Március első szombatján találkoztunk a Szó-Térben a Befogadás női napon. A befogadás amiatt formálódott a nap fő témájává, mert női mivoltunkat sokféleképpen végigkíséri a befogadás. Legyen szó vendégek fogadásáról, a szerelem, vagy egy gyermek befogadásáról, új praktikák és gondolatok befogadásáról. Keresztyén nőként Isten ígéreteinek, szavának a befogadása is meghatároz minket, aztán ahogyan mi befogadjuk az Ő akaratát, úgy tudunk a gyülekezetben is befogadókká válni mások irányába. 

Ezen a napon más értelemben is előkerült a befogadás gyakorlata. Hiszen különböző generációk tudtunk találkozni egymással. Az 1RE Budapesti Református Egyetemi Misszió és a Semmelweis Misszió adhatott otthont ennek az alkalomban a Szó-Térben, ide hívtuk meg a józsefvárosi református gyülekezet női tagjait, így több generáció találkozhatott egymással, oszthatta meg gondolatait a témával kapcsolatban. 

Különösen közel állt a szívemhez ez a nap, hiszen egyetemi lelkészi éveim előtt épp a józsefvárosi gyülekezetben végeztem lelkipásztori szolgalatokat. Szerettem ott lenni, szerettem az ottani embereket, a közösséget és a szolgálatot, így nehéz volt elfogadni Isten hívását, miszerint az egyetemisták között szeretne látni. Hosszas vívódás közepette derült ki, hogy a gyülekezet évek óta azért imádkozik, hogy aktív kapcsolata lehessen az egyetemi misszióval. Ekkor értettem meg Isten akaratát, így lettem egyetemi lelkész, és bár sok közös megmozdulásunk volt eddig is, de ez a női nap különösen sokat adott nekünk. Öröm volt látni, ahogy az egyetemisták plakátot terveznek, az ebédre salátákat készítenek, dicsőítést vezetnek, dekorálnak a Szó-Térben, kézben tartják a vendéglátás ügyes-bajos dolgait, hogy a lehető legjobban sikerüljön ez a nap. Aztán még nagyobb öröm volt tapasztalni, hogy kortól függetlenül tudnak kapcsolódni egymáshoz a programon részt vevő nők. 

Az igei előadó Némethné Bodnár Márta volt a Mérnökmisszióból. Neki szintén szívügye, hogy a női lét kihívásaival, egyediségeivel foglalkozzunk. A nap egy rövid köszöntés után jégtörő játékokkal indult, amikor is az idősebbek igencsak kiléptek a komfortzónájukból – a fiatalok örömmel bátorították őket ebben. Dicsőítés után Lídia történetén keresztül érthettük meg mélyebben a befogadás témájának különböző dimenzióit.

Lídia jómódú asszony volt, akit bizonyára sokan befogadtak, meghívtak az otthonunkba, ő mégis valami többre vágyott. Lelkileg szomjasan imádkozott a folyóparton a többi asszonnyal, és itt találkozott Pálékkal, akik az evangélium továbbadásával töltötték meg szomjazó szívét. Isten először befogadóvá tette Lídiát, hogy meghallja, befogadja az identitását helyreállító üzenetet: Krisztusért Isten gyermekei lehetünk. Ez a befogadottság pedig megnyitotta, befogadóvá tette: egyből megnyitotta az otthonát az apostolok előtt, hogy másokhoz is eljuthasson az örömhír, mások is befogadhassák azt.

Rövid szünet után a hallottakat kiscsoportokban tudtuk megbeszélni egymással. Elhangzott, hogy mennyire fontos, hogy egy gyülekezet befogadó legyen. Egy fiatal megosztotta, hogy neki emiatt lett a közössége a mostani gyülekezet, mert az ott megtapasztalt szeretetteljes fogadtatás sokat jelentett neki. 
Volt olyan megszólalás is, hogy nőként gyakran nekünk kell befogadónak lenni. Házasságban, anyaszerepben ez gyakran nehéz feladat, ilyenkor kiemelten fontos, hogy elfogadjuk: van, amikor nekünk is töltődni kell. 
A baráti kapcsolatok is szóba kerültek. Milyen nehéz azt elfogadni, amikor baráti társaságban megváltozik valakinek a státusza, szerepköre! Voltak megosztások arról, hogy miután valaki anyává vált, több addig közeli barátnője nem fogadta könnyen a megváltozott felállást, így eltávolodtak egymástól.
Isten Igéjének a befogadása is téma volt. Fontos, hogy ne csak meghalljuk, hanem magunkba is zárjuk mindazt, amit Isten ránk bízott. Ez azzal is jár, hogy késznek kell lennünk a változásra. 

Az ebéd után egy-egy kávé mellett más kérdések felett is folytattuk a beszélgetést, azzal a csavarral, hogy húszpercenként asztaltársaságot cseréltünk.
Itt is kitettünk egy lapon nyolc kérdést minden asztalra. A korosztály szempontjából kevert asztalközösségeket alakítottunk ki. Egy asztalnál 4-5 fő beszélgetett húsz percen keresztül arról a témáról a kérdések közül, amelynek a számát közösen kidobták egy nyolc oldalú dobókockán. Húsz perc után új asztalközösségek alakultak, új kérdést dobtak. Mindenki három különböző kérdést tudott megvitatni, három különböző társasággal egy bögre finom kávé vagy tea felett. 

A kérdések olyan egyszerű felvetések voltak, mint például: Melyik ünnepet szereted a legjobban és miért? Kiben bízol meg legjobban? Kit hívtál meg az otthonodba ebédre/ vacsorára legutóbb? Befogadó vagy befogadott vagy szívesebben? Mély, megható és érdekes beszélgetések kerekedtek belőlük. 

Kézműveskedésre is sort kerítettünk. Olyan csomagot állítottunk össze, amelyben egy barátnős találkozás kellékeit szedtük össze, hogy a női nap tapasztalatait másokkal is megoszthassuk, és így is gyakoroljuk a befogadást. Egy virágalakú papírkosárkába tettünk egy-egy csokit, teát, mécsest, igeverset, amit könnyen elvihettünk magunkkal, szívünkben a nap témájával együtt. Így, ezzel a csomaggal gyakorolhatjuk a vendégek befogadását és leülhetünk egy barátnővel beszélgetni, egymásra figyelni. 

A napot kerekasztal-beszélgetéssel és imádsággal zártuk. A nap végén örömmel nyugtáztuk: nagy szeretettel viszonyultak egymáshoz a különböző generációk. Mindkét oldal nagyon örült a közös alkalomnak, ahol együtt növekedhettünk, egymással oszthattuk meg a tapasztalatainkat kortól függetlenül. A fiatalok nagy örömmel dekoráltak, készítettek salátákat, hogy a saját közösségük otthonában, a Szó-Térben vendégül láthassák az idősebb generáció tagjait. Az idősebbek lelkesek voltak, nyitottak, szívesen beszélgettek, énekeltek együtt a fiatalokkal. Mindkét oldal azt jelezte vissza: legyen még sok ilyen! Öröm volt látni, hogy nem választ el egymástól minket a kor vagy a generációs különbségek, mert az, hogy Krisztusban testvérek vagyunk, fontosabb ennél. 

Bobok Ágnes egyetemi lelkész
1RE Egyetemi Református Misszió, Semmelweis Misszió

Képek: Kósa Emese