Hej, a labancokat elkaptuk! – csipog az sms. Mi van, ti is sírtok? – hív a barátnőm a hármas sípszó után. A magyar labdarúgó-válogatott Szalai Ádám és Stieber Zoltán góljával 2–0-ra legyőzte Ausztriát az Európa-bajnokság keddi meccsén – harsogják a szalagcímek.

Négy évtizeden át nélkülünk rendeztek foci EB-t, ezúttal azonban ott voltunk Bordeaux-ban, és győztünk! Nem paraszthajszállal, nem szerencsével, hanem megérdemelten. Szalai Ádám góljánál negyvennégy év keserűsége szakadt fel artikulálatlanul a magyar torkokból. Előtte Kű Lajos talált be utoljára Európa-bajnokságon magyar színekben. Nem róható fel, ha nem emlékszünk rá: 1972 júniusában történt, a belgák ellen elveszített bronzmeccsen.

A vesztes szó azonban ma nem szerepel egyetlen magyar ember szótárában sem. Annál inkább a magas lovon üldögélő osztrákoknál. Már nem mosolyognak Király Gabi szürke mackóalsóján sem.

Okos ember egyébként is a más kárán tanul. Szomszédaink valószínűleg mit sem törődtek a magyar sajtót bejáró felvétellel, amelyen örömtáncot jártak a norvégok, mikor kiderült, hogy Magyarország lesz az ellenfelük az EB- selejtezőn, a kijutásért vívott harcban. Most legfeljebb otthon ropják a tévé előtt, mert Norvégiát oda-vissza verte a magyar csapat, így jutott ki végül a kontinensviadalra.

Köszönetet kellene mondani a győzelemért és méltatni mindenkit, aki tett azért, hogy eljussunk idáig, és tényleg hálás vagyok. Valamiért mégis Varga Zoltán gondolatai jutnak eszembe. A Fradi egykori futballzsenije azt írta önéletrajzi kötetében, hogy „a válogatott élén olyan kapitánynak kell állnia, aki valóban ért a labdarúgáshoz, de ez nem minden. Olyan legyen, akiben meg lehet bízni, hogy érdek és elfogultság nélkül, a valóban tehetséges játékosokat hívja a válogatottba. A kapitány szabad ember legyen, tiszta kezű, akiről az ilyen-olyan külső hatások, ajánlgatások leperegnek! (…) A korrupciót kell kivenni a futballból mindenekelőtt. És könyörtelenül.”

Dárdai Pál, majd Bernd Storck szövetségi kapitány érkeztével friss levegő áramlott a magyar fociba. És most biztosan kevesebben morgolódnak amiatt is, hogy megépült a telki ezdőközpont, és vannak szép stadionok.

Nem tudjuk, meddig jutunk.  Megverjük-e szombaton a portugálok ellen kiválóan harcoló, és pontot szerző izlandiakat? Mi lesz C. Ronaldóék ellen a jövő héten? De boldog vagyok, mert végre eljött a nap, amikor a Himnuszból nem a balsors, hanem a víg esztendő csengett ki. Volt tartásunk, erőnk, büszkeségünk, és ebben a fene nagy globalizációban sok fiatal most érezte először, hogy jó magyarnak lenni.
Csodálatos gyógyír a foci.

Fekete Zsuzsa
Képek: UEFA twitter oldala