Az ENSZ az 1986-os évet a béke évének nyilvánította, szimbólumává pedig a „Betlehemi láng” vált. Azóta minden évben ádvent kezdetén Betlehemben, a Születés templomában ünnepélyesen meggyújtanak egy gyertyát, amelyet azután speciális mécsesekkel az osztrák televízió és légitársaság segítségével Bécsbe visznek, ahol az Osztrák Cserkészszövetség (PPÖ) által szervezett ökumenikus istentiszteleten veszik át a környező országok cserkészei, hogy elvigyék saját országaikba.

Győri koncertünk után a szervezők felajánlották, hogy mi is magunkkal vihetjük ezt a lángot, hiszen ott égett a koncertünk alatt. Reformátusként még nem hallottam erről a szép kezdeményezésről. Úgy éreztem, hogy 90 éves lelkész nagypapámnak, Tímár Pálnak és rokonaimnak mindenképpen szeretném hazahozni a Betlehemi lángot. Hazafelé csak két kis mécsesünk volt, amit az akkori sofőrünk megértően és biztonságosan segített elhelyezni a turnébuszban. Kalandos volt az út hazafelé, majdnem eloltódott a mécses, de az egész együttes összefogott, így hazaértem vele Szentendrére. December 21-e volt, és én 24-én szerettem volna átnyújtani ezt az ajándékot a nagyobb családomnak.

Szenzációs volt az az összefogás, amit a szűk családom véghezvitt. Édesanyám mindent megtett annak érdekében, hogy biztonságban éghessen napokig a fény. Többször őrködtünk felette, volt, aki virrasztott is mellette. Ez a folyamat még inkább felértékelte számomra a lángot mint ajándékot. Elképzelni sem tudom, hány kézen keresztül jutott el hozzánk, és éreztem, mindannyiunkat melegséggel töltött el a tudat, hogy ennyi ember össze tud fogni.

A lánggal meggyújtottam egy mécsest, azzal már december 23-án elindultunk a Nagypapámhoz Pilisszentlászlóra. Az ő külön meglepetése végül nem sikerült, a bejáratban jött egy hirtelen szellő, és eloltotta a mécsest. Sajnáltam, de azután nagyon szép és emlékezetes beszélgetésünk volt nagypapámmal. A háborúról mesélt, és arról, hogy a hite megrendíthetetlen maradt annak ellenére, amin keresztülment gyerekként. Napjainkban is sok a békétlenség, de az összefogás, a Krisztusba vetett hit erejét ez sem képes kioltani. Másnap, december 24-én hozzá is eljutott a Betlehemi láng – a féltve őrzött ajándékot sikeresen át tudtuk nyújtani a rokonoknak és neki is. Mindenki egy-egy gyertyát kapott, amelyet az otthoni mécsesről gyújtottunk meg.

Nem azért volt számomra annyira értékes, mert Betlehemből érkezett, hanem mert úgy éreztem, ez a láng gyönyörűen szimbolizálja a szeretetet és a reményt. Ha az emberek képesek csak ennyire összefogni egymásért, ha tudnánk valódi szeretettel figyelni egymásra, micsoda erők mozdulnának meg! A múlt évben még csak nem is sejtettük, hogy az igazi összefogás és egymásra figyelés mennyire fontos lesz 2020-ban. Az emberiség most nehéz időkön megy keresztül, komoly próbatételnek vagyunk kitéve.

Fontos hinnünk és tudnunk, hogy Isten körülölelő szeretete minden pillanatban velünk van. Ha félelmeinket elengedjük, akkor a valódi szeretet közel tud hozzánk férni, és be tudjuk engedni ezt a tiszta fényt, az igazi szeretet a szívünkbe.

Mindannyiunknak kívánom, hogy a Krisztusi utat követve hittel, szeretettel és reménnyel a szívében érkezzen meg a 2021-es évbe.

Áldott ünnepeket!

Kép: evangelikus.hu, Brainman Pictures