Folyamatosan kísérleteznek, keresve a megújulás lehetőségét – a Fővárosi Nagycirkuszban már a cirkuszpedagógia eszköztárát is bevetik, hogy többet nyújtsanak, mint puszta szórakoztatás: az előadások után például rendhagyó fizikaórát tartanak a gyerekeknek, akik az akrobaták mutatványait megfigyelve élményszerűen tanulhatnak arról, mit jelent a súrlódás vagy a centripetális erő.

Csaknem kétszáz kisdiák, köztük erdélyi és nehéz sorsú ormánsági gyerekek is részt vettek azon a rendhagyó irodalomórán, amelynek meghívott vendége Harmathy András református lelkész volt. „Telefonon jött a felkérés, azt hittem, rosszul hallok. A cirkuszból keresnek azzal, hogy a Lúdas Matyi-előadás után vegyek részt előadóként egy rendhagyó irodalomórán? Azt kértem, e-mailben is írják le, mit kérnek tőlem, hátha tévedésről van szó. De megjött az e-mail, és annyira őrülten hangzott, hogy azt mondtam: vállalom” – mesélte érdeklődésünkre.

A ludak
A szentendrei lelkipásztor Fekete Péter cirkuszigazgatóval együtt lépett porondra nemrégiben, hogy a művész rendezésében látott Lúdas Matyi-előadás után a megbocsátásról beszéljen a közönségnek. „Először ketten álltunk kint a rendezővel, aki kérdéseket tett fel nekem, aki riportalany voltam. Tudtam, hogy kétszáz gyereknek nem lesz nagy izgalom, hogy két felnőtt ott áll, de Péter érti a dolgát. A beszélgetés közben ugyanis a ludak egyesével megérkeztek a manézsba. Ez azért volt izgalmas, mert valamennyien egy-egy értéket személyesítettek meg a darabban: a hűséget, alázatot, a szorgalmat, a szelídséget, a tisztaságot, és így tovább. Őket viszi Lúdas Matyi a vásárba, ez az ő családi köre. A rendező megkérdezte például a Szorgalmat, hogy mennyit gyakorol, vagy az Alázatot, hogy könnyű-e mindig alázatosnak lenni. A gyerekek nagyon figyeltek, hiszen a jelmezes szereplők most saját történetüket osztották meg velük. Ehhez kapcsolódott a témánk, a megbocsátás, és mindaz, amit erről gondol egy református lelkész.”

A börtön
A Lúdas Matyi a cirkuszban című előadás tavaly ősz óta látható a Fővárosi Nagycirkuszban. A történet Fazekas Mihály művének átirata, a feldolgozás szerint a harmadik verés elmarad, Matyi többé nem áll bosszút Döbrögin. „Attól féltem, hogy ezzel a végkifejlettel olcsó, szirupos történet lesz, de kellemesen csalódtam: a darabban nem olcsó a megbocsátás. A rendezés más szempontból is kitűnő: ahogy halad előre a történetmesélés, Döbrögi egyre inkább összemegy, a végén már egy összetört, hálóinges öregember, akit kegyetlenség lett volna megverni. Ez a beállítás és a zene nem a dicsőséges bosszúállás felé vitte a nézőt, épp ellenkezőleg. Az ágy, amelyben Döbrögi betegen feküdt és gyógyult a verésből, egy idő után börtönné alakult át. A darab azt is bemutatta tehát, hogy az ember egy idő után a gonoszságával börtönbe zárja saját magát. A bűnnek ez a rabság is következménye.”

Az igazság
Mégis hogyan lehetett hiteles megbocsátás-történet egy bosszútörténetből? És hogyan nem sérült az igazság helyreállítása? „Miután Matyi megbocsátott Döbröginek, az öreg gondoskodott az állatokról, amelyeket korábban bántott, vagyis a gyerekek láthatták: valódi változás ment végbe benne. Az elengedés nem a megúszásról és a megfutamodásról szólt. Beszéltem én is arról, hogy a megbocsátás nem lehet magától értetődő. A keresztyénség azt hirdeti, hogy az igazságszolgáltatásnak érvényre kell jutnia, mert anélkül nincs valódi megbocsátás. Ha például egy pedagógus, hogy megoldja a problémát, rászól két verekedő gyerekre, hogy tessék abbahagyni és bocsánatot kérni, de nem akarja kideríteni, ki volt a hibás, azzal igazából nem old meg semmit. A gyerekek formálisan kezet nyújtanak, de az indulat nem szűnik meg, az ott marad a gyomorban vagy valahol. A valódi megoldáshoz kell, hogy kiderüljön és érvényre jusson az igazság.”

Gyűl-ölet, szer-etet
„Egy szójátékkal próbáltam megragadni az igazságszolgáltatás és a megbocsátás okozta változás erejét: a gyűlölet öl, a szeretet etet” – fejtegette. „Döbrögi szó szerint megetette az elefántot, amelyet korábban bántott. Beszéltem arról, hogy ahogy az emberi kapcsolatokban is helyre kell állnia az igazságnak, úgy Isten és ember között is – ez pedig Jézuson keresztül történik. A kereszt az, ahol a valóságban az ítélet zajlott. Isten nem csak úgy elengedte a bűnt, az ítélet megtörtént. Ez minden megbékélés alapja.”

A válasz
Minderről, persze, nem is olyan könnyű gyerekeknek beszélni egy látványos cirkuszi produkció bűvöletében – ismerte el a lelkész. „Lehetett utalni a közös élményre, arra, hogy láttunk egy gonosz embert, aki szenved, és egy másik, igaz embert, aki ugyan föl van szerelkezve az önmegtartóztatás és a szelídség értékeivel, mégis kegyetlenül elveri a gonoszt. Mindkettő kifordul magából, Lúdas Matyi azért, mert eszerint a rendezői beállítás szerint kegyetlenné válik, Döbrögi pedig azért, mert a bűn rabságban tartja őt. A bűn viszont nem űzhető ki veréssel, csakis feloldozással. Ennek a dinamikájáról könnyű beszélni, Krisztusról nem könnyű, mert aki nem hallott róla igazán, azt kérdezheti, hogy jön ehhez az emberi drámához, történethez Krisztus. Hogyan válasz Ő arra, hogy valakin bosszút álljak-e? Egyébként is, ma egy pszichológustól sokkal inkább elfogadják az emberek, amit a megbocsátásról mond, mint egy lelkésztől. Nem lehet lemérni, hogy kire milyen hatással volt, hogy megvallottam Jézus nevét. Csak felmutatni tudtam, hogy az Ő áldozata épp ezt a feloldozást végzi el, gyógyítva a kapcsolatainkat – annak viszont örülök, hogy megtettem.”

A dráma
A templomi szószékről evangéliumot hirdetni éppen fordítottja ennek a helyzetnek – mutatott rá Harmathy András. „A templomban mindenki szép tanulságokat vár, de nehéz megérinteni egy igehirdetéssel az evangélium mögött rejlő emberi drámákat, azt, hogy mi van otthon, mi van az évtizedes sérelmekkel, azzal, hogy családon belül nem beszélünk egymással. Csoda, ha sikerül a teológiai igazságokat lehozni a földre.”

A jó hír az, hogy az egyház élete nem csak az istentiszteletekből áll, hanem a gyülekezeti közösség gyakorlásából is – folytatta a lelkész. „Ha a kettő nem válik el egymástól, akkor a Krisztus-történet és az emberi történetek összekapcsolódnak. A kitörési pontok a hiteles bizonyságtételek, és ha vagyunk olyan viszonyban egymással, akkor mindenki érzi, hol érint bennünket az evangélium.”

Őszinteség
A katarzissal dolgozó művészet és az igehirdetésen, valamint a kapcsolatokon alapuló gyülekezeti élet párhuzamáról szólva Harmathy András hozzátette: ahogy egy rendező nem egyedül dolgozik, úgy a lelkész is másokkal együtt alkot közösséget. „Gyerekkoromtól bibliás közegben élek, így tudom, hogy a vezető sokat számít, de hogy kik ülnek ott a gyülekezeti bibliaórán, az legalább annyit. Egy szabadult alkoholista behozza, amit mindenki el akar hallgatni, és ha ő kiteszi magát, mindenki érzi, hogy itt vagy őszintének lehet lenni, vagy képmutatónak.”

Közvetlen
Ami a cirkuszi élményt illeti, Harmathy András elárulta, különleges volt számára a Lúdas Matyi a cirkuszban című előadás, és nem azért, mert ő is kiállhatott a manézsra. „A cirkuszban mindig szorongani szoktam, hogy mikor zuhannak le az artisták, és ezen a perec se sokat segít. Ezzel szemben meglepett, hogy ebben az előadásban nem produkció követ produkciót, hanem egy történetet mesél el a cirkusz. A rendezés nélkülöz minden mesterkéltséget, érezhetően nem az volt a szándék, hogy csináljunk műsort meg mondjuk el a sztorit, hanem például akkor jöttek az artistaszámok, amikor az ágyban fekvő Döbrögit szórakoztatni kellett. Külön erőssége a darabnak a zene, ami népdalmotívumokból, csupa ismerős dallamból áll össze, kicsit jazzes változatban. Szép az is, hogy nyugdíjas artisták és idős színészek is szerepelnek az előadásban, csakúgy, mint artistanövendékek és kész művészek is. Végül pedig, varázslatos az a közvetlenség, ahogy a fellépők és a nézők kapcsolódnak egymáshoz. Jó szívvel ajánlom megtekintésre.”

A Fővárosi Nagycirkusz Lúdas Matyi a cirkuszban című előadásáról itt tudhat meg többet.

Képek: fnc.hu, magyarteatrum.hu, Fővárosi Nagycirkusz