Miközben a Szépművészeti Múzeumban Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai címmel látható kiállítás, a Bibliamúzeumban abból kaphatunk ízelítőt, miként látják kortárs művészeink Blake munkásságát. A kiállítás eredetileg a Vértes Agorája tatabányai kulturális központ In Memoriam-sorozatában nyílt meg a beérkezett 265 műből, ennek válogatott anyaga került a Bibliamúzeumba. A William Blake-emléktárlaton az olajfestménytől a grafikán át a kerámiáig és a számítógépes munkáig sokféle műfajban létrehozott alkotás megtekinthető.

Egy protestáns közösséghez tartozó különc, gyermekkorától látomásokkal élő és azokat vágyó ember, aki nehezen talált befogadó, értő közösségre saját korában – így jellemezte William Blake (1757–1827) angol költőt és festőművészt Timár Gabriella, a Bibliamúzeum vezetője. „Isten benézett az ablakon – ez az ő életének a nagy elindulása – és mintha az ő nézőpontja változott volna meg abban a pillanatban” – fogalmazott köszöntőjében a lelkész. Szerinte Blake prófétai alkat volt, egyszerre makacs és szabad. Saját korában tébolyultnak látták, mint nem egyszer az Ószövetség prófétáit, ám a világ volt tébolyult körülötte.

„Ő rendületlenül kereste a hidat a lélek, a hit és a való világ között, és meg is találta az összeköttetést az emberi lét szédítő mélységei és a magasság ragyogása között. Weöres Sándor – aki Blake-et is fordított – írja: Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:/ Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Ebbe a mi torzult világunkba emberként jött le hozzánk az Isten. Pál apostol szavai adták a kiállítás címét: sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van. (Róm 8:39) Ahogy Bonhoeffer írja, az életünk a még itt és a már ott feszültségében telik. Iránytűnk az isteni képmás voltunkban kapott lehetőségünk, hogy megláthatjuk a homokszemben a világot, még többet is.”

William Blake egyedülálló, korához és a trendekhez nem kapcsolódó művészete megmutatja, hogy nem kell divatos dolgokat alkotni, sokkal fontosabb a belső késztetés, és bátran lehet a művésznek a nehezebb utat választania – mondta a kiállítást megnyitó Kammerlohr-Kováts László képzőművész, a tatabányai Kortárs Galéria vezetője. „Blake művészete nagyon eltért korától, nem csoda, hogy nem tudták befogadni látomásos, misztikus műveit. Megrendítő erejű képeinek befogadásához és értékeléséhez kellenek a közte és köztünk lévő évszázadok. Sokkal könnyebb egy más korban élő zsenit vagy különc művészt elfogadni, mintha kortársunk volna.”

Blake kora és a miénk ugyanakkor sok hasonlóságot mutat – tette hozzá a képzőművész. „Háborúk, pusztulás, világrendek összeomlása – nem véletlen, hogy foglalkoztatta az apokalipszis.” Művészetére szerinte azok az alkotók tudtak jól reflektálni, akik maguk is kapcsolatban állnak a transzcendenssel, és nem csak a külső világ formáiból dolgoznak. „Swedenborg a Menny és Pokol a látottak és hallottak szerint című művében írja, hogy a művészet Istentől való, eszerint szakrális tevékenység. Minden művész életében vannak olyan szent pillanatok, amikor olyan műveket tud létrehozni, amilyeneket sem azelőtt, sem azután nem tud elérni.”

A kiállított művek kétféle módon kapcsolódnak Blake művészetéhez: vizuálisan – motívumait, írásait felhasználva, átértelmezve –, valamint szellemiségében – nem szorosan kötődve Blake ábrázolásmódjához – értékelte Kammerlohr-Kováts László. Néhány alkotást ki is emelt, köztük a Lieb Roland Blake hole című művét.

A cím utalás nemcsak a fekete lyukra, de Blake az Öregkorú vagy A napok őse című művére is. „Az alkotó ebből vette ki Isten haját és szakállát, üresen hagyva az arcot. Számos vallás hagyományához köthető – a zsidó, a muszlim és a kereszténységben a képrombolás korához is –, miszerint Isten nem ábrázolható, így az ember sem, hiszen Isten a saját képmására teremtette az embert. Ahol a műben a lyuk, a hiány van, ott van Isten.”

​Czégeni István teológushallgató William Blake A tigris című költeményét adta elő

A „Sem magasság, sem mélység…” – In Memoriam William Blake – a budapesti Bibliamúzeum kiállítása 2026. február 28-ig tekinthető meg a múzeum alagsorában. A földszinti kiállítóteremben ugyaneddig látható Szabó László szobrászművész Évgyűrűk ölelése című tárlata, melyről itt írtunk. 

Képek: Füle Tamás, Vargosz