AKI AZ Ő HELYÉRE ÁLL, AZ ADÓSZEDŐT KÜLD A DICSŐ ORSZÁGBA, DE RÖVID IDŐ MÚLVA ELPUSZTÍTJÁK ORVUL, NEM HÁBORÚBAN. AZ Ő HELYÉRE ÁLL EGY GYALÁZATOS. NEM ÚGY ADJÁK NEKI A KIRÁLYI MÉLTÓSÁGOT, HANEM VÁRATLANUL JÖN, ÉS A KIRÁLYSÁGOT CSELLEL SZERZI MEG. SEREGEK SZÉLEDNEK SZÉT ELŐTTE, ÉS MEGSEMMISÜLNEK; MÉG A SZÖVETSÉG FEJEDELME IS. MERT MIÓTA BARÁTSÁGOT KÖTÖTT VELE, MINDIG ÁLNOK VOLT. MAROKNYI NÉPPEL VONUL ELLENE, ÉS GYŐZ.

Miféle hely, ahol épp vagyunk? Mi szereztük meg, úgy ahogy, azt amire a fogunk fájt? Vagy Istentől ajándékba kapott hely? Azt engedelme nélkül senki sem veheti el tőlünk. Amazt, amit mi szereztünk, azt az veszi el tőlünk, akinek megtetszik, ha erősebb, ügyesebb nálunk. Itt e földi világban a fizikai törvények érvényesek, ha a Mindenható nem akadályozza. A patak, a folyó medre, ha megtelik, szükségszerűen kiönt, úgyanígy a haragból harag, a hamisságból, hamisság, a bűnből bűn születik, mikor megtelik vele a szív…

CHRISTINE BUSTA

                    TÉLI VIGILIA

Emberek csillagként tovatűnnek.
A dolgok türelmesebbek a lámpa körében,
mint lehajtott fejű barátunk.
Hűségesebb az árny is, mint a meghitt lehelet;
elszáll a lehelet, széthull a szó.
A gyöngéd por alatt már halkabban ver a szív.
Pásztormagányos éj. Számlálod mások ablakát.
Bárányok sötétből s fényből. Hangtalan duzzad a nádon
s tető a hó hulláma, alatta találkozik újra
minden, mi különvált. Ne félj ! Süppedj az ég kegyébe!
Holnap ítéletnapja lesz. Folttalan új a fény.

ZAVARTALANUL ELJUT A LEGGAZDAGABB TARTOMÁNYBA IS, ÉS OLYAT TESZ, AMILYET SEM ELŐDEI, SEM ŐSEI NEM TETTEK. PRÉDÁT, ZSÁKMÁNYT ÉS KINCSEKET OSZTOGAT HÍVEINEK, S AZ ERŐDÖK MEGTÁMADÁSÁRA IS TERVEKET SZŐ EGY IDEIG. AZUTÁN ÖSSZESZEDI EREJÉT ÉS BÁTORSÁGÁT, ÉS A DÉLI KIRÁLY ELLEN VONUL NAGY HADERŐVEL. A DÉLI KIRÁLY IS HÁBORÚRA KÉSZÜL IGEN NAGY ÉS HATALMAS HADERŐVEL, DE NEM TUD GYŐZNI, MERT ÁRULÁST KÖVETNEK EL ELLENE. AZOK TESZIK TÖNKRE, AKIK AZ Ő KENYERÉT ESZIK. SEREGE SZÉTSZÉLED, ÉS SOKAN ESNEK EL HALÁLRA SEBZETTEN. MINDKÉT KIRÁLY ROSSZAT FORRAL. EGY ASZTALNÁL ÜLVE HAZUGSÁGOKAT BESZÉLNEK, DE EREDMÉNYTELENÜL, MERT A VÉG IDEJE MEG VAN SZABVA…

Aki tanult valaha történelmet, aki olvasta, hallotta mi módon, hogyan folynak hódító háborúk, azt is tudja, mi módon teremtődik meg hozzá az, amibe mindez kerül. Mindig a kisemberek terhei nőnek, az ő vállukon lépdelnek trónjukig a hódítók. ADÓ KIVETÉSE, CSELSZÖVÉS, ÁLNOKSÁG, a gonoszságban HÍVEKNEK PRÉDA, szembeszegülőknek TÖNKRETÉTEL, áhított szerepért, több hatalomért, jobb hivatalért: ÁRULÁS, szemenszedett HAZUGSÁG…
Nem kell messzire mennünk, hogy lássuk, így volt, így van, itt a földön, itt is, ott is, mindenütt erőszak uralkodik, mert az ember mindig többre vágyik, akár a másiktól elvenni és bitorolni.
Mennyire törvényszerű, hogy a másokat gonoszul eltiprókat, a hatalmaskodókat, mindig azok követik, akik mellé szegődve jól látták módszereit, s készek adódó lehetőségeiket a maguk javára fordítani… AZOK TESZIK TÖNKRE, AKIK AZ Ő KENYERÉT ESZIK…

Az uralomra vágyók közt mindig a szerzésvágy diktál. Amit épp diktálhat. EGY ASZTALNÁL ÜLVE HAZUGSÁGOKAT BESZÉLNEK… Álnokul keresnek kibúvót, újra meg újra próbálnak rést ütni a másikon… Ám ha sikerül is, mégis EREDMÉNYTELENÜL … Miért? MERT A VÉG IDEJE MEG VAN SZABVA. Van, ami a kezükbe kerül, de csupán addig, amíg idő adatik rá…

AZUTÁN AZ ÉSZAKI KIRÁLY VISSZATÉR ORSZÁGÁBA SOK KINCCSEL. A SZENT SZÖVETSÉG ELLEN FORDUL, ÉS SZÁNDÉKÁT VÉGREHAJTVA TÉR VISSZA ORSZÁGÁBA. EGY IDŐ MÚLVA ÚJRA A DÉLI ORSZÁG ELLEN TÁMAD, DE MÁSODSZOR NEM OLYAN EREDMÉNNYEL, MINT ELŐSZÖR. MERT A KITTIEK HAJÓI FELVONULNAK ELLENE, ÚGYHOGY MEGIJED, VISSZAVONUL, ÉS A SZENT SZÖVETSÉGEN TÖLTI KI DÜHÉT.
ISMÉT AZOKNAK KEDVEZ, AKIK ELHAGYTÁK A SZENT SZÖVETSÉGET. PARANCSÁRA ELŐÁLLNAK CSAPATAI. MEGGYALÁZZÁK A MEGERŐSÍTETT SZENTÉLYT, MEGSZÜNTETIK A MINDENNAPI ÁLDOZATOT, FELÁLLÍTJÁK AZ ISZONYATOS BÁLVÁNYT.

Meddig boldogít a SOK KINCS, amit megszereznek, hoznak? Ha a szív gonosz, semmi se elég se kincsből, se hatalomból, se erőfitogtatásból. A SZENT SZÖVETSÉG ELLEN FORDUL… A DÉLI ORSZÁG ELLEN TÁMAD… Mintha nem lenne ki megállítsa… De azt olvassuk, hogy ereje elfogy, megállásra kényszerítik a vele szemben gyülekező hadak. MEGIJED, VISSZAVONUL, ÉS A SZENT SZÖVETSÉGEN TÖLTI KI DÜHÉT… Mennyire jellemző hogy a védtelen fején tapos, a kiszolgáltatottakba rúg, amikor a nála erősebbek visszavonulni kényszerítik… Ez a fogát csikorgató ÉSZAKI KIRÁLY tehetetlen dühében fordul az Istennek elkötelezett nép, a hozzá hűségesen ragaszkodók ellen, MEGGYALÁZZA, ami nekik szent…

AKIK VÉTKEZTEK A SZÖVETSÉG ELLEN, AZOKAT RÁVESZI, HOGY ELHAGYJÁK HITÜKET. DE AZOK, AKIK RAGASZKODNAK ISTENÜKHÖZ, BÁTOR TETTEKET VISZNEK VÉGHEZ. A NÉP OKOSAI SOKAKAT MEGGYŐZNEK, DE FEGYVER, TŰZ, FOGSÁG ÉS FOSZTOGATÁS MIATT ELESNEK EGY IDŐRE. ELESETTSÉGÜK IDEJÉN KAPNAK EGY KEVÉS SEGÍTSÉGET, MIRE SOKAN SZÁMÍTÁSBÓL CSATLAKOZNAK HOZZÁJUK. AZ ÉRTELMESEK KÖZÜL IS ELESNEK NÉHÁNYAN, HOGY KIPRÓBÁLTAK, TISZTÁK ÉS FEHÉREK LEGYENEK A VÉG IDEJÉRE, MERT MÉG NINCS ITT A MEGSZABOTT IDŐ.

Kiket tud rávenni arra, hogy ELHAGYJÁK HITÜKET? AKIK VÉTKEZTEK A SZÖVETSÉG ELLEN… Miféle vétek volt az övék? Félelemből, önféltésből, önérdekből elkövetett árulás.

MARIANNE MOORE

            AZ ÉRDEMEK HIÁBAVALÓSÁGÁRÓL

Fegyverben, hogy éljenek-haljanak, hogy
győzelmet nyerjenek, medált?
Nem! Harcol, harcol, harcol mind a vak
emberért, ki úgy véli lát,
s nem tudja, hogy a rabtartó magát
is foglyul ejti, a sértő megsérül…

Ó, gyűlölettől megkeményedett szív,
sorsod a rozsda, vasszív!
Nincs háború, amely ne bennünk
dúlna – s én harcolok míg
le nem győztem magamban azt, ami
háborút szít, bár benne sose hittem.
Ó én bűnöm: Júdásként lélekben lenni rest…

Láthatjuk, ráébredhetünk, hogy igazából semmi sem változott azóta. Az uralomra törők módszerei ugyanazok, érdekből szőtt egyezségek, szerzésvágy fűtötte cselvetések, erőszak és hamisság, HITEHAGYÁSRA kényszerítés, mely azóta bevált gyakorlattá lett.

Vajon hogyan hallgatta az angyali közlést, kijelentést Dániel? Hányszor roskasztotta térdét, ami jön, ami lesz, ami következik népe számára? Milyen jó, hogy elhangzik egy DE, valami, ami történhet azokkal, AKIK RAGASZKODNAK ISTENÜKHÖZ… A választott népre nézve is érvényes a kijelentés, velük is megeshet, ami a többi néppel, de tudhatják a lehetőséget – amit a mindvégig fogságban élő Dániel tud legjobban - ami történik, abban Istent kereshetik, támaszkodhatnak Őrá. Lehetnek vesztesek, eleshetnek, de kaphatnak SEGÍTSÉGET a próbák közepette, ezért lehetnek TISZTÁK ÉS FEHÉREK A VÉG IDEJÉRE…

„A szenvedések megtisztítanak. Külön kell válnia… a búzának és a pelyvának. És a szenvedésben való helytállás leleplezi és elkülöníti egymástól az igazságot és a hamisságot.” A.D.

M. FEESCHE 

          A KÜLÖNÖS RUHA

                   - fordította Túrmezei Erzsébet

Szenvedésed
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..

S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.

EZ A KIRÁLY AZT TESZ, AMIT CSAK AKAR. FÖLMAGASZTALJA, ÉS NAGYOBBNAK TARTJA MAGÁT MINDEN ISTENNÉL, ÉS SZÖRNYŰSÉGEKET MOND MÉG AZ ISTENEK ISTENE ELLEN IS. DE CSAK ADDIG BOLDOGUL, MÍG VÉGET NEM ÉR A HARAG, MERT AMI EL VAN HATÁROZVA, ANNAK MEG KELL TÖRTÉNNIE. NEM TÖRŐDIK ŐSEIK ISTENÉVEL, NEM TÖRŐDIK AZ ASSZONYOK BÁLVÁNYÁVAL, EGY ISTENNEL SEM, MERT MINDEGYIKNÉL NAGYOBBNAK TARTJA MAGÁT. EZEK HELYETT AZ ERŐDÖK ISTENÉT TISZTELI, OLYAN ISTENT, AKIT ŐSEI NEM ISMERTEK; TISZTELI ARANNYAL, EZÜSTTEL, DRÁGAKŐVEL ÉS EGYÉB ÉRTÉKES DOLGOKKAL. AZ ERŐDÖKKEL ELLÁTOTT VÁROSOKKAL ÍGY BÁNIK AZ IDEGEN ISTENEK NEVÉBEN: AMELYIK ELISMERI, ANNAK A TEKINTÉLYÉT MEGNÖVELI, URALOMRA JUTTATJA SOKAK FÖLÖTT, ÉS FÖLDET OSZT JUTALMUL.

Miért gondolja magát mindenkinél, minden istennél többnek, NAGÍYOBBNAK ez a király? Mert épp AZT TESZ, AMIT AKAR… ezért úgy tűnik, mintha igaz lenne, hogy ő az úr mindenek felett. Miért? MERT AMI EL VAN HATÁROZVA, ANNAK MEG KELL TÖRTÉNNIE.

Mi a baj a hatalommal bíró emberrel? Érdekből magasztalják alattvalói, ezért NAGYOBBNAK (többnek) TARTJA MAGÁT… Megfeledkezik róla, hogy halandó, CSAK ADDIG BOLDOGUL, ameddig, mert nem emberek kezében van a vég. Megszerezhetőnek tűnik minden, ami e látható világban van, kellő erővel, becsvággyal. Ám a szerzés, birtoklás ideigvaló, Isten által megengedett ideig marad övé…

És mi, vajon mit érzünk, mikor győzhet a gonoszság, lerombolódhat az ami nekünk szent, amikor a jók, a hűségesek veszítenek? Nem nő szemünkben mindennél nagyobbá, akinek hatalma van, AKI AZT TESZ, AMIT AKAR? Akkor is, közben is merjük tudni, hinni Isten országát, hatalmát, ami eljön az ő végük, mikor VÉGET ÉR A HARAG?

PAUL CLAUDEL

                       SÖTÉTSÉG

                                   - fordította:Rónay György

Én itt vagyok, a másik másutt, s a csönd irtózatos már.
Oly szerencsétlenek vagyunk! és rostáján a Sátán egyre rostál.

Szenvedek és a másik is szenved, és nincs út köztem és
Közötte, és kettőnk között nincsen se szó, se kéz.

Semmi, csupán az éjszaka, mely közös és közölhetetlen.
Az éj, amelyben mit sem alkotunk, s a szörnyű meddőség a szeretetben.

Fölneszelek, s magam vagyok, a félelem elborít,
Szavának mását hallom, s egy sikoly hangjait.

Valami gyönge fuvalmat hallok, és hajam égnek merevül.
Mentsd meg őt a halálveszélyből és a Vad karmai közül.

Ha újra itt a halál íze a fogaim között, a láz,
A csikarás, a hányinger, a fonákra fordulás.

Egyedül voltam a présben, és tiportam a szőlőt tébolyomban
Ma éjjel, míg fölcsapó nevetéssel egyik faltól a másikig loholtam.

Aki a szemünket alkotta, szem nélkül lát-e vajon engem?
Aki a fület teremtette, fül nélkül meghallja-e szavamat?

Tudom, hogy ahol túlárad a bűn, irgalmad még jobban bővelkedik.
Imádkozzunk, mert a Világ Fejedelmének órája ez itt.

A VÉG IDEJÉN ÖSSZECSAP VELE A DÉLI KIRÁLY. AZ ÉSZAKI KIRÁLY FORGÓSZÉLKÉNT TÖR RÁ HARCI KOCSIKKAL, LOVASOKKAL ÉS SOK HAJÓVAL. BEHATOL AZ ORSZÁGOKBA, ÉS ELÖZÖNLI ŐKET, MINT AZ ÁRADAT. BEHATOL AZ ÉKES FÖLDRE IS, AHOL SOKAN ELESNEK. DE AZ EDÓMI, MÓÁBI ÉS AMMÓNI NÉP LEGJAVA MEGMENEKÜL A HATALMÁBÓL. KITERJESZTI HATALMÁT AZ ORSZÁGOKRA, NEM MENEKÜL MEG EGYIPTOM SEM. BIRTOKBA VESZI EGYIPTOM ARANY- ÉS EZÜSTKINCSEIT ÉS MINDEN DRÁGASÁGÁT. LÍBIAIAK ÉS ETIÓPOK LESZNEK KÍSÉRETÉBEN. DE A KELETRŐL ÉS ÉSZAKRÓL JÖVŐ HÍREK MEGRÉMÍTIK, EZÉRT KIVONUL NAGY HARAGGAL, ELPUSZTÍT ÉS KIIRT SOKAKAT. FELÁLLÍTJA POMPÁS SÁTRÁT A TENGER ÉS AZ ÉKES SZENT HEGY KÖZÖTT. DE ELÉRI A VÉG, ÉS SENKI SEM SEGÍTHET RAJTA.

Talán összefoglalhatom e rész mondandóját azzal, mely minden hódító, minden uralkodó hatalomra nézve megíratott: NEM MARAD MEG… SAJÁT ROMLÁSÁT OKOZZA…NEM TUDJA MEGTARTANI... NYOMA SEM LESZ… CSAK ADDIG BOLDOGUL… Meddig? Míg ELÉRI A VÉG…ÉS SENKI SEM SEGÍTHET RAJTA… Miért? Mert EL VAN HATÁROZVA… MEG KELL TÖRTÉNNIE…

Ám AKIK RAGASZKODNAK… akiket megszólíthat, akiket megtisztíthat, akiket Lelkével tölthet, a KIPRÓBÁLTAK, a bizalom csodáját élhetik, a bizonyosság erejét nyerhetik el…

DIETRICH BONHOEFFER

                           SZENVEDÉS

Micsoda változás! Erős, cselekvő kezeid
meg vannak kötve. Tehetetlenül állsz, belátod,
hogy nem tehetsz semmit. Mégis föllélegzel, s ügyedet
erősebb kézre bízod csöndesen, s megnyugszol…