Ez az évről évre odaszánt időszak egyik oldalon megerősít, ahogy a Szentlélek újból és újból meggyőz minket a megigazított állapotunkról. A másik oldalon egyfajta medret ad, hogy tudatosabban járjuk a megszentelődés útját: ahogyan Istenre és az ő igéjére figyelünk, önvizsgálatot tartunk, bűnbánatra jutunk, majd konkrét döntéseket hozunk az életünk egy-egy területével kapcsolatosan. A böjtben pedig rászánunk 40 napot, hogy begyakoroljunk egy-egy éltető jó szokást, vagy egy-egy jobbra vivő lemondást.

Ha már gyakoroltuk magunkat a böjtben, akkor biztosan megéltük, hogy nem pusztán a böjti önmegtartóztatás, hanem az Isten jelenlétében időzés újíthatja és gyógyíthatja meg az éppen kisiklott, szétesett, vagy csak sodródó, langyos életünket, hitünket, keresztyénségünket.

A böjt folyamat. Út. Időszak. Segítségünkre lehet egy-egy vezérfonal, és az is, ha közösségben végezzük. Akár a házastársunkkal, gyülekezeti kisközösségünkkel, vagy erre az időszakra az internetes térben (és hisszük, hogy leginkább a Lélekben) egymáshoz kapcsolódó testvérekkel.

Sok szeretettel bátorítjuk ezen a felületen is az olvasókat, hogy induljunk el a 40 napos böjttel az ünnepek felé. Hordozzuk különös figyelemmel is ebben az időszakban egymást, gyülekezeteinket és egyházainkat! A portál hasábjain hetente egy-egy személyesebb, elcsendesedésre hívó rövid megosztással jelentkezünk.  

Még csak február eleje van, de már számolom a napokat. Javában tart a farsangi dínom-dánom, de már vágyom a csendet, a tisztaságot, a rendet.

Szeretem a böjtöt.

A legszentebb útba állít.

Szükségem van rá, mert elsodor az élet, lehúznak a gyengeségeim, bűneim, visszatérnek már lerakott rossz szokásaim.  Megújulni vágyom naponta, de valahogy rajtam, az emberen is ott van a természet rendje: tavaszra nyár, nyárra ősz, őszre tél és csak a tél után kezdődik ismét a rügyfakadás…

Azon kapom magam, hogy már jó előre keresem, kutatom, hogy mire hív az idei böjt. Bár nem is nagyon kell azt keresni. Hozza az élet, hogy hol van leginkább híja az isteni rendnek. Melyek a zátonyra futott dolgaim, mi mindenben és kivel kapcsolatban élek meg keserűséget, megfáradást, elégedetlenséget, csalódást, akár haragot, meg nem bocsátást.

Számot vetek, gondolkodom, tervezgetek. Még a naptáramra is ránézek, mi minden esik erre az időszakra. Mennyiben tudom a tennivalókat, elköteleződéseket is ennek mentén alakítani?

Egyfajta várakozás is úrrá lesz rajtam, ahogy konstatálom, hogy beléptünk hamvazószerda hetébe.

Majd elérkezik.

A hajnali sötétségben kelek. Odatérdepelek a csendbe.
Lassan érkezem.

Fejemben, szívemben zakatol az élet megannyi működő, vagy nagyon is nem működő területe.
A szoba mozdulatlan nyugalmában csak fokozódik a teher: mennyire el tud hangolódni a szív, az imádság, a lelkület! Jó kis böjtkezdet!

Az Ige tesz rendet. A jézusi szavak csitítanak, hívnak, indítanak az igaz úton el:

„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41-42)

Szabóné László Lilla

Kép: Füle Tamás