„A 2005-ben indult kezdeményezés célja az volt, hogy lehetőséget nyújtson a nagyvárosi embereknek az Istennel való találkozásra" - mondta Kónya Ákos, a Talipont korábbi lelkipásztora a gyülekezet közelmúltbeli hálaadó istentiszteletén.
A Talipontot a Salétrom utcai református gyülekezet néhány tagja alapította annak reményében, hogy megszólíthatják az evangéliummal a fővárosban családi és kapcsolati gyökerekkel nem rendelkező fiatal munkavállalókat.
„Kezdetben baba-mama körök, bibliatanulmányozó kiscsoportok alakultak, a környék lakosait istentiszteletekre, irodalmi estekre invitáltuk egy cukrászdába, ahová szívesen betértek. A cél az volt, hogy új gyülekezet jöjjön létre, méghozzá Budapest belvárosában" - mondta érdeklődésünkre az alapító lelkipásztor.

A missziót folytató fiatalok eleinte a választói névjegyzék alapján hívogatták a reformátusokat, de épp azok nem jöttek el, akikre számítottak, ellátogattak viszont a közösségbe környékbeli fiatalok. A Talipont néhány éve a nyitás jegyében a Corvin-negyed egyik népszerű szórakozóhelyén és kultúrpontján, a Grundon tartotta istentiszteleteit, ahol nemcsak a komplexum vendégei, de a környékbeli lakónegyed játszóteret látogató fiatal családjai is könnyen bekapcsolódhattak a gyülekezeti programokba. A gyülekezeti élet gerincét az istentiszteletek mellett a kiscsoportos lelki alkalmak: a házi csoportok, valamint az istenkereső felnőttek számára meghirdetett, az érdeklődőket sikerrel integráló Alpha-kurzusok jelentették.

Nem tudott megerősödni
„Kegyelemközpontúság, szabadság és a kísérletezés lehetősége jellemezte a Talipontot. Ezt szeretnénk továbbvinni a hagyományosabb keretek közé" - mondta a gyülekezethez intézett szavaiban Kiss Sámson Endre.
A Talipont jelenlegi lelkipásztora kérdésünkre a váltás okairól beszélt. Mint mondta, úgy véli, nem sikerült jól megértetni a gyülekezet céljait a közegyházzal, a kezdeményezés ezért nem lelt szélesebb körű támogatásra. Bár egy ideig érkeztek külföldről támogatások, egy idő után ezek is elmaradtak.
„Azzal számoltunk, hogy csatlakoznak még a közösséghez, illetve, akik már részei annak, maradnak, vagyis négy év alatt akár önfenntartó közösséggé is válhat a Talipont. Csakhogy sokkal nagyobb volt a fluktuáció, mint amire számítottunk, és egy ilyen kicsi közösség megérezte azt is, hogy elment három-négy olyan család, akik korábban nagyon komoly áldozatot hoztak ezért a közösségért."

Bár eleinte a Rákóczi út környékén lakó idősebb reformátusokat is megszólította a Talipont, a közösség az organikus misszió mellett döntött: azokat hívták körükbe a gyülekezeti tagok, akikkel napi kapcsolatban voltak. „Mivel a legtöbb kapcsolatunkat a saját korosztályunkba tartozókkal ápoljuk, ebből fakadhatott, hogy a gyülekezetünk egy idő után elfiatalodott."

Sokan elmentek
Azt, hogy a Talipontba sokan csak időlegesen kapcsolódtak be, a lelkész szerint részben a gyülekezet korosztályos összetétele magyarázza amellett, hogy a nagymértékű fluktuáció a belvárosban természetes.
„Sokan voltak, akik egyetem alatt vagy közvetlenül utána csatlakoztak hozzánk, olyan időszakban, amikor sok nagy horderejű döntés születik: házasodás, gyermekvállalás, első munkahely keresése. Mindez sokakat elszólított a Talipontból, többen elköltöztek például külkerületekbe. Jó néhányan közülük gond nélkül betagozódtak hagyományos gyülekezetekbe, ami azt mutatta, hogy a Talipont nem szekta, nem elszakadást eredményező közösség, amelynek a tagjai sehol máshol nem találják a helyüket. Úgy látszik, Krisztus tudott minket összekötni: miatta találkoztak, akik itt találkoztak."

Önként csatlakoznak
Az önfenntartóvá válni nem tudó, főként diákokból és pályakezdőkből álló Talipont mindvégig prédikáló állomásként működött, nem sikerült ugyanis elismertetni a Salétrom utcai gyülekezet önálló vezetéssel és költségvetéssel működő leányegyházközségeként. A közösség fenntartásának nehézségeit egy váratlan megkeresés látszott megoldani. „Amikor már láttuk, hogy alig pár hónapra biztosított a Talipont működése, a Budapest-Déli Egyházmegye esperese azzal keresett meg, hogy vállalnám-e a lelkészi szolgálatot a Külső-Üllői úti református gyülekezetben. Elsőre nemet mondtam, mondván, az elhívásom ehhez a közösséghez szól. Több minden vezetett el végül az ellenkező döntéshez. Külföldi tanulmányutamon láttam egy hagyományos gyülekezetet egy új, missziós gyülekezettel fuzionálni - abból valami nagyon jó született. Az ő példájuk és mások lelkesedése az ötletre, hogy mi lenne, ha közösségként csatlakoznánk a Külső-Üllői úti gyülekezethez, vezetett oda, hogy merjük elfogadni: ez Isten által előkészített lépés lehet a Talipont számára is, amiből mindkét közösség számára valami új születhet."

Nem a kocsma teszi
A missziói egyházközségként működő Külső-Üllői úti gyülekezet szintén önfenntartási nehézségekkel küzd, egyházmegyei támogatásra szorul, a gyülekezet leendő lelkésze szerint a talipontosok csatlakozásával azonban kiterjedtebb missziós tevékenység veheti kezdetét a szóban forgó lakótelepi környezetben. Idővel talán anyaegyházközséggé válhat a gyülekezet, amely jövőre vélhetően a Budapest-déli egyházmegye és a dunamelléki egyházkerület támogatására is számíthat. „Számomra nagyon megkapó, hogy az itteni gyülekezet többsége számára fontosabbak a kialakult kapcsolatok, a közösség maga, mint az eddigi újszerű forma, melyet tradicionálisabb gyülekezeti keretek váltanak majd fel. Sokszor úgy tűnt, a Talipont attól az, ami, mert mi kocsmában találkozunk, de most, a váltás idején kiderül, hogy nem ettől különleges ez a közösség. Nem én lobbiztam ezeknél az embereknél, Isten valahogy elkészítette a szívüket arra, hogy ekkora rugalmasság legyen bennük. Pedig a változás nem egyszerű senkinek sem, mégis van egyfajta reménység és várakozás, hiszen az új helyzet számos áldást is tartogathat. Sok talipontos várja, hogy idősebb hívőkkel lehessen közösségben, akik előttük járnak, sok mindent megéltek, aminek ők az elején vannak. A Talipont különleges formában létezett, ugyanakkor a hagyományos keretek is megtölthetők tartalommal, élettel, illetve formálhatók is valamelyest. A mi gyakorlatunkban sem volt minden jó, így azt reméljük, az eddiginél jobb gyülekezeti felépítés és gyakorlat születhet a két közösség egyesülésével."

A tettek mezejére lépnek
A Talipont célja az volt, hogy Istent dicsőítő, a környezete számára áldást jelentő közösség legyen - összegezte Kiss Sámson Endre lelkipásztor. „Utóbbi személyes szinten sikerült a leginkább: a gyülekezetben sokan áldás tudtak lenni az ismerőseik, barátaik számára. A lakóközösség szintjén ez nem sikerült, mivel csak ideiglenes projektjeink voltak, melyek a környéket célozták meg. Jó lenne, ha az új gyülekezeti kultúrának része lenne a környezetünk javára végzett szolgálat, nem azért, hogy emiatt jobban szeressenek minket, vagy hogy többen jöjjenek hozzánk, hanem azért, mert ez a gyülekezet céljaihoz eleve hozzátartozik. Az evangélium hirdetése mellett szeretnénk megfoghatóvá tenni Isten szeretetét azáltal, hogy képletesen szólva mi leszünk Isten keze, lába, szája a lakótelepi környezetben. Sokan lehetnek, akik rajtunk keresztül érezhetik meg először, hogy Isten szereti őket, hiszen a tetteink gyakran hangosabban beszélhetnek, mint a szavaink."

A Találkozási Pont Református Gyülekezet utolsó istentiszteletét január 4-én, vasárnap de. 11 órától tartják a józsefvárosi Grundon (Nagytemplom utca 30).

Kép és szöveg: Jakus Ágnes