Aztán elszégyelltem magam. Nem ez volt a helyes válasz. Ez emberi, logikus válasz volt, de nem krisztusi. 

– Úgy, ahogy Jézus megbízik benned, és bennem újra és újra – lett volna a helyes válasz. Ahogy hagyja, engedi, hogy hibázzunk, bűnöket kövessünk el, majd Hozzá siessünk bocsánatért. Ha pedig még ehhez sincs bátorságunk, akkor utánunk jön, megkeresi azt az egy elveszettet is. Ahogy feladatokat, embereket, gyermekeket bíz ránk. 

Megrendültem az érzéstől: Jézus szeret és bízik bennem. 

„Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.” (János 15,12) Az Ő szeretete megújul irántunk, és nem fogy el soha. Az Ő szeretete bizalommal teli. 

Félve vizsgáltam meg magam, én vajon hogy bízom meg társaimban: nehezen, szorongva, feltételeket szabva, újra és újra hátralépve. Találhatnék mentséget erre, de jobban vágyom a megoldásra. 

A megoldás most is Jézus lehet. Akinek nem kell hosszasan bizonyítanunk, hogy bizalomra méltóak vagyunk, nincs bizalompróba, akinél nincsenek határok, hogy ha már háromszor elárultuk őt, akkor negyedszer nem kaphatunk bizalmat tőle. Van viszont bűnbocsánat és tiszta lap. Ő a szívünket nézi. Csak azt kell megőriznünk, abban kell, hogy ott, a legmélyén krisztusi láng lobogjon, Isten iránti szeretet égjen, és akkor bízik bennünk. Mégis, annak ellenére is, újra és újra.

Ha behívom őt a kapcsolataimba, akkor sikerülhet. Az Ő bizalma irántam és a másik iránt megrajzolja a bizalmat köztünk is. Ha egy hívő, Jézust szerető emberben nem tudok megbízni, jelzője ez annak, hogy csak ketten vagyunk ebben a kapcsolódásban. Két csalódott, sebzett ember. Lehet, hogy mindketten Jézussal járunk, de a kapcsolatunkat nem bíztuk Rá.

Ugyanakkor nagyon fáj az is, ha valaki bennem veszíti el a bizalmát…

Mi segíthet?

Jézus nagy titkokat bízott ránk. Bepillantást engedett például az imádságába. Tudhatunk küzdelméről a keresztre feszítés előtt. Tudhatunk róla, hogy sírt, hogy szomorú volt. Láthatjuk őt enni, aludni, haragosnak lenni. Ha elképzelem, hogy feltámadása után milyen meghitt beszélgetései lehettek a tanítványaival, vagy ahogy Tamáshoz odafordult, Pétert megbékéltette saját magával, akkor újra erőt kapok bizalmat adni és vágyom rá, hogy bizalmat kapjak.

Krisztusi bizalmat, ami nem magamutogatást jelent. Nem zavarba ejtő, durva nyíltságot. Hanem mélységet, tisztaságot, egyszerűséget, meghittséget. Jézus ilyen. Nem bizalmaskodó, személyeskedő kapcsolat ez, hanem személyes, bizalmon alapuló kötődés. 

Erre vágyom a kapcsolataimban. Jézussal és az emberekkel. 

Drága Jézus! Segíts nekem bízni Benned és a társaimban. Segíts bizalomra méltónak lennem. Lépj be minden kapcsolatomba, hogy Veled, Általad legyen mindben megújuló, őszinte, igaz szeretet és bizalom.

Képek: Füle Tamás