett létrehoznia, pontosabban annak érzetét kelteni a nézőben. Jézus megfeszítése is csak hangban jelenik meg a film során, így magát a tömeg kiáltozását a hangmérnök – a szigetszentmiklósi református egyházközség gondnokaként – a gyülekezet közreműködésével érte el. A film hangi része a legmodernebb és rendkívül hatásos technikával készült el, amellyel Madácsi Imre – sokszor emlegetett bevallása szerint – szöget akar ütni a közönség fejébe.”

Békési Sándor így összegezte a műhelymunka áldásait: „Az utolsó vacsora műhelyében míg engem hosszú idő után újra bűvkörébe vont az animációs filmezés és a festészet technikai varázsa, Rofusz Ferencet megragadta az evangéliumi történet, s azon belül a Krisztus általi megváltás jelentősége.”

A bombázást is túlélte
Megkérdeztük Az utolsó vacsora rendezőjét is, mit szeretett volna kifejezni alkotásával. Rofusz Ferenc válaszában így fogalmazott: „Leonardónak volt egy nagyon jó mondása, miszerint ami az emberekben jó – elmúlik, de nem úgy a művészetben. Így a legfontosabb számomra, hogy aki megnézi a filmet, rádöbbenjen: meg kell őrizni a feledés homálya felé tartó, félvállról kezelt, európai keresztény kultúránkat! Ugyanakkor tisztelegni is szeretnék a remekmű előtt, hiszen Az utolsó vacsora az évszázadok során annyira jelentős művé vált, hogy akár az európai kultúra szimbolikus hordozójának is tekinthetjük. A műalkotás magában hordozza a mulandóságot is, mert a mester nem időtálló anyagokkal készítette el, egyszer majd teljesen le fog peregni, meg fog semmisülni. Ráadásul 1943-ban, amikor az angol–amerikai légierő Milánót bombázta, telitalálat érte a freskót őrző épületet, lényegében csak a refektórium, azaz a szerzetesi étkezde azon fala maradt meg, amelyen Az utolsó vacsora kapott helyet. A képet évekig teherautó-ponyvával takarták le, és homokzsákokkal vették körül. Komoly jelentése van, hogy mindezeket máig túlélte! Hiszem – annak ellenére, hogy a film üzenete a jelen Európájában, ahogy általában a nyugati világban sem túl divatos gondolat –, bármely korban is élünk, hitre mindenkinek szüksége van.”

Szerkesztette: Jakus Ágnes