„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
Csillagfényben a legkisebbekért
Az egy évtizede még húsz-harminc főt számláló református gyülekezet április 1-jén már saját bölcsődéjének alapkövét helyezte el. A monorierdeiek kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztek a szeretetszolgálatra és a misszióra, az új intézmény is ezt a két célt hivatott szolgálni.
A Pest megyei település a budapesti agglomeráció egyik prosperáló, élhető községe, ahol a református gyülekezet sokak lelki otthonává vált. A szombati ünnepség a folyamatosan növekvő közösség életének fontos állomása.
Tanuljunk a gyermekektől
Habár jelenkorunkban számos megpróbáltatás éri a családokat és a gyermekeket, a Teremtő mégis azt akarja, hogy az életet továbbadjuk. A keresztyén ember tudatában van saját mulandóságának, ezért szülőként Isten teremtő társává válhat a gyermeknevelésben – fogalmazott igehirdetésében Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke.
„Ha engedjük Isten tervét kibontakozni szülőként, nagyszülőként, lelkipásztorként és tanítóként, akkor boldog, egészséges gyermekeket nevelhetünk. Jézus arra tanít, tanuljunk a gyermekektől, akik az ősbizalommal fordulnak Istenhez. Van gazdája az életünknek, nemcsak teremtőnk, hanem szabadító Istenünk is van, őróla kell bizonyságot tennünk gyermekeink előtt, hogy aztán újból tanulhassunk tőlük gyermeki bizalmat. Bízunk abban, hogy ezen a településen is a teremtő, szabadító Istentől kapott szeretettel szeretik majd az itt élő gyermekeket.”
Az igehirdetés szolgálatát Takaró András délpesti esperes hálaadó imádsága, majd az alapkőbe szánt időkapszula feltöltése követte. A kapszulába Lénárt Tibor lelkipásztor a bölcsőde alaprajzát, az intézmény elindításáról szóló presbiteri jegyzőkönyv másolatát, a Reformátusok Lapjának aktuális számát, gyülekezeti fényképeket, valamint a közösséghez tartozó gyermekek rajzait helyezte el. Az Erdei Csillagfény Református Bölcsőde alapkövét Balog Zoltán püspök, Takaró András esperes, Lénárt Tibor lelkipásztor, Pogácsás Tibor országgyűlési képviselő és Borbás Viktor alpolgármester rakta le.
Szilárd alapokon
Monorierdő a Monortól való különválás után megtalálta saját útját és azokat a vezetőket, akik a megfelelő irányba terelik a települést. A község fejlődik, de a valódi fejlődés az emberi kapcsolatokon múlik – köszöntötte a megjelenteket Pogácsás Tibor országgyűlési képviselő.
„Sokat kell tennünk azért, hogy a falu közössége valódi közösséggé váljon, ebben fontos szerepet töltenek be a reformátusok és a katolikusok is. Az azonos értékeket vallók közös erővel tudják építeni a települést, ehhez kívánok kitartást és türelmet, tudva azt, hogy a felépülő bölcsőde családjainkat segíti majd.”
A monorierdeiek rendszerint a szomszédos Monorra és Vasadra viszik át gyermekeiket bölcsődébe, a folyamatosan növekvő és fiatalodó település egyre nagyobb hiányát szenvedi a sok gyermeket befogadó, helyi intézménynek. A kisgyermekes családok számára több szempontból is ideális községben évente 50-60 gyermek születik, az ő érkezésük örömére fát is ültetnek a helyiek – ismertette a tendenciákat Borbás Viktor alpolgármester.
„Ahogy a facsemeték, úgy gyermekeink is gyorsan felnőnek, ők ülnek majd óvodánk és iskolánk padjaiba. Külön öröm számunkra, hogy most bölcsőde is épülhet a református egyház által. A mai alapkőletétel legyen jelképe annak a biztonságnak, amit az épület szilárd alapja jelent, és amit a református bölcsőde adhat a monorierdei családoknak.”
A templom előszobája
Miért épít egy református gyülekezet bölcsődét? Nem azért, hogy mindenféleképpen intézményfenntartóvá váljon. Nem is azért, mert ötlet híján nem tud kitalálni magának feladatot. A gyülekezet azért építkezik, mert a diakónia és a misszió eszközeként tekint a bölcsődére – tette egyértelművé köszöntőjében az új intézmény célját Lénárt Tibor lelkipásztor.
„A szeretetszolgálat a keresztyén egyház kötelessége, nem önmagunkért, hanem a községért vagyunk itt, Monorierdőn. A másik cél a misszió, amely az egyház és a gyülekezet legfőbb feladata. Nem titkolt szándékunk, hogy a bölcsődés gyermekeket és szüleiket odavezessük a Megváltóhoz. Közösséget szeretnénk építeni, hogy a hittől távol állók és a hívő családok a mi gyülekezetünkben erősödjenek meg református identitásukban. A bölcsődére mint a templom előszobájára tekintünk. Az alapkő felirata: Soli Deo Gloria. Ez nem kötelező református közhely, hanem bátor hitvallás arról, hogy amit építünk, még ha emberi kéz építi is, Isten hatalmának nagyságát hirdetheti majd.”
Igény és misszió találkozása
A 2019-es nyári templomszentelést és lelkészbeiktatást követően a gyülekezet új missziós lehetőségeket keresett. A meglévő helyi bölcsőde mindössze nyolc gyermeket tud befogadni, és a 2018-ban indított Országos Óvodaprogram is bátorítást adott a reformátusoknak egy új, saját bölcsőde megszervezéséhez. Az egyházkerület 2021-ben végzett felmérést a dunamelléki gyülekezetek bölcsődeépítési igényéről, a monorierdeiek e felmérést követően nyújtották be pályázatukat. Vannak helyi fiatal családok, akik annyira örülnek a még csak alapkővel bíró bölcsődének, hogy szívük szerint már most beíratnák gyermeküket – tudtuk meg Lénárt Tibortól.
„Nemcsak gyermekfelügyeletet, hanem új családok megszólítását és közösségünkbe való bevonását is szeretnénk. Ünnepeken, vagy akár az étkezések előtti imádságban a hit alapjait fektetnénk le a kisgyermekek életében. Ahogy a gondolat felmerült bennünk, úgy egyre több kisgyermekes család jelent meg gyülekezetünkben, a jelenlegi baba-mama szoba már kicsinek bizonyul. A misszió nem választható el a gyülekezetépítéstől, az evangélium közösségbe tagol. Az egyházi bölcsődének mindig túl kell mutatnia önmagán, ez a jövőbeli intézményükre is érvényes, amely a folyamatosan növekvő fiatal családok missziójának lehet áldott eszköze.”
Az alapkő-letételi ünnepség szeretetvendégséggel zárult, az összegyűlt perselyadományt az áporkai református gyülekezetnek ajánlották fel.
Képek: Füle Tamás