"Az isteni teljesség felé haladva semmi nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvá tenni."
Philip Yancey
Családok hite
Apa-fia szembekötősdi, mese az elvehetetlen bizalomról, jókedvű éneklés – csak néhány villanás az egyik pestszentlőrinci református gyülekezet apa-fia, anya-lánya délutánjáról. Az ötletgazdák a Liebenzelli Misszióból érkezett német fiatalok, akik az elmúlt hetekben több magyarországi református gyülekezet szolgálatába is bekapcsolódtak.
Először vesznek részt családi programon – mondja a környéken élő Horváth Tibor, aki fiával együtt érkezett az apa-fia délutánra. Örül, hogy gyermekei be tudnak kapcsolódni a nekik szóló programokba, ahogy annak is, hogy ezúttal együtt csatlakozhattak a közösséghez. „A fiam beszélt rá, hogy jöjjünk el. Szívesen tettem, mert van időm, kedvem is, és neki is jó egy kicsit kimozdulni, mert már nem jár iskolába, így a kortársak között lehet.”
Horváth Dávid rendszeresen jár a Pestszentlőrinc Kossuth téri református gyülekezet összejöveteleire, az az apa-fia délutánról is az istentiszteleten hallott. „Nagyon tetszik a közös játék, az éneklés és az, hogy együtt vagyunk” – árulja el. Jár az ifjúsági csoportba is, azt mondja, nagyon jól érzi magát a gyülekezeti közösségben. „Tegnap is volt egy ifjúsági nap, azon is itt voltam. Sütögettünk, beszélgettünk a német fiatalokkal, és hagyományos süteményeket sütöttünk: a csoport egyik fele kürtös kalácsot, a másik fele egy kedvelt német süteményt.”
Az elmúlt öt hétben öt gyülekezetet látogattak meg a liebenzelli misszióból érkezett fiatalok. A pestszentlőrincin kívül szolgáltak még Gazdagréten, Simontornyán, Tamásiban és Nagyszékelyben is. Csoportjuk vezetője, Sarah Bolz kérdésünkre elmondta: két célja volt itt tartózkodásuknak. „Szeretnénk, ha a csapatunk hitben növekedne, és reméljük, áldás lehetünk az itt élők számára is.”
Ez idő alatt tíz oktatási intézményben szolgáltak, mindenütt szívesen látták őket. A reformáció 500. évfordulója kapcsán Luther Márton életéről, a német kultúráról, az egyházi életről és Jézus Krisztusról is beszélhettek kortársaiknak az önkéntesek. „Többször meg tudtuk osztani az evangéliumot, gyakran tapasztaltuk azt is, hogy erre nyitottak az emberek. Előfordult, hogy a gyerekekkel többet kézműveskedtünk vagy játszottunk, viszont ez is értékes időtöltés volt, hiszen ebből érezhették, hogy szívesen vagyunk velük, ahogy Isten is.”
A társalgás angol és német nyelven folyt, tolmács segítségével vagy anélkül. Ahol erre nem volt lehetőség, ott maradtak a gesztusok és a mimika. Sarah Bolz azt mondja, a kommunikáció mindig túlmutat az elhangzó szavakon, és ahol emberek kíváncsiak egymásra és szívesen töltenek együtt időt, meg tudják magukat értetni a másikkal.
A német fiatalok a Liebenzelli Misszió ún. FTS-programjában, azaz tanítványságiskolájában vesznek részt. Ez idő alatt bibliatanulmányokat folytatnak, és arról tanulnak, hogyan lehet Jézust követni és bizonyságot tenni róla. Gyakran kimennek az utcákra hirdetni az örömhírt. Képzésük az öthetes magyarországi kiküldetéssel ért véget.
Hasonló tapasztalatokra tett szert Sándor Kincső is, a pestszentlőrinci gyülekezet ifjú tagja. Kincső nemrégiben tért haza Liebenzellből, ahol fél évet töltött a misszió kötelékében. Ő az ún. Impact programban missziós hétvégéken, ifjúsági konferenciákon, gyermektáborokban és a misszió vendégházában segédkezett. Erről az időszakról blogot is vezetett.
Érettségi után, még az egyetem előtt szeretett volna külföldön önkénteskedni – számol be. Mint mondja, olyan helyet választott, ahol csiszolhatta némettudását, és belekóstolhatott a külmisszióba is. „Gyorsan fejlődtünk, mert mindig németül kellett megszólalnunk, a gyerekek között pedig különösen, hiszen velük nem tudtunk más nyelvre váltani, és a mondanivalónkkal is pontosan tisztában kellett lennünk, hogy értsék. A kint töltött hónapok eredményeként bátrabban fordítok és beszélek németül. Istennel is sokkal közelebbi lett a kapcsolatom, mert ott a napirendünk része volt az elmélyült bibliaolvasás. Nagyon gyakran kellett bizonyságot is tennünk, ezért újra és újra át kellett gondolnom, mit kell elmondanom, és hogyan tudom ezt úgy tenni, hogy az is értse, aki nem járatos egyházi körökben.”
Kincső beszélt arról is, hogy a nemzetközi környezetben számos előítélet leomlott, és ezt a hazánkban vendégeskedő német fiatalok is így tapasztalták. Noha nem mindenki lesz misszionárius, aki részt vesz a Liebenzelli Misszió valamely programjában, szerinte mégis hasznos vállalkozás. „Egyrészt mindig már szolgálatban lévő misszionáriusok munkáját segítjük, akikről levesszük a terhek egy részét, így ők legfontosabb feladataikra koncentrálhatnak, például foglalkozhatnak a gyülekezetalapítással. Másrészt, mi is belekóstoltunk abba, mit jelenthet egy életre elköteleződni. Ha viszont úgy döntünk, továbbra is otthoni gyülekezetünkben szolgálunk majd, számos olyan tapasztalatra teszünk szert, amit otthon is kamatoztathatunk. Engem például nagyon megfogott, hogy Németországban a gyerekeknek is van hétközi gyülekezeti alkalom. Javasoltam is a gyülekezetünkben, hogy itthon mi is próbáljuk meg bevezetni ezt.”
A pestszentlőrinci reformátusok rendszeresen megszólítják a helyi lakosokat, a különféle családi és gyermekprogramok szervezésével nemcsak értékes időtöltést biztosítva nekik, hanem lehetőséget arra is, hogy halljanak Jézus Krisztusról. Angol és német nyelvű nyári gyermektáborokat szerveznek, szívesen fogadnak külföldi evangelizációs csoportokat. Nemrégiben például egy ausztrál fiatalokból álló önkéntes csapatot, erről szóló beszámolónkat itt olvashatják.
A gyülekezeti bábcsoport nyaranta, valamint húsvét és karácsony táján evangéliumi bábdarabokat mutat be az iskolásoknak. A húsvéti előadásba ezúttal a német fiatalok is besegítettek. De nem kell sokáig várni az újabb programokra sem. Július 10-től öt napon át játszótéri programokat szerveznek Az egyetlen út címmel a Havanna lakótelepen. „Ilyenkor kiválasztunk egy játszóteret, ott nap mint nap leülünk a gyerekekhez, tanítunk, énekelünk, játszunk velük, és kapnak egy történetet is, amit hazavihetnek” – számol be Sándor Kincső.
A kerület lakosait szabadtéri evangelizációra várják a Kossuth térre. Néhány hét múlva ismét lesz ilyen. Május 16-tól négy alkalommal Bódis Miklós református lelkész tart szabadtéri evangelizációt szintén a lakótelepen. „Legutóbb két éve volt szabadtéri evangelizációnk, akkor sokan megtértek. Többen közülük jó ideje jártak templomba, csak még nem volt meg bennük az elköteleződés Krisztus mellett. Viszont volt, aki csak ott ült a parkban, például egy bőrkabátos öregúr, aki nagy motorral érkezett, és azóta itt van a templomban. A kezén van egy ichtüs-tetoválás, ami megy a motorhoz is és hozzá is, mert most már keresztény.” (Ichtüs: görög szó, jelentése: hal. Egyben betűszó is, melynek feloldása: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó – a szerk.)
A misszió jó illata a gyülekezeti tagokat is megérinti – erről Sándor Balázs lelkipásztor beszélt. A gyülekezet ifjúsági csoportját is megérintette a vendég szolgálók, legutóbb a német fiatalok bizonyságtétele.
„Fontos, hogy a fiataljaink megismerjék más kultúrákban élő kortársaikat, akik saját környezetükből kiszakadva eljönnek csak azért, hogy Krisztusról beszéljenek az itt élőknek. Ez a mieinknek is hitbeli megerősítést jelent. Érdekes módon, ahol eddig a gyülekezetünket bezárt ajtók fogadták a kerületben, ott ezek az ajtók megnyíltak a külföldi fiataloknak. Volt olyan iskola, ahol eljutottak odáig, hogy Bibliát osztottak és bibliai igéket tanítottak a gyerekeknek. Az embereket kíváncsivá teszik a külföldiek, és a meghirdetett programokra is több kortársuk eljön az ő hívásukra. De nemcsak a fiatalokat próbáljuk megszólítani, hanem a családokat is. Hiszen sokszor vagy csak a hittanosokat érjük el, és szüleiket nem, vagy csak a szülőket, miközben a gyermekük nem jár hittanra. Így egy-egy család hitéletéből kimarad egy-egy generáció. Ha viszont közösen vehetnek részt a programjainkon, az segíthet, hogy az egész család egy hiten legyen, és valamennyien közelebb kerüljenek Krisztushoz.”
Képek: Füle Tamás
Kapcsolódó cikkünk:
Átutazták a fél bolygót
Földünk túlsó feléről érkeztek fiatalok a Pestszentlőrinc-Kossuth téri református gyülekezetbe, hogy segítsenek rendbe hozni a beázott parókiaépületet, ételt osszanak a rászorulóknak és bizonyságot tegyenek magyar kortársaiknak. Az ausztrál tiniket a hóesés, a magyar gyülekezetet pedig a fiatalok munkabírása ejtette ámulatba.