„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Családfanyomok egyházi iratokban
Családfakutatás az egyházi levéltárakban címmel tartanak előadást és helyszínbejárást a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárában és Levéltárában november 29-én, hétfőn. A szervező a Bács-Kiskun megyei családfakutató csoport, amely református és katolikus levéltárakra is nagyban támaszkodik munkája során. Hogy mi hasznát vehetik profi és gyakorlott családfakutatók az egyházi levéltáraknak, arról a programon előadó két református szakembert kérdeztük.
A családfakutatásban a keresztelési, a házassági és a halotti anyakönyvekben található meg a legtöbb adat – számolt be érdeklődésünkre Bíró Éva, a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának és Levéltárának munkatársa.
„A kötelező állami anyakönyvezést 1895-től vezették be, ami nincs is olyan messze az időben. Az azt megelőző időkből csak egyházi anyakönyvek maradtak ránk. Vannak áttérésekről készült anyakönyvek is, hiszen egy időben ezt is vezették, ahogy a vegyesházasságokat is. Mivel Kecskeméten komoly iskolahálózat működött – református gimnázium, jogakadémia és néhány évig teológia is –, iskolai beiratkozási anyakönyvek is rendelkezésre állnak. Ez igazi kuriózum, hiszen a beiratkozásnál sok adatot megadtak, feltüntették például a szülők foglalkozását is.” A fenntartó Kecskeméti Református Egyházközség elnök-lelkésze engedélyével az anyakönyvekbe bele lehet tekinteni akár egészen 1712-ig visszamenőleg, bár igazán pontosan az adatokat csak 1777-től kezdték vezetni.
Egy-egy anyakönyv olykor csak a házasságkötéshez szükséges keresztelési adatok felkutatása miatt fontos, de vannak, akik generációkra visszamenőleg felmenőik nyomába erednek – számolt be a levéltáros. „Többen is jártak már nálunk, akik a gyerekek, az unokák kedvéért kezdték el összeállítani családfájukat, és egészen hosszan, az ötödik-hatodik generációig visszamenőleg fel is kutatták mindkét ágon a felmenőiket. Ez nagyon időigényes dolog, volt, aki több hónapon keresztül folyamatosan ide járt, és mindig újabb és újabb adatok kerültek elő az anyakönyvekből. Ezekből vissza lehet fejteni egy-egy szálat.”
Az elinduláskor sokat segít, ha a családfakutató legalább néhány alapinformációval már rendelkezik. Az állami intézményekből meg lehet tudni néhány pontos adatot. Vannak, akik már úgy érkeznek a levéltárba, hogy előtte a temetőben a sírkövekről összeírják a születési és halálozási dátumokat. „Ha megvannak a pontos születési és halálozási dátumok, azok alapján már el lehet indulni, és a megfelelő anyakönyvekben újabb adatokat találva tovább lehet építkezni. Aki nem foglalkozott még ezzel korábban, természetesen szívesen segítünk a folyamatban” – ismertette Bíró Éva. Ügyelni kell azonban a buktatókra is: a nevek helyesírása és az évszámok tekintetében sem biztos, hogy a pontos adat áll rendelkezésre. „Sokszor bemondásos alapon írták be az elhunytak életkorát, ezért plusz-mínusz néhány évet lehet, hogy még át kell nézni. Segít azonban a névmutatónk, ami, ha nem is fed le minden korszakot, azért elég hosszú időszakot felölel. Ellenőrizni tudjuk, hogy a nevek egyáltalán szerepelnek-e az anyakönyvben, így nem kell mindegyiket egyesével átnézni.”
A levéltáros szerint menet közben mindenki kitapasztalhatja, hol vannak a családfakutatás buktatói, mire érdemes figyelni. „Már a rengeteg információ áttekinthető leírása is nehéz, ezekkel sokszor füzeteket írnak tele az emberek, de az adatkezeléshez vannak már internetes és nyomtatott segédeszközök is. Olykor az jelent gondot, hogy rossz irányba indulnak el a kutatásban. Kovács Jánosból például nagyon sok van, és ki kell írni minden adatot, hogy kiderüljön majd valamelyik részletből, hogy melyik személy az, akinek az adataira a további kutatáshoz szükség lesz. Ezekre jó előre felkészülni valamilyen sablon használatával.”
A családfakutatásba bárki belefoghat. A legtöbb forrás átlapozható, de folyamatosan digitalizálják és teszik elérhetővé az interneten is azokat. „A legrégebbi anyakönyveket már digitalizáltuk, hogy megóvjuk őket az utókor számára is” – mondta Bíró Éva.
A Dunamelléki Református Egyházkerületben jellemzően az egyházközségek őrzik az anyakönyveket, kivéve a baranyai egyházmegyét – mondta el érdeklődésünkre Szatmári Judit, a Ráday Levéltár igazgatója. „A Baranyai Református Egyházmegye Levéltárában őriznek egyházközségi anyakönyveket is, mert az elnéptelenedett eklézsiákból bevitték az anyagokat, legtöbbször olyan településekről, ahol ma már nincs helyben lakó lelkész.”
Ha valaki kutatni szeretné valamelyik egyházközség anyakönyveit, nem kell elutazni a helyszínre, hacsak nem helyben lakik, ehelyett az Országos Levéltárban vagy Budapest Főváros Levéltárában nézi meg azokat – korábban mikrofilmeken, most már digitalizált formában – tette hozzá a szakember. „Levéltárunkban az egyházmegyék és az egyházkerület iratai között is találhatnak arról anyagokat, hogy az egyházközség tagjai valamilyen ügyben az espereshez vagy a püspökhöz folyamodtak, és a beadványokon szerepelt például a presbitérium névsora. Könnyebbség, ha valaki tudja, hogy a felmenői között volt református lelkész vagy kántortanító, mert így sokkal nagyobb eséllyel találhatja meg valamelyik régi jegyzőkönyvben a nevét.”
A püspöki vizitációs anyagokat és az esperesi jegyzőkönyveket a radayleveltar.hu weboldalon lehet elérni. Ezek mellett a huszadik századi családfakutatásban jelenthetnek segítséget a honlapon szintén megtalálható püspöki levéltári indexek. „Az indexben megtalálhatjuk valamelyik felmenőnk nevét, aki valamilyen ügyben a püspökhöz folyamodik – például házassági engedélyért, iskolai vizsgaengedélyért vagy egyéb hivatalos ügyben. A honlapunk A/1.b jelzésű iratai a püspöki hivatal indexeit tartalmazzák, míg az A/1.c jelzésű iratok elnöki iktatásúak. Az utóbbit még Ravasz László vezette be – nagyon sok személyes kérés futott hozzá be, ezek az iratok tele vannak nevekkel. A kikeresett iktatószám alapján tudjuk elővenni az iratot, amelyet – hacsak nem küldték tovább – jó eséllyel megtalálunk.”
Az egyházi levéltárban legtöbbször idősebb emberek fordulnak a szakemberekhez segítségért – osztotta meg tapasztalatát Szatmári Judit. „Sokan már nyugdíjasok, most van idejük a kutatásra, és egyébként is egyre gyakrabban veszik elő otthon a régebbi anyakönyvi kivonatokat. Igény támad bennük, hogy összeszedjék, amit tudnak a családjukról. Ha egy vidéki, akár amatőr családfakutató ír, hogy talált egy iktatószámot, online is el tudjuk küldeni a hozzá tartozó irat szkennelt másolatát, ami különösen most, hogy a Fővárosi Levéltárban vagyunk átmenetileg, segítséget jelent. Így nem kell messzire utazniuk a járványhelyzetben.”
A Családfakutatás az egyházi levéltárakban – források, szolgáltatások, adatbázisok elnevezésű program november 29-én, hétfőn délután 16.30 órától veszi kezdetét a Kecskeméti Református Egyházközség gyülekezeti központjának Tóth Endre termében (Kecskemét, Szabadság tér 6). A szervezők a járványügyi szabályok betartása mellett – maszkban és védettségi igazolvány felmutatásával – minden érdeklődőt szeretettel várnak.