Biológus vagyok, a Semmelweis Egyetem Genetikai és Immunológiai Intézetének a vezetője. Néhány évvel ezelőtt Sipos Ete Álmossal és Pálhegyi Ferenccel együtt vállaltunk fel egy témakört a Nagyvárad téri gyülekezetben, a "Fontos kérdések" sorozat keretében, A homoszexualitás keresztyén szemmel: bűn vagy betegség? címmel. Három előadás hangzott el. Az elsőt Sipos lelkész úr tartotta a homoszexualitással kapcsolatos igei helyek és a teológiai álláspontok ismertetésével, másodikként én következtem a biológiai, genetikai háttér, gének, sors stb. kérdéseinek megközelítésével, és végül Pálhegyi Ferenc a pszichológiai, társadalometikai és valláserkölcsi kérdésekről szólt. Most röviden mind a három kérdéskört szeretném érinteni.

A homoszexualitás nagyon nehéz társadalmi probléma, nem mai keletű, mindig létezett a történelemben. Már Platonnak is vannak erről leírásai a Symposionban. Az azonos neműek szexuális kapcsolata létező jelenség, ez elől az ember, a hívő ember sem térhet ki. Ezzel szembesülnünk kell, látnunk kell a hátterét, a következményeit, de számunkra mindenképpen legfontosabb Isten egyértelmű válasza.

Sajnos mi emberek, nagyon gyakran keverjük a fogalmakat és előszeretettel mossuk össze a jog, az etika és a világnézet bár összefüggő, de mindenképpen elkülönítve kezelendő kérdéseit. Nagyon helytelen, ha világnézeti meggyőződésünkből, Isten igéjéhez való személyes viszonyunkból törvénykező, jogi szempontból itélkező álláspontot származtatunk, rendszabályokat hozunk és stigmatizálunk.

Mai statisztikák szerint átlagosan a populációnak minden huszadik tagja, tehát 5%-a homoszexuális, vagy legalábbis ilyen hajlama, vonzódása van, amely valamilyen módon egész életében vagy az élete egy jelentős részében hat. A teológiai szempontokat a végére hagyva, a biológiával kezdeném. Ma már egyre többet tudunk a biológiai szabályozásról, azokról a génekről, amelyeket a szüleinktől öröklünk. A genetika, az öröklött tulajdonságok tudománya szerint az öröklődés a legtöbb esetben (jóval 90% felett) nem sorsot jelent, hanem valószínűséget. Ez a mai előadásnak - és szerintem a genetika oktatásának is - talán a legfontosabb mondata. Egy vagy több gént örökölni beállítódást, hajlamot, valószínűséget jelent. Ezt rendkívül sok tényező befolyásolhatja: környezeti, társadalmi, pszichológiai, nevelési hatások. A gének nagyon komoly tartalmat hordoznak a homoszexualitás vonatkozásában is, de nem jelentenek feltétlenül végzetet. Sorsot talán igen, de ez csak az előbbi megállapítás finomítása. Itt is egyértelmű, hogy a világi itélkezésnek, a hatóság döntéseinek semmi helye nincs e kérdéskör megítélésében, az egy, a sorok írója számára megengedhetetlen, hitünktől gyökeresen idegen határsértésnek minősül.

Egyértelműen tudjuk, hogy a központi idegrendszerben, az agyban egy bizonyos ponton a férfiaknak sokkal több idegsejtjük van, mint a nőknek. A harmadik agykamra körüli régióban van egy olyan terület, amely többek között a szexuális magatartás szabályozásában is szerepet játszik. Ennek a működése még nincs egyértelműen feltárva. A férfiaknak, akik hormonálisan és genetikailag is nyilvánvalóan más szabályozás alatt vannak, legalább háromszor annyi idegsejtjük van ezen a ponton, mint a nőknek. A homoszexuális férfiaknak viszont ezen a ponton ugyanolyan kevés a neuronszámuk, mint a nőké. Ez olyan jellegzetesség, amely nem valami rossz megszokás, beidegződés, hanem tény. Nem szeretnék semmilyen irányban sem szélsőséges véleményt hangoztatni. Nem akarom azt állítani, hogy ez a gének által egyszer és mindenkorra meghatározott sors, tehát semmi felelősséget nem hordoz, aki ilyen adottsággal rendelkezik. Az ún. "meleg" szervezetek gyakran ezt mondják. Ám azt sem mondom, hogy ez csak egy rossz szokás, egy felvett "bűnös" viselkedési forma, amiről könnyen le lehet szokni. Egyik szélsőség sem igaz.

Az idegrendszeri különbség vitathatatlanul bizonyított, abszolút egyértelmű. Van azonban egy másik hiteles tény is. Olyan családokban, ahol sokadik fiú született már, az anya folyamatosan immunizálódik bizonyos hím-specifikus fehérjékkel szemben. Sorozatos, kihordott terhességei során ez a hatás egyre erősebb. Egyértelmű statisztikai adat, hogy ahol sok fiú van, ott a legkisebb fiúknak a homoszexualitásra mint-egy tízszer akkor esélyük van, mint az idősebbeknek. Ezt is tudomásul kell venni.

A legerősebbek az ikervizsgálatokból nyert genetikai bizonyítékok. Az egypetéjű ikertestvér a megtermékenyített petesejt osztódásából származik, tehát genetikailag teljesen azonos. Ha valamelyik egypetéjű ikertestvér homoszexuális, akkor 50% felett van annak az esélye, hogy a másik is az. A társadalmi átlaghoz képest ez tízszeres esélyt jelent. Kétpetéjű ikrek esetében az esély kisebb: 25%. Ha csak testvérekről van szó, akkor a valószínűség már csak 15%. Apai unokatestvéreknél az esély 5%, megegyezik az össztársadalmi átlagértékkel. Anyai unokatestvéreknél viszont megint nagyobb a valószínűség: 10%. Már ennyiből is világos, hogy a genetikai tényezőket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az is kiderül, hogy ezek az anyai ágon érvényesülnek erősebben. Ha az anyai nagybácsi homoszexuális, a gyereknél nagyobb a genetikai esély, mint az apai nagybácsi esetében. A homoszexualitásra való hajlamban anyai öröklésmenet érvényesül. Az ún. X-kromoszómában megtalálták azt a géncsoportot, amely ezt az ikerkapcsolatot érthetővé teszi, bár a legújabb vizsgálatok részben módosították nézeteinket és más gének esetleges szerepét is felvetették a homoszexualitásban.

Van tehát genetikai alapja a homoszexualitásnak, de az is egyértelmű, hogy ez legfeljebb csak hajlamot jelent. Nincs 100%-os esély egyik vizsgált csoportban sem. És most jön a meglepetés. Az örökbefogadott gyermekeknél, ha az egyik mostohatestvér homoszexuális, a valószínűség szintén 10%! Tehát nemcsak genetikai, hanem környezeti, nevelési, "mintázat-átvevő" tényezők is szerepet játszanak. Ez már a lélektan területe. Abban a társadalomban, amelyben élünk, ebben az egyre inkább teljesítmény-központú, gyorsuló, nehezen követhető világban, ahol elkeseredetten tapasztaljuk, hogy hitünk két pillére, a kegyelem és a békesség egyre kevésbé érvényesül, a divatok, a mintázat-utánzások nagyon erősen hatnak. A média, a televízió, az internet elképesztő hatékonysággal viszi át azt is, ami nem helyes, nem kívánatos. Az interneten (emberi értelemben) a világ valóban legfontosabb dolgai is megtalálhatók. Pillanatok alatt bejuthatok a világ bármely nagy könyvtárába, megnézhetem, hogy Új-Zélandon tegnap milyen ábrát vetítettek az egyetemen. Fantasztikus lehetőségek és elképesztő szörnyűségek állnak rendelkezésünkre. Az ember az, aki erre vagy arra használhatja ugyanazt az eszközt. Védelmet, biztonságot semmi más nem nyújthat, csak a hit!

Híres emberek, vonzó személyiségek nyíltan vállalt "mássága" a tömegpszichológiai hatás értelmében azt sugallja, hogy minden mindegy: lehet így is élni, lehet "úgy" is. Ez igen nehéz dolog. Én nagyon örültem, örülök II. János Pál rendkívül egyértelmű nyilatkozatának ebben a kérdésben. Ez kategorikusan kizárja, hogy homoszexuális papok istentiszteletet tarthassanak, valamint hogy azonos neműek érvényes egyházi házasságot köthessenek. Számomra elvetendő esetek is fordultak elő: például az ulmi székesegyházban vagy az amerikai metodista egyházban homoszexuális papok homo-párokat adtak össze...

A Biblia ugyanakkor egészen határozott, világos teológiai alapot nyújt a helyes keresztény állásponthoz. Az előadásra készülve 3 ó- és 3 újszövetségi helyet írtam ki, de az idézetek tovább bővíthetők. Isten egyértelműen bűnnek minősíti a homoszexualitást. A bűn nem biológiai, hanem vallásetikai és szociológiai kategória. Isten kijelentése kizár minden kétséget. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. Isten azt is kétségbevonhatatlanul tudomásunkra hozza, hogy ezeket az embereket szeretetben, befogadásban segítenünk kell, hogy jelenlegi állapotukból kimenekedjenek. Igenis van kimenekedés!

Nagyon jellegzetes félremagyarázásokat kell tisztáznunk a homoszexualitás hívő értelmezésében. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének egyik kelenföldi előadásán volt alkalmam olyan fiatalokkal találkozni, akik egészen egyértelmű céllal jöttek oda. Volt közöttük egy szintén homoszexuális beállítottságú, kiválóan képzett teológus hallgató is. Ő a Biblia eredeti szövegének értelmezésére alapozva amellett érvelt, hogy Isten nem veti el a homoszexualitást. Hivatkozott a 2Sám 1,26-ra. Ez Dávidnak Jonatánnal kapcsolatos érzelmeiről szól: "csodásabb volt szereteted a nők szerelménél". E valóban elragadtatott megnyilatkozás homoerotikus töltése azonban a szöveg alapján nem bizonyítható. Az 1Móz 19 szerint Szodomában az Isten büntetése előtti utolsó csepp a pohárban az, hogy három jövevény van egy házban; a város lakói, a homoszexuális férfiak pedig megostromolják őket, hogy velük fajtalankodjanak. A félremagyarázás szerint itt csak a vendégjog megsértéséről van szó. A 3Móz 18 és a 3Móz 20 viszont nagyon egyértelmű és kőkemény kijelentéseket tartalmaz. "Férfiúval ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak!" (3Móz 18,22) A 20,13-ban pedig: "halállal lakoljanak!"

Alkalmam volt ugyanott beszélgetni egy homoszexuális fiatalemberrel, Birtalan Balázsnak hívják. Ő írt egy könyvet (Halálnak halálával...), melynek a címlapján egy megrepedt Dávid-szobor látható. Ő azt mondja, hogy a jézusi megbocsátás, a megváltás a homoszexuális embereket is feloldja a halálos büntetés terhe alól. Nem szeretem az Ó- és az Újszövetség szembeállítását, de a keresztény hit lényege számomra is a megváltás, a bűnök megbocsátása, az a tény, hogy az Úr Jézus értem is meghalt a kereszten. A Róma 1,26-28-ban azokról ír Pál apostol, akik "felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel". Az 1Kor 6,9-ben (akárcsak az 1Tim 1,9-10-ben) a Károli-fordítás "férfiszeplősítőknek" nevezi a homoszexuális férfiakat, akik "nem örökölhetik az Isten országát". A bűnt tehát nem menti fel Jézus sem, az Ő parancsolatai is egyértelműek. A szelíd, befogadó keresztény hit és gondolkodás nem a bűn elfogadására, hanem a bűnös emberek szeretetére, befogadására és segítésére vonatkozik. Azért kell egymást - bűnös emberként is - elfogadnunk, mert Jézus megváltott bennünket, és ha letesszük a bűnt, szabadok vagyunk. Számomra itt nincs ellentmondás: minden bűn, maga a bűn "halálos", mindegyikért "halálnak halálával" kellene fizetnünk.

Egyszer Erdélyben, a Lesi-tó melletti konferenciatelepen beszéltem erről. Ott ült Visky Feri bácsi és Horváth Levente is. Előre figyelmeztettek, hogy van itt egy fiatalember, aki most keres szabadulást megkötözöttségéből. Beszélgettem vele, elmondta az életét. Több elem egybehangzott azokkal a genetikai tényezőkkel, amelyekről itt is szóltam. Higgyék el: ezek az emberek elképesztő súlyt, lelki terhet viselnek! Nem gonosz, megátalkodott, világgyűlölő gazemberekről van itt szó. Hozzák a génjeikben a hajlamukat, a vonzódásukat. Ezt kell legyőzniük. A keresztény ember egyetlen dolgot tehet velük: melléjük áll. Igével és emberséggel. Az Isten szava iránti feltétlen elkötelezettséggel és a bajban lévő ember iránti megértő szeretettel.

Az említett fiatalember (különben: művész, istenáldotta tehetség) bekerült egy ilyen helyzetbe, könnyű élet, külföldi utak stb. Aztán egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy "ezt nem!". Befejezi. Annak ellenére, hogy a hajlama továbbra is kínozta. Egyszer a repülőtérről jövet, úgy ahogy volt, becsöngetett az egyik lelkészhez. Szabadulni akar - mondta. Egy erdélyi magyar református közösség befogadta. A fiatalember rátalált egy régi osztálytársnőjére, aki neki mindig tetszett. Elvette feleségül. Nemrég született az első gyermekük. Többször volt nálunk is, sokat beszélgettünk. Ő most boldog ember. Továbbra is viseli a terhét, de új élete van, családja, közössége. Számomra ő a legnagyobb bizonyság arra, hogy van kiút.

Igen, vannak gének, de vannak más gének is, ezek is aktivizálhatók. Újabban genomikával is foglalkozom, ez a gének összességének az "összhangzattana". Tudom, hogy a depressziótól a kábítószer-függésig, az agresszivitástól a cukorbetegségig mindent különféle gének határoznak meg. Nagyrészt ezektől függ, hogy milyenek vagyunk. Olyan orgona ez, amelyen kb. 25 000 billentyű működik (ennyi génje van egy embernek). Ennek a bonyolult hangszernek az összhangzattana alakítja ki a személyiségünket. Rengetegen játszanak ezen az orgonán. Rendkívül izgalmas összefüggések tárulnak fel a kutató előtt. Van például olyan, igen súlyos tüdőbetegség, amely genetikailag meghatározott, de kizárólag dohányzással lehet "beszerezni". Az ember Istentől kapott képessége és megszerezhető tudása segítségével megérthet valamit ebből a csodából. A homoszexualitás ezeknek az ismereteknek a körébe sorolható, rendkívül összetett, érzékeny terület. Isten sokfélének teremtett bennünket. Nagyon jó ez így. Nem hiszem, hogy a tudománynak valaha is feladata lenne, hogy Isten szándékait teljes egészében feltárja, megértse. Azért imádkozom, hogy Isten mutasson kivezető utat, adjon gyógyulást azoknak, akik ettől a súlyos következményekkel járó, de nem "végzetes" hajlamtól szenvednek.

Nekünk hívő embereknek egy kötelességünk van: testvérnek, hozzánk hasonlóan bűnös testvérnek tekinteni a homoszexuálitással megvert társainkat, és törvényeskedés, hatósági itélkezés, kirekesztés, megszégyenítés és stigmatizáció helyett imával és szeretettel segíteni nekik.

Részletek a beszélgetésből:

- Lehet-e ezeket az embereket orvosilag gyógyítani, vagy csak imádsággal?

- Nincs "vagy-vagy". Kizárólag orvosi beavatkozással nem érhető el gyógyulás. Igen nagy jelentősége van a családi környezetnek. A szerető, befogadó család, apa és anya együtt, sokat segíthet. Nem értek egyet azzal, hogy homoszexuális párok gyermeket fogadjanak örökbe. A gyereknek joga van arra, hogy anyja és apja legyen. A gyógyítás és az imádkozás számomra nem elválasztható. Van bennünk egy természetes viszolygás, a hitbeli meggyőződés segít ezt leküzdeni. Akkor kell kereszténynek lennünk, ha ott ül előttünk egy ilyen ember, és szeretettel meg kell hallgatnunk.

- Két normális embernek lehet-e homoszexuális gyermeke?

- A homoszexualitás nem betegség, hanem állapot, beállítódás, viselkedési forma, amelynek genetikai és környezeti okai egyaránt vannak. Egy homoszexuális hajlamú ember teljes életet élhet. Lehet, hogy egy távoli őse hordozta ezt a gént, lehet, hogy a zárt környezet (börtön, nevelőintézet) aktivizálta. Lehet tehát normális párnak homoszexuális gyermeke. Ugyanakkor a homoszexualitás nem örökölhető, nem fertőző. A pedofilia sem gyakoribb a homoszexuálisok körében.

- Hallottam egy előadásban, hogy az embert Isten hibátlannak teremtette, de ma már sok genetikai hibával születünk. Ez a bűneset miatt van így?

- Minden ezredik nucleotidunk "hibás", legalább 3 millió génhibával születünk. Ezek okát a tudomány nem ismeri. Én elfogadom, hogy ez az eredendő bűn miatt van így, de nagyon nem szeretném összekeverni a világnézetet, amely hitet jelent és a tudományt, ami egész más úton , egészen más kérdésekre keres és talál választ. A hit és a tudomány közötti határsértések semmi jóra nem vezetnek. Pusztán hittel nem lehet tudományt művelni, és viszont, tudománnyal nem lehet hitet igazolni. Számomra a hit az elsődleges, de tudományos kérdéseket nem lehet belőle megválaszolni. Olyan lenne ez, mintha a foci szabályait a fizika törvényeivel akarnánk magyarázni.

- A legtöbb nagy tudós hisz Istenben. Darwin eredeti szövegében még szerepelt a teremtés hite.

- A tudomány a hogyanra válaszol, a hit a miértre. Az úgynevezett "darwinizmus" nem Darwin elmélete, hanem vulgármaterializmus. A tudomány semmi biztosat sem tud az élet keletkezéséről. Aki a teremtéstörténettől a "6x24 órát" kéri számon, az semmit sem ért a Bibliából. A Biblia nem természettudományos zsebkönyv. A vulgármaterializmussal a "vulgárteológia" áll szemben. Az evolúció a genetikai változások összessége, a teremtett világ sokfélesége, Isten "teremtési módszere". Törvényeit Isten teremtette. A "majomős"-koncepciónak semmi köze sem a valósághoz, sem a tudományhoz.

- Jó lenne, ha az itt hallott mértéktartó, tiszta állásfoglalás bekerülhetne a köztudatba. Aljas csúsztatás, már-már népámítás, mikor a "másság" tisztelete címén egy kalap alá veszik, ha valaki homoszexuális, néger, cigány vagy zsidó. Az ember Isten akarata szerint tartozik valamely népfajhoz, de saját döntése alapján tér le az útról. (Ezt jelenti a "deviancia".) Minden emberi bűnnek valamilyen "hajlam" az oka. A hajlam akkor válik bűnné, ha szabad utat engedünk az érvényesülésének.

- Ma már sokfelé elhangzik ez az állásfoglalás. A Mindentudás Egyetemén is tartottam róla előadást. Az csak mennyiségi kérdés, hogy melyik csoportnak hány jellemző, másokétól eltérő génje van. A fekete bőrszínnek, a cigány vagy a zsidó etnikumhoz tartozásnak is van genetikai alapja. Nincs "átlagember". Élesen el kellene különítenünk a biológiai, az etikai, a jogi és a világnézeti szempontokat. Senkinek sincs joga a homoszexuálisokat valahonnan "kitiltani". Én mint hívő ember, világnézeti alapon tartom bűnnek a homoszexualitást, és erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy segítsek azokon, akik ettől szenvednek.

- Azt tartom kártékony dolognak, hogy utcára viszik, nyíltan propagálják ezt a "másságot".

- A társadalom 5%-át nem lehet "szőnyeg alá söpörni". Jogi korlátozásra nincs lehetőség.

- Lelkigondozóként azt tapasztaltam, hogy sokan a lelki sérüléseikből, szociális körülményeikből menekülnek a homoszexualitásba. Nekem az előadás azt az igét juttatta eszembe, hogy "a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta" (1Móz 4,7).

- A menekülés valós lehetőség, de sokan vannak azok is, akik kényelemben élnek, unatkoznak, és "jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak". A hajlamot, a "leselkedő" bűnt sokféle tényező mozgósíthatja.

dr. Falus András előadása

Elhangzott 2003. aug. 28-án.