BABILÓNIA KIRÁLYÁNAK, BÉLSACCARNAK URALKODÁSA ELSŐ ÉVÉBEN ÁLMOT LÁTOTT DÁNIEL, ÉS LÁTOMÁSAI TÁMADTAK FEKVŐHELYÉN. AZ ÁLMOT LEÍRTA, ÉS A FŐBB DOLGOKAT ELMONDTA.

Dániel próféta, Belsaccár király uralkodása idején látta ezt az álmot. Érezhetően megváltozik a könyv hangja, személyesebb lesz. Már nem az uralkodóval láttat valamit Isten, amit neki meg kell fejteni, hanem vele, Dániellel. Az eljövendő nagy világbirodalmak sorsa felőli üzenet ez is, de neki látnia kell a mozgató erőket. Megrázó erő érinti a lelkét, és sodrása közepette tárul elé a jövendő. Megpróbálja elmondani, leírni, ami ott előtte, a látomásban kibontakozott.

Sosem felejtem el mikor egy svájci négyezres hegy csúcsához, egy vassodronyon billegő, csupasz sziklafal mellett meredeken felfele kúszó kabinból kinézve, láttam parányivá zsugorodni a tájat. És azt se felejtem el, hogy a húgom nem bírta ezt nézni, eltakarta az arcát, és a kabin közepe felé fordult, míg föl nem értünk. Hiába mondtuk, hogy ilyet csak itt és most láthat. Ő félt. Pedig ez csupán a látható világ terében élő ember eltörpülésének élménye volt…

Dánielt a látomás térből is, időből is kiemelte. Múltat és jövőt úgy távolítva, úgy zsugorítva, hogy ő közben az időn, s a látható világon túlra került, és onnan látta mindazt, amit látott: Ellenállhatatlanul törtető, legyőzhetetlennek tűnő uralkodók félelmetes feltűnését, hatalmi mámorát, bukását, az egymást váltó hatalmi játszmák erőszakkal teli forgatagát. A jelenen kívül lenni, túllátni kényszerítette az idős Dánielt. És ami ott a szeme előtt megjelent, számára alig elviselhető, értelmileg s érzelmileg is befogadhatatlan, kétségbeejtő, rettenetes vonulat volt. Az önmagáért, a maga dicsőségéért mások fölébe kerekedő ember, kinek lelkét egészen rabul ejtette a birtoklásvágy, hódításvágy… az ideigvaló hatalom mámora…

EZEKET MONDTA EL DÁNIEL: ÉJSZAKAI LÁTOMÁSOMBAN AZT LÁTTAM, HOGY AZ ÉG NÉGY SZELE FELKORBÁCSOLTA A NAGY TENGERT. NÉGY IGEN NAGY VADÁLLAT EMELKEDETT KI A TENGERBŐL, MINDEGYIK KÜLÖNBÖZÖTT A TÖBBITŐL…

A leírtak megéreztetik a befoghatatlan térnek és távolságnak Dánielt szívét rettentő méreteit és ijesztő mozdulásait. A tenger, mindig is a végtelent, ember számára megfoghatatlan erőt és jelképezi, ennek háborgó hullámaiból emelkedik ki egymás után a négy ijesztő vadállat. A négy világtáj felől egyszerre feltámadó szél kényszeríti a tengert, kiokádni, kiöklendezni magából őket, kik csupán hasonlíthatók bizonyos állatokhoz, amit az ember, élete során láthtott. Beszédesen ijesztő a képáradat, tele a vadság ezerféle jelképével, és mindez megállíthatatlan iramban történik, Dániel szemei előtt…

Meghökkenti az embert, ha belegondol, mi történhet, mi történik, s meddig történhet Isten akaratából. Tűnhet úgy is menet közben, mintha nem lenne többé a világ Ura! Pedig öröktől fogva a Mindenható Isten az Úr. Enged, amit enged. Aki hatalomhoz jut, azért jut hozzá, mert Ő megengedi. De egyik pillanatról a másikra el is veheti. „A szelek Isten követei”- olvasom édesapám igemagyarázatában. A szelek kényszerítik itt a tengert, hogy nyíljon, hogy belőle kiemelkedjen a vadállat, mely épp következik … Mennyire nem látunk, nem értünk! Szabad ennek mértékét és súlyát érezni, s úgy állni Isten elé, mint akik tudják, érzik, mi egy emberi élet, meddig ér az emberi tekintet, mit fog át az emberi ész, mi egy emberöltő, mi egy-egy emberöltő, egy ország, vagy akár egy világbirodalom a Mindenható kezében?
Miféle vadállatok? AZ ELSŐ OLYAN VOLT, MINT AZ OROSZLÁN, DE SASSZÁRNYAI VOLTAK. LÁTTAM, HOGY KITÉPTÉK A SZÁRNYAIT, ÉS FÖLEMELTÉK A FÖLDRŐL
Babilónia közismert jelképe a szárnyas oroszlán. Nebukadneccár, hatalmas, erős, gyors vad - oroszlán, sasszárnyakkal. Ám KITÉPETÉK A SZÁRNYÁT… Szabad emlékeznünk rá, gőgje miatt mi történt vele – talán épp ezt láttatja Dánellel ez a látomás – és arra is emlékezhetünk, mikor megalázódott, és Isten előtt megalázkodott, FÖLEMELTÉK A FÖLDRŐL…Valamit tudhatunk, láthatunk, sejthetünk abból, ami itt láttatik…

A KÖVETKEZŐ, A MÁSODIK VADÁLLAT, MEDVÉHEZ HASONLÍTOTT. FÉLIG MÁR FÖLKELT, ÉS HÁROM BORDA VOLT A SZÁJÁBAN, A FOGAI KÖZÖTT. EZT MONDTÁK NEKI: KELJ FÖL, EGYÉL IGEN SOK HÚST!

Aztán másnak, egy utána következőnek adatik át ez a hatalom… Mert minden test véges…
A medve, a perzsa birodalom szimbóluma. Vadállat, mely ha nem is olyan, mint az oroszlán, de nagyon erős. Egyik oldalára emelkedett…mit jelenthet? Egybetartozó hatalmak kettős uralma következett, de valamiképp a perzsák kerekednek a médek fölébe… Dárius méd, Cyrus perzsa. HÁROM BORDA VOLT A SZÁJÁBAN, A FOGAI KÖZÖTT… három ország, melyekbe beleharapott, s uralma alatt bekeblezni készült: Babilónia, Lídia, Egyiptom…

AZUTÁN LÁTTAM A KÖVETKEZŐT, AMELY OLYAN VOLT, MINT EGY PÁRDUC, DE NÉGY MADÁRSZÁRNY VOLT A HÁTÁN. NÉGY FEJE IS VOLT A VADÁLLATNAK, ÉS HATALMAT ADTAK NEKI.

A következő vadállat, párduchoz hasonló, de szárnyai vannak, nem is egy, hanem négy. A méd-perzsa birodalmat a görög uralom követte. A párduc gyors és falánk. Ugrással teperi le áldozatait. Nagy Sándorról azt jegyezték fel, húsz évesen övé lett Macedónia trónja, aztán szárnyaló sebességgel hódította meg egyik országot, a másik után, elért egészen az Indus folyóig…A párducnak négy szárnya volt. Tizenhárom év alatt hódította meg a világot, s úgy írják felőle, akkor már csak azt sajnálja, hogy nincs mit meghódítania. A négy fej, az osztottság jelképe, Nagy Sándor hatalmas birodalma halála után négyfele hasad, négy hadvezére szerezte meg birodalma egy-egy részét: Különös nekünk a történelmi vonulatot ilyen felgyorsított mozgásában nézni, és együtt látni, ahogy egy birodalom kiterjed és széthullik.

EZUTÁN EGY NEGYEDIK VADÁLLATOT LÁTTAM AZ ÉJSZAKAI LÁTOMÁSBAN: IJESZTŐ, RÉMÜLETES ÉS RENDKÍVÜL ERŐS VOLT. IGEN NAGY VASFOGAI VOLTAK; EVETT, RÁGOTT, ÉS A MARADÉKOT ÖSSZETAPOSTA LÁBAIVAL. EZ EGÉSZEN MÁS VOLT, MINT AZ ELŐZŐ VADÁLLATOK, ÉS TÍZ SZARVA VOLT. FIGYELTEM A SZARVAKAT: EGYSZERRE CSAK EGY MÁSIK KIS SZARV EMELKEDETT KI KÖZÜLÜK, AZ ELŐZŐ SZARVAK KÖZÜL PEDIG HÁROM LETÖRT ELŐTTE. OLYAN SZEMEI VOLTAK ENNEK A SZARVNAK, MINT AZ EMBEREKNEK, ÉS NAGYOKAT MONDÓ SZÁJA VOLT.

Nevenincs vad, leírhatatlan formájú állat emelkedik ki negyedszerre a négy égtáj felöl érkező szelek tengert korbácsoló ereje által. Képtelenül erős, vad, iszonyú, kíméletlen és ijesztően falánk, telhetetlen. VASFOGAI vannak! Mindent megevett, megrágott, és amit már nem tudott megenni, azt eltaposta…Fenevad – írta róla Dániel, aki látta, és beleborzadt a látványba, ahogy az épp széttépte áldozatát…Róma hódított így. Elnyelt, meghódított és leigázott minden népet, avagy kíméletlenül eltaposta, ha valamiképp útjába került.

Tíz szarva volt. A SZARV, az erő jelképe. Az állatoknál a már támadni tudó korú hím állat fején van, általában párban. A másik hím állattal szembeni kiállás, s legyőzésének lehetősége növekedik a kifejlődő állat fején. Felszegi és ezzel hadakozik. De úgy mondják, azt is, mikor épp emelkedőben van valakiknek emberi hatalma, hogy felemelte a szarvát…Ennek a vadállatnak tíz szarva volt … Róma uralmát szokták e fenevad képébe helyettesíteni, mert mi már azt is tudjuk, hogy római birodalom előbb kettő, majd később tíz országra szakadt…

Az ötödik vadállat, a tíz szarv egyikén gyorsan növekedő szarv… AZ ELŐZŐ SZARVAK KÖZÜL PEDIG HÁROM LETÖRT ELŐTTE. OLYAN SZEMEI VOLTAK ENNEK A SZARVNAK, MINT AZ EMBEREKNEK, ÉS NAGYOKAT MONDÓ SZÁJA VOLT…

Milyen megrendítő a palástolatlan vadság, gonoszság, tiporni kész szerzésvágy, hát még az, mikor valakinek szeme láttára növekedik, bontakozik a gonoszság, annak másokon keresztül látó, s mindent a maga javára fordító erő (szarv) és magáért nagyokat mondó (ígérő) száj… Ezek már antikrisztusi vonások, ahogy arról János apostol Mennyei Jelenésekről írt könyvében is olvashatunk. (Jel. 13)

Van, aki tudni véli, van, aki behelyettesíti e rettenetes szarvat, sőt több hitelesnek gondolt változata is van a behelyettesítésnek. Itt a négy vadállat, és a tízszarvú negyediken növekedő ötödik, mely kitör a tízből három szarvat…Megjelent minden valaha volt, és ezután következő emberi hatalom ismérve. Mind önérdekre, dicsőség és birtoklásvágyra épül, a másoktól való rablásra, kíméletlen vagyon és területszerzésre…

De vigyáznunk kell Isten titkait illetően. Van, amit érthetünk, van amit nem. Van, amire ráismerhetünk, van amire nem. Van, amit megfejthetünk, van, amit nem. Van amit behelyettesíthetünk, van amire majd csak Istennél lesz megfejtés és válasz. Szabad Dániellel együtt megrettenni és a szívünknek beleremegni, a hatalomnak embert vadállattá tévő erején…

HORVÁTH ISTVÁN       

                FEST A SÁTÁN


…A békesség fehér-testén
A Sátán ül, vérrel festvén:
A szeretetre fest gyűlöletet,
Ember-szívbe mártva vas ecsetet.

Bekeni Isten arcát,
És az embereknek harcát
Felhajítja lába elé: lássa,
Mire képes dicsre-formált mása…

AZUTÁN EZT LÁTTAM: TRÓNOKAT ÁLLÍTOTTAK FÖL, ÉS EGY ÖREGKORÚ HELYET FOGLALT, RUHÁJA FEHÉR VOLT, MINT A HÓ, FEJÉN A HAJ, MINT A TISZTA GYAPJÚ. TRÓNJA OLYAN VOLT, MINT A LÁNGOLÓ TŰZ, S ANNAK KEREKEI, MINT AZ ÉGŐ TŰZ. TŰZFOLYAM FAKADT ÉS ÁRADT KI ELŐLE. EZERSZER EZREN SZOLGÁLTAK NEKI, TÍZEZERSZER TÍZEZREN ÁLLTAK ELŐTTE. ÖSSZEÜLT A TÖRVÉNYSZÉK, ÉS KÖNYVEKET NYITOTTAK FEL.

Amit ezután lát Dániel, az is szívét szorongatja, de egészen másképpen. Az erőszak, a bűn, a sötétség, a vadság áradása után mintegy minden megáll, és akkor, a félelmetes szentség látomása veszi körül. Mivel szembesül? A sodródó, porszemnyi ember, a Teremtővel, el nem múlóval. A beszennyezett, a tisztával. Találkozhat, hogyan találkozik az ember Istennel?

Alig kifejezhető, nincs szava a prófétának arra, Kit is lát. A korhoz nem köthetőt, az időbe helyezhetetlent, az örökkévalót, az elsőt… A Teremtőt. Ezt jelképezi minden, ami körötte mozdul: TŰZ a trón, tűzfolyam fakad, árad … Az idők végezetét éri meg, és abba pillanthat bele, abba kóstol akkor Dániel, amit szem nem látott, fül nem hallott, amit embernek szíve meg se gondolt… (I. Kor 2:9) EZERSZER EZREN SZOLGÁLTAK NEKI… és TÍZEZERSZER TIZEZREN álltak előtte… Megszámlálhatatlanul sokan szolgáltak körötte, és végtelen sokan várakoztak a KÖNYVEK MEGNYITÁSÁRA…

PILINSZKY JÁNOS

               INTROITUSZ

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?
…
AKKOR LÁTTAM, HOGY A NAGYHANGÚ BESZÉDEK MIATT, AMELYEKET AZ A SZARV BESZÉLT, MEGÖLTÉK A VADÁLLATOT. LÁTTAM, HOGY A TESTE ELPUSZTULT, ÉS A TŰZBE VETETTÉK, HOGY ELÉGJEN. A TÖBBI VADÁLLATTÓL IS ELVETTÉK A HATALMAT, DE IDEIG-ÓRÁIG ÉLETBEN HAGYTÁK ŐKET.

Az ítélet kíméletlen lesz azok iránt, akik a NAGYOT MONDÓ SZÁJ … rabjaivá lesznek, és önérdekből mellette maradnak... A VADÁLLAT elpusztul, tűzbe vettetik. Pusztító ereje veszedelmet jelentett mások számára, de csak addig tart, míg Isten el nem veszi tőle…

LÁTTAM AZ ÉJSZAKAI LÁTOMÁSBAN: JÖTT VALAKI AZ ÉG FELHŐIN, AKI EMBERFIÁHOZ HASONLÓ VOLT; AZ ÖREGKORÚ FELÉ TARTOTT, ÉS ODAVEZETTÉK HOZZÁ. HATALOM, DICSŐSÉG ÉS KIRÁLYI URALOM ADATOTT NEKI, HOGY MINDENFÉLE NYELVŰ NÉP ÉS NEMZET ŐT TISZTELJE. HATALMA AZ ÖRÖK HATALOM, AMELY NEM MÚLIK EL, ÉS KIRÁLYI URALMA NEM SEMMISÜL MEG.

És akkor, JÖTT VALAKI AZ ÉG FELHŐIN… Mit érzett vajon Dániel? Akkor? Még mielőtt. Mit tudhatott Krisztusról? Minden izraelita ismerte, remélte, várta a Messiásról való jövendölés teljesülését, aki eljön majd, az idők végén… Sejthette, tudhatta kit lát… Szabad Isten különös kegyén elámulnunk, hogy ez az idős öreg próféta, ki ifjan fogságba került, kinek más emberek szabhatták meg életét, ki a fogságból sosem szabadult, sosem térhetett haza a szeretteihez… mit kap ajándékul a Mindenhatótól? Láthatja az Eljövendőt, akiről a próféciák szóltak. Megélheti, érezheti érkezése fényét, alázata, szelídsége, tisztasága erejét, láthatja, ahogy előtte minden térd meghajol…(Filippi 2:10) Több száz évvel Krisztus születése előtt.

Mennyire elképzelhetetlen nekünk, mit élt át a látomások hatására Dániel. Először minden megrettentette, ijesztette, hisz vad és félelmetes, így látni mindazt, ami a világban volt, van és következik, s méltán, hisz minden emberi képzeletet felülmúló a vadság, gonoszság és erőszak. Ember voltát megrendítő fölismerés lehetett. És mindezek után, látásában ott a felfénylő, tűfolyamként áradó, kinyíló menny, a végső titok! Az iszonytató emberi sötétség pusztító ereje után, a szemét vakító isteni tisztaság és mindezek fölött tündöklő fényesség.

Miféle találkozásaink vannak nekünk Krisztussal? Miért nem igaziak a találkozások? Lehetne több, igazabb, kegyelmébe ölelő, életünket formáló? JÖTT már, érkezett már Ő, a VALAKI hozzánk? Miért vagyunk olyan könnyen túl azon, ami értünk-miattunk történt, s történhet?

TÚRMEZEI ERZSÉBET

              KRISZTUSRA VÁRUNK

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat...
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk.