Kiberrománc, kibergyermek- és -tinédzserkor, darkweb – fogalmak, amelyek húsz évvel ezelőtt ismeretlenek voltak, mára a legégetőbb társadalmi, pedagógiai, jogi és pszichológiai problémák forrásaivá váltak. Az internet és a közösségi média mindenki számára elérhetővé vált, a kommunikáció felgyorsult és egyszerűbb lett. A kibertér azonban olyan veszélyeket rejt, amelynek legnagyobb kárvallottjai a gyermekek és a 16-24 év közötti fiatalok lettek.

Mindezekről Mary Akien beszélt a Saferinternet Magyarország és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által közösen szervezett VI. Internetkonferencián. Az amerikai törvényszéki kiberpszichológus az Európai Unión belüli rendőrségi együttműködést összefogó EUROPOL tudományos tanácsadója, fő szakterülete a kiberbiztonság, a szervezett kiberbűnözés, a kiberzaklatás, a technológia által megkönnyített emberkereskedelem, a gyermekek online védelme. Több évtizede vizsgálja a kibertér összetett rendszerét mind a hétköznapi, mind a legfelsőbb állami szinteken.

Csak az egytizedét ismerjük
A szakember előadásában kifejtette, bár egyre nyilvánvalóbb veszélyeit látjuk az online jelenlétnek, mégsem változtatunk szokásainkon, és bár a különféle internetbiztonsági szervek folyamatosan keresik a legjobb megoldásokat, nem tudnak lépést tartani a technológia rohamos fejlődésével. Nap mint nap használjuk a közösségi médiát, élvezzük az internet nyújtotta lehetőségeket, de nem vesszük észre, milyen személyiség- és viselkedésváltozásokon megyünk keresztül.

Amikor valaki a Facebookon közvetít nyilvános lövöldözést, sokan, köztük kiskorúak lesznek tanúi egészen szörnyű eseményeknek. A NATO 2016-ban arra a felismerése jutott, hogy a kibertér háborús környezetté vált, ma már nemcsak a szárazföldön, a levegőben és a vízben, hanem a kibertérben is lehet háborút viselni. Lassan mindenki internethasználóvá válik, miközben azt hisszük, ismerjük az online világot, valójában a kilenctizede rejtett előlünk. Ez a hatalmas szegmens a darkweb,ide sorolhatók az alvilág által működtetett honlapok, a drogpiac oldalai, itt vásárolnak illegálisan fegyvereket, élnek vissza a szexuális jellegű tartalommal. A darkweb szabályozatlan rendszer, ezért a szabályozásához nemzetközi, kormányszintű összefogásra van szükség.

Ellopott pillanatok
Európában a magyar lakosság használja az egyik leggyakrabban a közösségi médiát, a 16-24 év közötti korosztály 93 százaléka napi szinten keresi fel a különféle platformokat. A gyerekek médiahasználata változó, a mai 5-7 évesek hetven (!) százaléka használja a Youtube-ot és egyéb médiatartalmakat, és egyre nagyobb azoknak az aránya, akik kontroll nélkül böngészik a különféle, nem gyerekeknek való oldalakat. A szülők aggodalma érthető, ám amikor azt kérdezik, gyermekük pontosan hány éves kortól nézheti a képernyőt, a valódi kérdés az ő internetes jelenlétük. Ha egy szülő napi kétszáz alkalommal néz a telefonra, akkor legalább kétszáz alkalomnyimal kevesebbet néz gyermekére, ezek ellopott pillanatok, amelyek komoly hatást gyakorolnak gyermekeik mentális fejlődésére.

Különösen megdöbbentő adat, hogy az elmúlt huszonöt évben 70 százalékkal nőtt a depresszió előfordulása a fiatalkorúaknál, ennek egyik legfontosabb oka az online térben átélt magány, szorongás, megfelelési kényszer.A képernyő előtt töltött idő egészen más hatást válthat ki, ha a szülők támogatása és jelenléte biztosított, mert ők hatékonyan segíthetnek feldolgozni a különféle szociális interakciókat. Korunk kibertinédzsereinél súlyos alvászavar alakulhat ki, sokan ébrednek fel éjszaka, hogy ellenőrizzék a különféle közösségi oldalakat. Az online térben és a közösségi médiában átélt élmények, ha feldolgozatlanul maradnak, komoly félelmeket és deviáns viselkedést válthatnak ki.

Ma az internetes zaklatás, gyűlöletbeszéd, félreinformálás néz farkasszemet a kiberbiztonsággal és a kibervédelemmel  – ez utóbbi az adatokat, előbbi az embert próbálja védeni. Amikor veszélyekről beszélünk, nem szabad fekete-fehéren látni az online világot, ahogy minden korban, úgy ma is egyensúlyt kell találnunk mind a hétköznapi, mind a tudományos életben.

Útmutatás az ismeretlenben
Ezt az egyensúlyt hivatott megtalálni Mary Aiken Cybercsapda– Hogyan változtatja meg az online tér az emberi viselkedést? című könyve, amelyet Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó vezetője mutatott be a konferencián. „A Harmat kezdettől fogva olyan könyveket keres, amelyek az emberi kapcsolatok egészséges formálását segítik, ezért különösen fontosnak tartjuk Mary Aiken munkásságát. Nem véletlen, hogy könyvéről a Gyermekmentő Szolgálat konferenciáján beszélgetünk” – fogalmazott a kiadó igazgatója.

A Cybercsapdát a The Times magazin 2016-ban saját kategóriájában „Az év könyvének” választotta, a Nature nemzetközi tudományos folyóirat pedig a top húsz tudományos könyv közé sorolta. A szerző hétköznapi történeteket használt fel a tudományos, szakmai tartalom átadásához. Az első két fejezet az ember és a technológia kapcsolatának aktualitására fókuszál, részletesen leírja, ez idáig az új technológia szabályozható volt a felnőttek részéről, ma azonban a gyerekek egyre kisebb kontroll alatt használják az új technológiákat.

Aiken művén érezhető a szerző nagyon mély fájdalma a kárvallott gyermekek miatt, akik, bár beleszülettek az online világba, nem kapnak megfelelő útmutatást annak használatára. Mintha a gyermekünknek slusszkulcsot adnánk, és azt mondanánk New York belvárosában, hogy induljon útnak anélkül, hogy megtanítottuk volna vezetni – szemlélteti korunk társadalmi helyzetét.

Mindenkinek, aki gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozik
A könyv egyértelművé teszi, hogy a kibertérben tapasztalt viselkedés markánsan eltér a való életben tapasztalttól. Az online térben jóval előbb megelőlegezzük ismeretlen személyeknek is a bizalmat, mint a való életben, ahol különféle szűrők, „radarok” állnak rendelkezésünkre. A kibertérben jelen lévő anonimitás gátlástalansághoz vezethet, ezzel együtt az abnormális viselkedés normalizálását is tapasztaljuk. Amit a valódi életben helytelennek és erkölcstelennek tartunk, az internetes térben elfogadottá válik – ez minden korosztályra nézve veszélyes, különösen a gyermekekre.

A szerző részletesen tárgyalja a különféle fejlődéspszichológiai szakaszokat, a kisgyermekkortól kezdve a kiskamaszkoron át a fiatal felnőtt korosztályig megdöbbentő sorsokról ír. Mary Aiken – noha alapvetően a kibertér veszélyeit taglalja – mindvégig hangsúlyozza, hogy az internet nem egyenlő a technológiával, és az új eszközök áldásait az egész emberiség tapasztalja, nem érdemes tehát technológiaellenessé válnunk. A könyv utolsó fejezetében a kibertér jogi, kormányzati szabályozásairól olvashatunk.

„Mary Aiken könyvét hagyományos módon, elejétől a végéig is elolvashatjuk. A fejezetek végén szülők számára írt hasznos tanácsokat találunk, ám ezeket nem csak szülőként érdemes megfontolnunk. A könyvet haszonnal forgathatja minden pedagógus, orvos, lelkész – bárki, aki gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozik. Ha nem merünk szembenézni a kibertér veszélyeivel, nem foglalkozunk az online világ egyre egyértelműbb csapdáival, akkor az igazi kataklizma csak ezután jön. A Cybercsapdát ezért az egyik legfontosabb kiadványunkként ajánljuk mindenki figyelmébe” – fogalmazott Herjeczki Kornél.