A püspökszentelő ünnepi istentiszteletet a nagykőrösi református templomban tartották 2021. május 24-én, pünkösdhétfőn. Az ünneplő gyülekezetet Szabó Gábor, a nagykőrösi református gyülekezet vezető lelkésze köszöntötte az apostol szavaival. Isten Igéjét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette Az apostolok cselekedetei 20. részének 28. verse alapján:

Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Mint mondta, pünkösd ünnepe méltó alkalom a dunamelléki püspök felszentelésére, hiszen a megválasztott egyházvezető Isten Szentlelkével megerősödve végezheti szolgálatát. „Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. De mi a lélek? Láthatatlan, belső erő, valami titokzatos felsőbbrendű dolog, melyből tudás, ösztönzés és hatalom sugárzik. Valami, ami titokban irányítja és kormányozza a világot és minket, embereket is.” A rejtett erők között, amelyek az emberre hatnak, vannak olyanok is, amelyek összezavarnak és megtévesztenek, kiszorítva a Szentlelket. Ilyen a korszellem, a pénz és az ego szelleme – tette hozzá. „Csak a Lélek az, aki hathatósan kielégíti az ember rend utáni vágyát és azt a vágyat, hogy csak egy úr legyen a házban, egy hatalom, amely minden hatalom fölött áll. Ez a Szentlélek teremtő erő, és megvéd a bálványimádás szellemétől.”

Az első pünkösdkor megtörtént, ami addig nem volt lehetséges: a tanítványok erőt kaptak az élethez és bátorságot a halálhoz – folytatta. Az erőre kapott ember tettre kész, és nekünk, mai tanítványoknak szintén van feladatunk: gondot kell viselnünk magunkra, és gondot kell viselnünk a nyájra. Pál apostol azért buzdít mindkettőre, mert jól tudja, hogy a vezetőkön múlik a közösség jövője – hangsúlyozta. A megerősödés és a felkészültség mind fontos előfeltétele a bátor hitvallásnak és kiállásnak, amelyre nagy szükség lesz ebben a világban. Isten nyájába pedig mindenki beletartozik, legyenek azok bár a templomba járók, a megkereszteltek vagy az egyházfenntartást fizetők – de még a fekete bárányok is. „Nincs a társadalomnak egyetlen olyan szeglete sem, amelyről lemondhatnánk, ahol ne hordoznánk felelősséget. Szolgálatunkat a Szentlélek legitimizálja – Isten ránk bízta az egyházat, amelyet tulajdon vérén váltott meg.”

Az igehirdetés után áldást mondtak az esperesek, a Kárpát-medence református püspökei és a dunamelléki lelkészi főjegyző is. Az ünnepi közgyűlést Veres Sándor dunamelléki főgondnok nyitotta meg.

A püspök beiktatása a püspökszentelő istentisztelettel zárul, ezért a januári eskütétele alkalmával olvasott Zakariás könyve 3. fejezetét idézte székfoglaló beszédében Balog Zoltán dunamelléki püspök. Azt az igeszakaszt, amely elmondja, hogyan kezd a fogságból hazatért nép Jósua főpap vezetésével új életet. „Nekünk egyetlen főpapunk van, Jézus Krisztus” – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette, a bibliai látomás azért szól mégis az ünneplő gyülekezetnek, mert az egyházkerület Isten népe szolgálatára választotta őt, rajta pedig Jósua főpaphoz hasonlóan piszkos ruha van. A bibliai képhez hasonlóan azonban a bűnbocsánat és a megtisztulás után érvényes lehet a prófétai ígéret is, amely egyben figyelmeztetés is: Ha az én utamon jársz, és teljesíted, amit elrendeltem, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.

A püspök háláját fejezte ki amiatt, hogy a lelkipásztorok és presbiterek között járhat anélkül, hogy folyton hátra kellene tekingetnie. „A mi igazi, közös kiváltságunk azonban ez: megmutatni, hogy Jézus Krisztus közelében lenni jó akkor is, amikor lelki szegények vagyunk, amikor sírás van, betegség és halál. De szelídség is, mert ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot, irgalmasságot nyerünk, tiszta szívvel meglátjuk Istent, és békét tudunk teremteni.”

Ezután Pál apostolt idézte, aki a pártoskodás elvetésére buzdít, és mint írja: minden a tietek. „Nem Krisztus testét kell beosztani püspökök, papok, lelkipásztorok között, hanem ők tartoznak, mi tartozunk együtt és külön-külön Krisztus testéhez. Nem ti vagytok az enyémek, hanem én vagyok a tietek, nem a püspöknek van egyházkerülete, hanem a Dunamelléki Református Egyházkerületnek van püspöke.”

Feladat van bőven lelkipásztorok, gyülekezetek, óvodák, iskolák és mindenféle szolgálati terület számára, de mielőtt a tettekhez rohannánk, csodálkozzunk rá előbb arra, amit útravalóul kaptunk, miután bűnbocsánatban részesültünk – tette hozzá. „Útravalónk mindaz, amit az előttünk járók az egyetemes és a magyar keresztyénség életében, történetében imádsággal és munkával létrehoztak mind a mai napig. Ebben a gazdagságban benne van a mi imádságunk és munkánk is. Ez a minden a miénk, csak egyvalami nem: mi magunk, mert nem a magunkéi, hanem a Krisztuséi vagyunk. Nem nekünk kell kézben tartanunk az életünket – Ő tartja kézben, és nem mi biztosítjuk be egyházunk jövőjét sem emberi eszközökkel. Ez a jövő jó helyen van – nála.”

Az egyházvezető ezután felidézte azt a szellemi örökséget, amelyet élete főbb állomásain kapott. „Krisztus népe, szeretett egyházunk a hitet, a szeretet, a reményt, a harci kedvet, az ellenállást és a megadást tanította meg nekem” – fogalmazott.  Hálát adott a Kárpát-medence keresztyén felekezeteiért és a világkeresztyénségért is. „Tudom, nem velünk kezdődik az egyház és nem velünk fog végződni. Ezért figyelünk hátra is és előre is” – mondta, majd arról beszélt, hogy ez év októberében lesz száz éve, hogy Dunamelléken püspökké szentelték Ravasz Lászlót. „Isten feladatokban mutatja meg minden nemzedéknek, hogy milyen naggyá lehet, és a feladatok annál nagyobbak, minél törpébb egy kor, minél elesettebb egy nemzedék – írta Ravasz László püspök. De mi ne a kor törpeségével küzdjünk, küzdjünk inkább emberekért, minden egyes emberért külön-külön. Keressük meg őket, kopogtassunk az ajtajukon, ha nem jönnek maguktól hozzánk. Ennek az egynek a felkutatása a gyülekezet, az egyház legfőbb szolgálata. Lehetnek nagy ívű programjaink, korszakalkotó vállalásaink, sikeres szellemi küzdelmeink, de ha közben cserbenhagyjuk a hitével küzdő, kereső, szenvedő, vesztes vagy éppen győzelmeitől megittasult embert, akkor hűtlenek leszünk a küldetésünkhöz, és akkor elveszítettük őket. Ám ha megkeressük az egyet, meglesz a kilencvenkilenc is, hiszen tudjuk, hogy minden a miénk, mert minden és mindenki Krisztusé, mi pedig Krisztuséi vagyunk.”

A székfoglaló beszédet követően köszöntésekre került sor. A Dunamelléki Református Egyházkerület elnöksége képviseletében Somogyi Péter lelkészi főjegyző úgy fogalmazott: „Nem emberi hatalom és erőszak, hanem mennyei hatalom és erő, a Szentlélek felhatalmazása és ereje tesz alkalmassá Isten dicsőségének szolgálatára, az Ő tervének beteljesítésére. Ő az Ő Lelkével viszi végbe Benned és Általad is azt, amire adatott ez az idő.”

A Magyarországi Református Egyház püspöki karának képviseletében Fekete Károly debreceni püspök az ormánsági teológus professzortól, Csikesz Sándortól kölcsönzött négy fogalommal köszöntötte Balog Zoltán dunamelléki püspököt. A Krisztus-követést megélő református tanítvány jellemzői a kegyesség, a becsületesség, az emberiesség és a törekvés a megszentelődésre – sorolta. A debreceni püspök ezután átnyújtotta Méliusz Juhász Péter első nyomtatásban megjelent művét, a kolosséi levél magyarázatát, amelyet 1561-ben Huszár Gál nyomdája adott ki. Ezzel az ötödik útravalót is: „Maradj meg mindig a Krisztus beszédénél, prédikálj örömmel!”

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke felidézte Balog Zoltán korábbi megállapítását, miszerint a néprajzi kutatások szerint a magyar nép körében többségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy Luther Márton és Kálvin János derék magyar emberek, sőt, édestestvérek voltak. Az evangélikus püspök arról beszélt, hogy ez a félreértés emlékeztet arra, hogy milyen terméketlen az a vita, ami arról szól, hogy ki a nagyobb. „Kérdezhetnénk, hogy a lutheranizmus-e a nagyobb, mert előbb megjelent? Vagy Magyarországon a kálvinizmus a nagyobb testvér, mert nálunk többségben vannak a protestantizmuson belül? Jézus nem szereti ezeket a vitákat.” Ezután egy képet nyújtott át, amely Luthert és Melanchtont ábrázolja a kereszt tövében, mintha Máriához és Jánoshoz hasonlóan őket is egymás gondjaira bízta volna Jézus, hogy jó testvérek legyenek. „Eljön az az idő, amikor lutheránusok és kálvinisták megfogják egymás kezét, hogy együtt végezzék azt a szolgálatot, amelyre oly nagy szükség van” – fogalmazott.

A változó világban az új kihívások és lehetőségek között egyre inkább érezzük, hogy a keresztényeknek összetartásra, egységre van szükségük – mondta köszöntőjében Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. „Ha mindnyájan elsősorban Krisztusra tekintünk és felé fordulunk, akkor egymáshoz is közelebb jutunk. Ezt az utat járva egyre inkább átérezzük, hogy a keresztények egységéért fáradhatatlanul dolgoznunk kell. Nem elégedhetünk meg felszínes kompromisszumokkal. De nem gondolhatjuk azt sem, hogy ez az egység csak a mi munkánk és igyekezetünk következménye. A Szentlélek tudja egyesíteni az Egyházat. Ő az, akit imádságban kérnünk kell, hogy segítsen bennünket az egység útján.”

„Dunamellék református népe Isten akaratát keresve téged választott püspökévé erre a ciklusra. Rád bízta, hogy bizonysággal, reménységgel és örömmel hirdesd az evangéliumot, és teljes erődből segítsd ebben a rád bízott gyülekezeteket, intézményeket az ott szolgálókkal együtt” – mondta köszöntőjében Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Hozzátette: ezt a szolgálatot nem lehet egyedül végezni, a püspöknek szolgatársakra van szüksége, a főgondnok ezért értük is imádkozik. „Ma, amikor a világ Isten teremtett rendje ellen fordul, kiemelt feladatunk, hogy közösen megálljunk a Szentírásnak mint zsinórmértéknek az örökérvényű igazságában” – zárta gondolatait.

Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki püspök emlékeztette utódját, hogy nincs egyedül, ezért nem szükséges püspöki farkasmagányba húzódnia a nyomasztó feladatok súlya alatt, sem a méltatlan támadások elől. Aki azonban mindig vele lesz, az Krisztus. „Hogy ezt valóban tudhassa, sokszor kell magadra maradnoda azzal, aki halk és szelíd hangon beszél a szíveddel. Sokszor megvallottad már megtérésedről, hogy voltaképpen akkor is az övé voltál, amikor a magad ura akartál lenni. Mi pedig valljuk felőled, hogy akkor is a Krisztusé voltál, amikor mások akartak kisajátítani. És mert a Krisztusé vagy, az övéi mindig veled lesznek. Ünnep múltán is sokan fognak érted imádkozni – köztük leszek én is.”

„A nemzeti állam létértelme a sorsazonosság által kovácsolt nemzet mint legnagyobb közösség védelmezése, míg az egyház a hitbéli közösség oltalmazója. Ezen két közösség a magyar történelemben egymástól elszakíthatatlanok, ezért a magyar állam és az egyházak – amennyiben be kívánták tölteni hivatásukat – mindig természetes szövetségesei voltak egymásnak, és ez így lesz a jövőben is” – fogalmazott köszöntőjében Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Balog Zoltán püspök válaszolt a köszöntésekre, majd az ünnepi közgyűlést Takaró András püspöki főtanácsos, a Délpesti Református Egyházmegye esperese zárta be, megköszönve a levélben érkező köszöntéseket is.

Az ünnepi istentiszteleten szolgált Dávid István orgonaművész, énekelt a Psalterium Hungaricum vegyeskar kamarakórusa Arany János karnagy vezényletével, orgonán kísérte őket Ferenczyné Koós Anita orgonaművész.

Az ünnep szeretetvendégséggel folytatódott, ahol további köszöntésekre került sor. Köszöntőt mondott Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke, Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, Marton Zsolt váci püspök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, tárca nélküli miniszter. Najla Kassabnak, a Református Egyházak Világközössége elnökének köszöntő szavait Kardos Ábel egyházkerületi tanácsos, püspöki titkár tolmácsolta. A család részéről Balog Ádám köszöntötte édesapját. Köszöntőt mondott Czira Szabolcs, Nagykőrös polgármestere és Szabó Gábor, az ünnepi istentiszteletnek otthont adó nagykőrösi református gyülekezet vezető lelkipásztora is.

 

Balog Zoltán dunamelléki püspök székfoglaló beszéde: