Golyóálló hit

Ahogy meglátta Budapest fényeit a repülőgépről, Franklin Graham azért imádkozott, hogy Isten áldja meg a magyar fővárost. Az igehirdető a Parókia portálnak adott exkluzív interjúban arról is mesélt, miért lépett világhírű édesapja nyomdokaiba, mi köze a keresztyéneknek a politikához, és hogyan vezetett az útja nemrégiben egy polgárháborús övezetbe.

Billy Graham fiának lenni még nem jogosít fel a Mennyországba való belépésre – nyilatkozta többször Franklin Graham. Bár szerető családban nőtt fel, a Reménység fesztivál igehirdetőjének ki kellett lépnie édesapja árnyékából, és arról is döntenie kellett, mihez kezd az életével. Franklin Graham ma már első embere a Samaritánus Erszénye nevű nemzetközi evangelizációs és segélyszervezetnek, amely szerte a világon bajba jutott embereknek nyújt lelki és anyagi segítséget – így szeptember 11-nek vagy az utóbbi évek haiti és japán földrengéseinek áldozatul esett családoknak. Ő vezeti a Billy Graham Evangelizációs Társaságot is, és a világ számos országában hirdeti az evangéliumot.
Feleségével négy gyermeket neveltek fel, és nyolc unokájuk van. Franklin Graham idén lesz hatvanéves. Szereti a természetben tölteni szabadidejét, a hónap második felében alaszkai otthonába készül feltöltődni. A világhírű igehirdető a Reménység fesztivál kezdete előtt néhány órával adott exkluzív interjút portálunknak egy Duna-parti hotelben.

A nyilvános adatok szerint egy-egy evangelizáción világszerte több ezren tértek meg az előrehívások alkalmával, a kérdés az, hogy ezek közül az emberek közül hányan lettek valóban Krisztus követői. Mi kell ahhoz, hogy a budapesti estéken meghozott döntéseket valódi életmódváltás kövesse?

Nem minden emberre igaz az, aki előrejön, hogy valóban be is fogadja Jézus Krisztust. Vannak, akik azért jönnek, hogy közelebbről meglássák, mi is történik ott, elöl. Előfordul, hogy valaki a barátjával jön előre, és nem is igazán tudja, miért van ott. A felhívás azonban nagyon is egyértelmű. Mindig az elveszett bűnösöket hívom, akik szeretnék megvallani a bűneiket Istennek, és akik hit által Krisztust be akarják hívni a szívükbe. Mindenki, aki előrejön, segítséget kap tanácsadóktól, akik fel vannak készítve erre a szolgálatra. Ők minden egyes emberrel személyesen beszélgetnek, ezért estéről estére rendelkezésre állnak adatok arról, hogy akik előre jöttek, milyen korosztályhoz tartoznak, azért jöttek-e, mert megtérni akartak, vagy azért, hogy újra elkötelezzék az életüket Isten mellett. Általában igaz, hogy az előre jövők hatvan százaléka akar megtérni. Persze, minden ország, város más, van, ahol ennél magasabbak, van, ahol ennél alacsonyabbak az arányok. Az összes előrejövő harminc százaléka az, aki újra elkötelezi az életét, a fennmaradó részről nem tudom pontosan megmondani, hogy miért is jöttek. A segítők megpróbálják telefonon megkeresni őket az elkövetkező néhány napban. Ha nem jártak ez idáig gyülekezetben, akkor igyekszünk javasolni számukra néhányat, ha pedig valamilyen közösséghez tartoznak, tájékoztatjuk a gyülekezetüket arról, hogy valaki tőlük kifejezte a szándékát a megtérésre vagy a hitben való megerősödésre. Amit csak tudunk, igyekszünk megtenni azért, hogy biztassuk és továbbra is segítsük őket.

Sok szó esett arról itt tartózkodása alatt eddig is, hogy mi, magyarok mennyire hálásak vagyunk az édesapja szolgálataiért, és azért is, hogy Ön most itt van. Talán azoknak az embereknek a gyermekei, unokái hallják igehirdetéseit a Reménység fesztiválon, akik az édesapját hallgatták az előző évtizedekben nagyszabású magyarországi evangelizációs összejöveteleken. Mégis, nehéz lehetett a híres apa árnyékában felnőni. Sok lelkészgyermek szenved hasonlótól Magyarországon is. Ön ma teljes értékű szolgálatot végez egy számos országra kiterjedő szervezet élén. Mi kellett ahhoz, hogy azzá az emberré váljon, aki?

Tudtam, hogy el kell jönnie annak az időnek, amikor meghozok egy döntést: hogy az én mennyei Atyámnak szeretnék a kedvére lenni. Mindig is nagyon hálás voltam édesapámnak és édesanyámnak azért a példáért, amit elém éltek az otthonunkban, és hűségükért a szolgálatban. Mégis igaz az, hogy nekem a saját életemet kell élnem. Láttam sok híres ember gyermekét, akik nehézségekkel küzdöttek, és próbálták utánozni híres szüleiket, ami nagyon nehéz. Én úgy döntöttem, az akarok lenni, akinek az Isten engem megteremtett.
Nem az apám vagyok, nem is lehetek olyan, mint ő, de az Isten úgy döntött, arra hívott, hogy ugyanazt az evangéliumot hirdessem én is. A stílusunk különböző, a beszédmódunk különböző, de az üzenet ugyanaz, Isten evangéliuma. Nagyon szeretem az édesapámat, büszke vagyok rá, és nagyon hálás vagyok azért a szolgálatért, amit ő végzett és még a mai napig is végez. Most is éppen egy újabb könyv megírásán dolgozik. A megváltásról fog szólni, és azt hiszem, ez lesz a legjobb könyv, amit valaha is írt. Remélem, hogy ezen a nyáron el is készül. Próbálom biztatni őt azzal, hogy apa, be kell, hogy fejezd ezt a könyvet. Ilyenkor mindig megkérdezi, hogy hova sietünk, azt gondolod, meg fogok halni? Én meg mindig csak azt válaszolom, hogy mégiscsak kilencvenhárom éves vagy...

Azt nyilatkozta a magyar sajtó képviselőinek, hogy tiszteli a politikusokat, mert nagyon nehéz munkát végeznek, ugyanakkor nagy szükségük lenne Isten bölcsességére a nemzeteket érintő döntések meghozatalában. Azt mondta, a világon az egyik legnagyobb probléma, hogy a kormányok hátat fordítottak Istennek, és a keresztyéneknek is felelőssége, hogy imádkozzanak a hatalmon lévőkért. Az édesapja és Ön is jó kapcsolatot ápol az amerikai elnökökkel, egyszer vendégül is látta Obamát. Mégsem ért vele mindenben egyet. Mit gondol, jogunk van keresztyénként beleszólni a politikai döntéshozatalba?

Az egyháznak felelőssége, hogy erkölcsi kérdésekben véleményt nyilvánítson. Manapság az Egyesült Államokban nagy vita zajlik az azonos neműek házasságát illetően. Ebben a témában én is nyilvánosan megszólaltam. Kinyilvánítottam, hogy nem tudok támogatni egyetlen olyan politikust sem – függetlenül politikai irányultságától –, aki támogatja az azonos neműek házasságát, úgyhogy ebben a dologban nem értek egyet Obama elnökkel, mert az ő álláspontja nem elfogadható, rossz. Az élet védelme is ugyanilyen fontos.

És hogyan viszonyuljunk az egyik leggyorsabban terjedő vallás, az iszlám híveihez?

Sok millió muszlim van, aki az iszlám követője, mégis szeretne kilépni a vallásából, mert Istent keresi valójában. Az evangéliumot hallva közülük sokan életükben először hallanak arról, hogy az Isten szerető Isten, aki meghalt az ő bűneikért azzal, hogy elküldte Jézus Krisztust. Mindaddig azt gondolták, hogy nekik kell meghalniuk Istenért, azért, hogy tetsszenek az Istennek, és elfogadhatóak legyenek. Egy muszlim számára ennek az ellenkezője megújító, lelkesítő üzenet. És az is, hogy a Jézus Krisztusba vetett hiten keresztül bizonyosságra juthatnak a megváltásukat illetően. Nagyszerű lehetőségünk van épp emiatt arra, hogy bizonyságot tegyünk a muszlimok felé itt, a nyugati világban. Természetesen, ezt nem tehetjük meg szabadon a muzulmán országokban, hiszen a legtöbb ilyen helyen börtön jár ezért. Itt, Magyarországon és a legtöbb európai országban viszont az egyháznak nagyszerű lehetősége van arra, hogy a muzulmán közösségek felé hirdesse az evangéliumot. Ha egy muzulmán megtér, keresztyén lesz, akkor ő is szabad lesz arra, hogy továbbadja az evangéliumot, miközben ugyanezt a saját hazájában nem teheti meg. Ha ott megtérnének, nagyon sok országban ki is végeznék őket. Úgyhogy arra bátorítom az egyházakat, gyülekezeteket, hogy kezdeményezzenek, barátkozzanak, és osszák meg az evangéliumot a muzulmánokkal, mert itt van lehetőségük nekik is megtérni.

Szolgálata során Ön is többször került életveszélyes helyzetbe, golyózáporba is. Hogy lehet mindenre elkészülten élni Krisztus szolgájaként?

Nem gondolkodom sokat azon, hogy az életem veszélybe kerülhet. Mindennap felkelek, és azon gondolkodom, hogy mit akar Isten tenni aznap rajtam keresztül. Pár héttel ezelőtt Afrikában jártam, Dél-Szudánban. Az volt a tervem, hogy átutazom Észak-Szudánba. A Núba-hegységbe tartottunk. A núbaiak közül sokakat megöltek a szudáni hadsereg katonái (ezen a vidéken közel egy esztendeje tart a polgárháború, amely már több ezer ember életét követelte, és százezrek kényszerültek elhagyni otthonukat – a szerk).
Járatlan úton kellett több órán keresztül utaznunk. Hallottuk, ahogy a hadsereg gépei a fejünk fölött repülnek. Különféle területeket bombáztak arra, amerre jártunk. Azért mentem oda, hogy a helyi gyülekezeti tagokkal találkozzak. Több mint száz gyülekezetet tanítottunk azon a vidéken, és szerettük volna bátorítani őket. El akartuk mondani nekik, hogy nem feledkezünk meg róluk. Volt ebben veszély? Igen. De abban is megvan a veszély, ha átmegyünk az út másik oldalára, hiszen akár el is üthet egy autó. Szudánban nincs olyan nagy forgalom, igaz, lehet, hogy lebombáznak. Függetlenül attól, hogy hova megyünk, a veszély mindig megvan. Ha azonban hisszük, hogy Isten akaratában járunk, akkor semmi nem tud elérni bennünket, akkor golyóállók vagyunk. De ha az Isten azt akarja, hogy elérjen bennünket egy golyó, és ezért meg kell halnunk, akkor haljunk meg úgy, mint mártírok a hitért. Úgy, mint akik kiálltunk Krisztusért. Mi a legrosszabb dolog, ami történhet velünk? Az, hogy a Mennyországba megyünk.

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás