„Mindenki formál!” – így hangzott a GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia legutóbbi kétnapos magyarországi tréningjének jelmondata. Ahhoz azonban, hogy formálhassuk magunkat vagy másokat, előbb azzal kell tisztában lennünk, hogy miért vagyunk azok, akik vagyunk. A kölcsönhatások világában élünk: minden, ami hatással van ránk, egyúttal a környezetünket is átfestheti. Éppen ezért bátorság kell ahhoz, hogy önmagunkat megismerjük és formáljuk. Ez a fajta bátorság nemcsak abban segít, hogy vezetővé válhassunk, hanem abban is, hogy könnyebben boldoguljunk a mindennapokban.

Bátorság ahhoz, hogy nyíltak legyünk
Milyen az a vezető, akit élvezet követni? – tette fel a kérdést előadásában Craig Groeschel, a Life.Church gyülekezet társalapítója és vezető lelkipásztora. Majd meg is adta a választ: egyszerre tiszteletreméltó és népszerű. Szerinte az ilyen ember munkatársai három dolgot éreznek: egyrészt azt, hogy értékelik őket; másrészt azt, hogy inspirálják őket; harmadrészt azt, hogy felhatalmazzák őket. Mindehhez a következő vezetői jellemzők szükségesek: törődő szív, szenvedélyes lelkesítés, készség a felhatalmazásra.

A törődő szívvel azt üzenjük, hogy „látlak, számítasz”, hogy „fontos vagy” – hangzott el az előadásban. A szenvedélyes lelkesítés Groeschel szerint jóval több mint motiválás: olyasmit hoz elő, ami már bennünk volt, nem kívülről fakad. A karizmatikus beszéd, az optimista megközelítés, az alázatos hozzáállás, a másikba vetett bizalom és az őszinte törődés lehetnek az eszközei ennek. A legfontosabb azonban a kiegyensúlyozottság. A bátorításhoz elég, ha ezek közül legalább kettőt fel tudunk használni. A harmadik jellemzőnek, a felhatalmazásra való készségnek pedig az a lényege, hogy ne csak feladatot delegáljunk, hanem hatalmat és döntési felelősséget is. Csak így formálhatunk vezetőket.

„Nem lelki fogyasztók, hanem lelki adakozók vagyunk” – hangsúlyozta a lelkész, hozzátéve: nem a gyülekezet van értünk, hanem mi vagyunk a gyülekezet. A jó vezető példájaként Jézust hozta fel, akit ugyanúgy jellemzett a törődő szív, a szenvedélyes lelkesítés és hatalommal való felhatalmazás. A bátor fellépés mellett a tanítványait is bátorította. „Szükségünk lehet még egy negyedik jellemzőre is: bátorságra ahhoz, hogy valódiak, nyíltak, tisztességesek legyünk. Ehhez el kell fogadnunk, hogy sebezhetőek és tökéletlenek vagyunk. Ez a vezetői jellemző a legfontosabb.”

Bátorság ahhoz, hogy nekivágjunk
T. D. Jakes püspök, a Potter’s House gyülekezet alapítója és vezető lelkipásztora előadásával elsősorban azokat kívánta bátorítani, akik azt gondolják, hogy túl sok minden hiányzik számukra céljaik eléréséhez. „Sokszor nem hihető álmokat keresünk, hanem olyasmit, ami elkápráztat” – magyarázta kudarcaink leggyakoribb okát. „Ha valaki nem képes akár őrültségeknek tűnő célokban is hinni, az nem tud megmozgatni minket. Az ilyen víziókhoz komoly bátorság kell. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a nagy víziók is kis helyekről indultak; méghozzá aprócska lépésekkel. A repülés története például egy kerékpárműhelyből indult.”

A kis kezdeti lépések mellett megfelelő környezet is kell a jó ötletek kibontakozásához. „Minden a megfelelő szélről szól. A Wrigth fivérek repülőgépe is csak olyan helyen tudott a magasba emelkedni, ahol kedvező szelek fújtak” – folytatta. „A növekedést a vereségek táplálják. A kudarcainkon keresztül tanulunk, éppen ezért sose tekintsük a hibázásainkat elvesztegetett időnek! Gondoljunk arra, hogy a sasfiókák is úgy tanulnak meg repülni, hogy kilökik őket a fészekből! Arra kényszerülnek, hogy szárnyaljanak. Nekünk a szárnyalás nem kényszer, hanem lehetőség, bátran merjünk tehát szárnyra kapni és olykor hibázni” – biztatta a hallgatóságot a püspök.

Bátorság ahhoz, hogy véghezvigyük
Strive Masiyiwa zimbabwei születésű cégcsoport-tulajdonost ma Afrika legbőkezűbb humanitáriusai között tartják számon. Azonban karrierje úgy indult, hogy alkotmányos harcba kezdett a zimbabwei állammal. „A lakosság háromnegyede nem ismerte a telefont. Ez a véleményszabadság megsértése volt” – idézte fel a kezdeteket. Éveken át tartó bátor harca során börtönbe került, minden pénze ráment a pereskedésre, tőzsdére kellett vinnie a cégét, és mindent újra kellett kezdenie. Végül sikerült megtörnie az állam monopóliumát, és ezzel elindult egy telekommunikációs forradalom, amely végigsöpört az egész földrészen.

„A törzsi gondolkodás miatt az otthonom igen sokszínű. Ahhoz, hogy a közös értékek kerüljenek a középpontba, el kellett fogadnom a különbözőségeket is” – magyarázta a ma már Londonban élő üzletember. „Az oktatás a legfontosabb alapja a társadalomnak, de értelmet és célt is kell adnunk neki! Éppen ezért vezetőnek kell kitanítanunk azt, akit felkarolunk. Ne felejtsük el, hogy Dávid hogyan nevelte Salamont! Bátran fektessünk be a következő generációkba, és eközben mi is legyünk jó tanulók! Maradjunk kíváncsiak!”

A Strive Masiyiwa által kiharcolt győzelemhez arra is szükség volt, hogy valós szükségletre keressen megoldást. „Lehet csodálatos víziónk, de fontos az időzítés is. Tisztelnünk kell munkatásainkat, és jól kell bánnunk velük! A kis eredményekért pedig le kell hajolnunk, és meg kell osztanunk egymással. Ezek lesznek az útjelzőink menet közben, ezek adnak bátorságot ahhoz, hogy véghezvigyük a küldetésünket” – sorolta a sikerhez szükséges összetevőket. Mindezeket azzal az egy gondolattal foglalta össze, hogy legyünk következetesek. „A világ sóiként nem csak ízesítenünk kell, de tartósítanunk is.”

Bátorság ahhoz, hogy odafigyeljünk
„Nincs egyenes út a start és a cél között. Kicsit olyan ez, mint a vitorlázás: oda kell figyelnünk azokra, akik elöl kémlelik a vizet, mert rajtuk csapódnak le először a hullámok. Adnunk kell azoknak a véleményére, akik rálátnak a körülményeinkre” – mondta Danny Meyer étteremlánc-tulajdonos. Szerinte ahhoz, hogy valaki a vendéglátásban száz százalékot tudjon nyújtani, negyvenkilenc százalék technikai tudás és ötvenegy százalék vendégszeretet kell. Az előbbit lemásolhatják a konkurenciánál, az utóbbit azonban soha.

„Nem igaz, hogy a vendégnek mindig igaza van. Valójában teljesen lényegtelen, kinek van igaza, mert az a fontos, hogy mindig meghallgassuk a vendéget” – folytatta. „Folyton hibázunk, de ez megújuló erőforrásunk lehet. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy odafigyeljünk a hibákra, sokkal messzebb segíthetnek minket, mintha nem követtük volna el őket.” Szerinte ennek öt lépése van: 1. Vegyük észre, ha hibáztunk! 2. Ismerjük el! 3. Kérjünk bocsánatot! 4. Tegyük jóvá! 5. Ezen felül is adjunk bőséges kárpótlást!

„A jó vezető felismeri, ha nincs tovább, és van bátorsága az újrakezdéshez is” – hangsúlyozta Danny Meyer. Emellett ahhoz is bátorság kell, hogy felismerjük, kik azok, akik személyiségüknél fogva nem alkalmasak vezetőnek. „A vendéglátás vállalkozás, nem menthetem fel az alkalmatlan embereimet a családias összetartásra hivatkozva. Meg kell találni az egyensúlyt, különben saját vezetői pozíciómat ásom alá.” Hozzátette: ők akkor vesznek fel egy jelöltet a csapatba, ha nem csak a szakmai, de a kellő érzelmi készség is megtalálható benne. Ez jószívűségből, optimizmusból, kíváncsiságból, munkamorálból, empátiából, önismeretből és integritásból áll.

Bátorság ahhoz, hogy önazonosak maradjunk
Carla Harris, a Morgan Stanley elnökhelyettese, ügyvezető igazgatója és kiemelt ügyfélkonzulense a jó vezető jellemvonásait foglalta össze. „Az első a sokszorozás: a sikeres vezető mögött olyan csapat van, amelyben megosztják egymással a tudást, kapcsolatokat és minden sikerhez szükséges forrást. Ehhez meg kell teremteni a megfelelő környezetet” – fejtette ki. „A második a hatékonyság. Határozzuk meg a csapatunk számára, mi számít sikernek! A hibáktól se bátortalanodjunk el, ünnepeljük meg őket! A harmadik az egyediség: soha ne fojtsuk el igazi személyiségünket! A bizalom kiépítéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy önmagunkat adjuk, de ehhez bátor önismeret kell. A hitelesség versenyelőny, emellett másokat is bátorít és inspirál.”

A negyedik jellemvonás a döntésképesség. „A cselekvésképtelenség ára sokkal nagyobb, mint a hibáké. Ha nem döntünk, csökken a belénk fektetett bizalom. Legyen bátorságunk dönteni! Ahová Isten elvezet, ott gondoskodik is rólunk” – mondta az elnökhelyettes. „Az ötödik a diverzitás. Az újító gondolatokhoz sok nézőpont kell, ehhez pedig sokféle ember tapasztalata. A sokszínűséget tudatossággal, felelősségre vonhatósággal és következetességgel teremthetjük meg. A hatodik a kapcsolódás: legyünk kapcsolatban a csapatunkkal! Ez egyben figyelmet és befogadást is jelent. Akkor fognak követni minket, ha nyitottak vagyunk!”

„Utoljára maradt a legfontosabb, a hetedik jellemző. Ez pedig nem más, mint a kockázatvállalás” – mondta Carla Harris. „A félelem akadályozhat minket, ezért nincs helye a siker receptjében. Hiszen a saját erőnkből is adnunk kell a csapatunknak. Demonstrálnunk kell munkatársaink és mások előtt is, hogy vállaljuk a kockázatokat. Merjük azt mondani magunknak, hogy „miért is ne”! Hiszen pont a bátorság az az elem, amely mind a hét felsorolt jellemzőt összeköti. A jó vezető bátorsága kihatással van mindenre és mindenkire: bátorítja a csapattagokat is. Ilyen az erőteljes, inspiráló és hathatós vezetés.”



Bátorság a mindennapokhoz
A konferencián rövid videókat is levetítettek, amelyekben olyan embereket mutattak be, akik nem csak vezetők számára lehetnek példaképek. Volt közöttük emberkereskedelemmel és prostitúcióval szembeszálló bíró; de megismerhettünk Nigériában, a Közel-Keleten és Kolumbiában helytálló keresztény hitvallókat is. Ezek az emberek bátorságukkal nemcsak közvetlen környezetüket formálják, hanem mindazokat, akik erőt tudnak meríteni fellépésükből – legyenek bár vezetők vagy alkalmazottak.

Hogyan fejthetnénk ki mi is pozitív hatást a világra? – adódik a kérdés. Hiszen bennünk van a vágy, hogy ne csak mi formálódjunk, de másokat is átformáljunk. Ha nem is a fenti példaképekkel és előadókkal összemérhető mértékben, de pont annyira, amennyire szükséges lenne ahhoz, hogy a nekünk rendelt feladatokat jól tudjuk végezni. A konferencián elhangzottak alapján ehhez elsősorban egy dolog kell: bátorság. Bátorság ahhoz, hogy nyíltak legyünk, hogy nekivágjunk az útnak, hogy véghezvigyük a víziónkat, hogy odafigyeljünk másokra, és hogy mindvégig önazonosak maradjunk. Így válhatunk saját életünk vezetőjévé és mások bátorítójává.


Barna Bálint

Fotók: Molnár Orsolya, GLS
Címlapkép: pexels.com