NEBUKADNECCAR KIRÁLY CSINÁLTATOTT EGY HATVAN KÖNYÖK MAGAS ÉS HAT KÖNYÖK SZÉLES ARANYSZOBROT. FÖLÁLLÍTTATTA AZT A DÚRÁ VÖLGYÉBEN, BABILON VÁROSÁBAN. AZUTÁN ÖSSZEHÍVATTA NEBUKADNECCAR KIRÁLY A KORMÁNYZÓKAT, AZ ELÖLJÁRÓKAT, A HELYTARTÓKAT, A TANÁCSOSOKAT, A KINCSTÁRNOKOKAT, A BÍRÁKAT, A RENDŐRPARANCSNOKOKAT ÉS A TARTOMÁNYOK TISZTVISELŐIT, HOGY JÖJJENEK EL A SZOBOR FELAVATÁSÁRA, AMELYET NEBUKADNECCAR KIRÁLY FELÁLLÍTTATOTT. AKKOR ÖSSZEGYŰLTEK A KORMÁNYZÓK, AZ ELÖLJÁRÓK, A HELYTARTÓK, A TANÁCSOSOK, A KINCSTÁRNOKOK, A BÍRÁK, A RENDŐRPARANCSNOKOK ÉS A TARTOMÁNYOK TISZTVISELŐI A SZOBOR FELAVATÁSÁRA, AMELYET NEBUKADNECCAR KIRÁLY FELÁLLÍTTATOTT, ÉS ODAÁLLTAK A SZOBOR ELÉ, AMELYET NEBUKADNECCAR FELÁLLÍTTATOTT.

Mi maradt Nebukodneccárnak a Dániel által megfejtett álmából? Ami számára tetszetős volt!
Nem így vagyunk a nekünk szóló üzenetekkel mi is? Hogy ami abból vonzó, azt próbáljuk mi magunk megragadni, élni, lépni, magunkénak gondolni… Ám az isteni kijelentés így csorbul, épp a mi szemünkben, mi vakulunk, mi látunk tőle rosszul, nem azt, amit láthatnánk, ami előttünk megmutatkozott… Az végbemegy amit Isten tervez, mi tévedünk el…

Hogy is tolmácsolta neki Dániel: Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej!

Mi volt a baj Nebukadneccárral? Hogy nem bírt ellenállni annak a vágynak, hogy láttassa azt, amit maga felől megtudott! Valakivé lett a maga szemében, s mások szemében is azzá kíván lenni. Tudják meg, ő az uralkodók legnagyobbika, ő az aranyfej! Magáénak tudja, saját maga teljesítményének. Pedig életének ideje nincs kezében, és nem korlátlan gazdája saját lehetőségeinek sem… Csak úgy tűnhet… Egy ideig…

Kik hivatalosak a szoboravató ünnepre? Ismerős a névsor? A mindenkori hatalom biztosítói : KORMÁNYZÓK, ELÖLJÁRÓK, HELYTARTÓK, TANÁCSOSOK, A KINCSTÁRNOKOK, BÍRÁK, RENDŐRPARANCSNOKOK TARTOMÁNYOK TISZTVISELŐI. Elkötelezettek? Ugyan kinek és minek? Az irányító hatalomnak… Annak szolgái, az határozza meg őket…
Áll a szobor, magasodik ember s világ fölé, így hirdetve a legnagyobb uralkodó dicsőségét… Pedig abban az álomban nem csak az aranyfejről volt szó, hanem arról is, hogy időleges ez az uralom, nem kevésbé, mint az utána következők.
“Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat…De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk…szánalmas.” Márai Sándor: Füves könyv
Hétvégén egy évforduló volt abban a gyülekezetben, ahol növekedtem. 65 éve alakult… Az ünnepség második felében szót kapott édesapám is, az alapító lelkész, ki 40 éven át volt a gyülekezet gazdája. Úgy kellett középre kísérni, de amikor az úrasztala előtt megállt, szívet-lelket megrendítő erővel, tűzzel szólt: Tudjuk miért született egykor ez a gyülekezet? Mert Krisztus egykor magát adta halálra, szenvedett, hogy mi megmeneküljünk, és vállalta, amit nekünk kellett volna elszenvedni! Isten odaadta értünk, hogy mi megmeneküljünk. Az Ő akarta volt, hogy itt gyülekezet legyen, ezért lett, és áll… Tudjuk még, emlékszünk rá?

A HÍRNÖK PEDIG HANGOS SZÓVAL KIHIRDETTE: MEGPARANCSOLJUK NEKTEK, KÜLÖNBÖZŐ NYELVŰ NÉPEK ÉS NEMZETEK, HOGY AMINT MEGHALLJÁTOK A KÜRT, SÍP, CITERA, HÁRFA, LANT, DUDA ÉS MINDENFÉLE HANGSZER HANGJÁT, BORULJATOK LE, ÉS HÓDOLJATOK AZ ARANYSZOBOR ELŐTT, AMELYET NEBUKADNECCAR KIRÁLY FELÁLLÍTTATOTT! HA PEDIG VALAKI NEM BORUL LE, ÉS NEM HÓDOL ELŐTTE, AZT AZON NYOMBAN BEDOBJÁK AZ IZZÓ TÜZES KEMENCÉBE ! AMIKOR TEHÁT A KÜLÖNBÖZŐ NYELVŰ NÉPEK ÉS NEMZETEK MEGHALLOTTÁK A KÜRT, SÍP, CITERA, HÁRFA, LANT ÉS MINDENFÉLE HANGSZER HANGJÁT, LEBORULTAK, HÓDOLTAK AZ ARANYSZOBOR ELŐTT, AMELYET NEBUKADNECCAR KIRÁLY FELÁLLÍTTATOTT.

Miért e temérdek hangszer, miért a csinnadratta? És miért épült mellette a tüzes kemence?
Miért kell az ünnepséghez a lelkesítés, és miért az ijesztés? Miféle eszközök ezek? Miért kell vezényelni a lelkesedést, és miért kell felébreszteni ezzel egy időben a félelmet is?

Miért veszélyes a hiúság? A hiú ember elvárja a főhajtást, jogot formál a megbecsülésre, s aki nem becsüli valakiségét kellőképpen, netán ellene mer tenni, szólni… sértve érzi magát, sőt, azt hiszi, hogy joga van a másikat a nem becsülésért megróni, megbüntetni…Túlnő rajta az, amit magáról tudni vél, amit elismerésre méltónak gondol, az amire hiú… Lehet ez akár semmiségnek tűnő dolog, lehet számottevőbb, egy azonos, sérti, ha nem becsülik érte…Van akit az sért, ha nem ismerik el okosságát, ügyességét, szorgalmát… Van akit az, hogy nem becsülik amit ő éppen becsül, mást meg az, hogy elhivatását nem tisztelik… Nem az számít, hogy mi van jelen, van-e még, hanem, hogy mire kényes, mire büszke az ember…

Ma, amikor a láttatás már házon belül, képernyő közvetítésével történik, még inkább és még több embert lehet a legekkel rabul ejteni. Elképeszteni, meghökkenteni, elcsodálkozni. Hogy mivel? A hihetetlen mennyiséggel, méretekkel, mindenki fölé emelő extra teljesítéssel. Divat lett Guinnes-rekordokat felállítani, kimódolt-kitalált teljesítésekkel. Például egyik este azt mondták és mutatták a televízióban, hogy százezer (ha jól emlékszem a számra) papírból hajtogatott repülőgépet engedtek lefele szállni egy magas háztetőről. Betöltötte az utca fölötti légteret. Mi értelme volt? Maga a tett, hogy ennyit… Voltak, akik tülekedve, lökdösődve, mindenáron szerezni próbáltak a papírrepülőkből, melyek szeme láttára hullottak alá…

Vagy mondhatom magát az egyik mai aranyszobrot? Nem ekkora, mint Nebukodneccáré, de nagyra becsült az Oscar-díj aranyszobra! Kik találták ki? Akiknek elég pénzük és hatalmuk volt hozzá! Hányan és hányan vágynak arra, hogy ők kapják, nekik adják át a világ szeme láttára! Az a valaki a filmek világában, akinek van ilyen szobra!

„Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít. Amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel, rangos testülettel őriz, és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve, s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-feloldani őket… a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön…Aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről, a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot…Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágyaözön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágyaözön felett…” Weöres Sándor

EKKOR AZONBAN KÁLDEUS FÉRFIAK ÁLLTAK ELŐ, ÉS BEVÁDOLTÁK A ZSIDÓKAT. ÍGY BESZÉLTEK NEBUKADNECCAR KIRÁLYHOZ: KIRÁLY, ÖRÖKKÉ ÉLJ! TE, Ó KIRÁLY, MEGPARANCSOLTAD, HOGY MINDEN EMBER, AKI MEGHALLJA A KÜRT, SÍP, CITERA, HÁRFA, LANT, DUDA, ÉS MINDENFÉLE HANGSZER HANGJÁT, BORULJON LE, ÉS HÓDOLJON AZ ARANYSZOBOR ELŐTT; HA PEDIG VALAKI NEM BORUL LE, ÉS NEM HÓDOL ELŐTTE, AZT DOBJÁK BE AZ IZZÓ TÜZES KEMENCÉBE. VANNAK ITT ZSIDÓ FÉRFIAK, SADRAK, MÉSAK ÉS ABÉDNEGÓ, AKIKET BABILON VÁROSÁBAN ÁLLÍTOTTÁL SZOLGÁLATBA, EZEK A FÉRFIAK SEMMIBE SEM VESZNEK TÉGED, Ó KIRÁLY, NEM TISZTELIK ISTENEIDET, ÉS NEM HÓDOLNAK AZ ARANYSZOBOR ELŐTT, AMELYET FELÁLLÍTTATTÁL.

Mi a vádjuk? Ők azok, akik nem HÓDOLNAK, akik nem borulnak le az aranyszobor előtt!
És sikerül a mérhetetlen hatalmú, hiú Nebukadneccárt ellenük feldühíteni… Nem jut eszébe az álom, nem jut eszébe Dániel, az sem hogyan csodálkozott rá Dániel álmot láttató, titkait közölni tudó istenére… Nincs, mi megállítsa, eluralkodhat rajta a sértettség, a bosszúvágy, megtorolni az engedetlenséget…Hisz ő előre megmondta… Miért kellett a tüzes kemencét kitalálni, felépíteni a szobor mellé? Ki ellen, mi ellen? Kit, kivel szemben és miért véd?

Mindig akadnak, mindig lesznek olyanok, akik vakon szolgálják a hatalmat birtoklót. Azt, aki éppen legfölül van. Akinek van miből aranyszobrot állítani magának! Miért is? Mert érdemes, mert hasznos, mert jövedelmező… mások nyakára lépve bizonyulni hűnek a hatalomhoz! Mert csak mások vesztét kívánva, okozva, elősegítve lehet többet nyerni! Miféle többet? Mit hitetnek el magukkal az ilyen emberek? Hogy ők törvénytisztelők, s amazok törvényszegők. Ők védelmet érdemelnek, amazok pedig megérdemlik vesztüket! Nincs más mércéjük, mint az igazodás a hatalomban levőhöz, nincs számukra igazság vagy igazságtalanság, igaz törvény, rossz törvény, emberség, embertelenség…

EKKOR NEBUKADNECCAR HARAGRA GERJEDVE MEGPARANCSOLTA, HOGY VEZESSÉK ELŐ SADRAKOT, MÉSAKOT ÉS ABÉDNEGÓT. ODA IS VEZETTÉK EZEKET A FÉRFIAKAT A KIRÁLY ELÉ. NEBUKADNECCAR EZT KÉRDEZTE TŐLÜK: SADRAK, MÉSAK ÉS ABÉDNEGÓ! IGAZ-E, HOGY TI NEM TISZTELITEK ISTENEIMET ÉS NEM HÓDOLTOK AZ ARANYSZOBOR ELŐTT, AMELYET FELÁLLÍTTATTAM? KÉSZEK VAGYTOK-E MOST, HA MEGHALLJÁTOK A KÜRT, SÍP, CITERA, HÁRFA, LANT, DUDA ÉS MINDENFÉLE HANGSZER HANGJÁT, LEBORULNI ÉS HÓDOLNI A SZOBOR ELŐTT, AMELYET CSINÁLTATTAM? MERT HA NEM HÓDOLTOK, AZONNYOMBAN BEDOBNAK BENNETEKET AZ IZZÓ TÜZES KEMENCÉBE. ÉS VAN - E OLYAN ISTEN, AKI AZ ÉN KEZEMBŐL KI TUD SZABADÍTANI BENNETEKET?

Mit kérdez a haragra gerjedt Nebukadneccár? IGAZ-E? Jogosnak hiszi haragját (hisz hányan és hányan igazolják, avagy igazolnák készségesen!), s így, ebből indul ellenük. Érdekli őt az, amit tiltakozásuk jelent? Nem! Egyetlen dolgot szegez velük szembe: miért nem tisztelik az ő isteneit, miért nem imádják az aranyszobrot. Kiderül, mennyire kitörlődött emlékezetéből az, amit ijesztő álma után látott, varázslói, bölcsei vaksága kapcsán, s feledte azt is, amit Dániel mondott akkor: Van Isten a mennyben, aki meg tudja fejteni a titkokat… Szája által kimondva megismétlődnek ugyanazok a szavak, de értelmüket visszájára fordítva teszi fel ellenük : VAN - E OLYAN ISTEN, AKI AZ ÉN KEZEMBŐL KI TUD SZABADÍTANI BENNETEKET?
SADRAK, MÉSAK ÉS ABÉDNEGÓ ÍGY VÁLASZOLT A KIRÁLYNAK: Ó NEBUKADNECCAR! NEM SZÜKSÉGES, HOGY ERRE BÁRMIT IS FELELJÜNK. VAN NEKÜNK ISTENÜNK, AKIT MI TISZTELÜNK: Ő KI TUD MINKET SZABADÍTANI AZ IZZÓ TÜZES KEMENCÉBŐL, ÉS KI TUD SZABADÍTANI A TE KEZEDBŐL IS, Ó KIRÁLY! DE HA NEM TENNÉ IS, TUDD MEG, Ó KIRÁLY, HOGY MI A TE ISTENEIDET NEM TISZTELJÜK, ÉS NEM HÓDOLUNK AZ ARANYSZOBOR ELŐTT, AMELYET FELÁLLÍTTATTÁL!

Miért mernek ők hárman úgy felelni, ahogy felelnek Nebukadneccár királynak? Nem félnek? De igen. Bizonyára félnek. Csak az istenfélelmük erősebb, mint a király haragjától, avagy elvesztüktől való félelmük. Így mondják: VAN NEKÜNK ISTENÜNK, AKIT MI TISZTELÜNK: Ő KI TUD MINKET SZABADÍTANI AZ IZZÓ TÜZES KEMENCÉBŐL, ÉS KI TUD SZABADÍTANI A TE KEZEDBŐL IS, Ó KIRÁLY… Miféle hit, miféle reménység, miféle bizonyosság, az övék? Félelmetes erő! Lélegzetet elállító erejű: DE HA NEM TENNÉ IS… Belefér, az is, hogy meg tudja szabadítani őket, és az is belefér, hogy nem biztos, hogy meg fogja szabadítani őket! De akár így, akár úgy, számukra egyetlen Isten van, bármi történik csak őt tisztelik…

„…Apámat 22 évre ítélték el, de 1964-ben a romániai kommunista vezetés már lázasan kereste, amerikai nyomásra… a politikai foglyok szabadon bocsátásának módját. Úgy döntöttek, hogy a több ezer fogolynak, akik valahogy túlélték a börtönéveket, megadják a nyilvános megtérés lehetőségét, hiszen ez mutatkozott az egyetlen útnak, hogy saját meggyőződésük ellenére ki is engedjék az ellenállókat, és mégis ők, a fogva tartók kerüljenek ki győztesekként. Igazi nagy börtönszínházat szerveztek, a belső udvaron fölállított színpaddal, virágokkal és zenekarral, följavították a kosztot, újságokat adtak be a cellákba, és kihirdették, hogy aki hajlandó bűnbánatot gyakorolni a rezsim ellen elkövetett tettei miatt, annak azonnal leszállítják büntetését, sőt azonnal szabadon is engedhetik. Voltak, akik fölléptek a színpadra, szívből, vagy színből megbánták tetteiket, és a foglyok tekintete alatt levetkőzték rabruhájukat, civilbe öltöztek, és elhagyták a börtönt. A harcostársak és legközelebbi barátok, a pokoli színjáték hatása alatt, a legsúlyosabb érvekkel próbálták rávenni apámat, színleljen ő is megtérést, hiszen kötelessége kiszabadulnia a hét gyerekére való tekintettel, akik halálos veszedelemben élnek, kitelepítve a román Gulágra, ezer kilométerre az amúgy elkobzott otthonuktól. A gyermekek érdekében: ki tudna ellenállni ennek az érvnek? A fogolytársak elbeszéléséből tudom, hogy apám egy éjszakányi gondolkodási időt kért jóakaratú társaitól, majd a reggelig tartó virrasztás után arra jutott, hogy nem fogja megtagadni múltját, még színből sem, ezt pedig kifejezetten a gyermekei érdekében cselekszi, lesz, ami lesz, kivárja inkább a végét. Szabad ember volt, soha nem veszítette el a szabadságát, amit az Égtől kapott, és nem helyettesítette semmivel, mert semmivel sem helyettesíthető, hiszen a legenyhébb próbálkozás hatására is azonmód szertefoszlik, semmivé lesz, írmagja sem marad…” Visky A.

Mit hiszünk, mitől félünk? Meddig tart a mi istenbizonyosságunk? Míg csak jó történik velünk, míg bajba nem kerülünk? Ha Ő nem lép, akkor mi lépünk magunkért? Tűnhet úgy, mintha itt megtorpannának, s kevesbedne a hitük ettől, amit így mondanak – DE HA NEM TENNÉ IS… De ez nem bizonytalanság, sőt, épp az az istenszerelem, mely annyira biztos a felé sugárzó szeretetben, hogy bólintani tud. Bármire. Szabad rá. Csak az gondolja kevesebbnek ettől hitüket, aki saját szavahihetősége tétjeként éli meg (mint egykor mások ellen kimondott ítélő szavára Jónás), s nem Isten akaratára való szabadságát…

„Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanolyan arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene …
Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbé, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez.” Weöres Sándor - Haszonleső vallásosság

Mit tudnak ők hárman? KI TUD SZABADÍTANI – DE HA NEM TENNÉ IS! Próbára tehető a hitük, hűségük? Élik, lépik! Erő van vallomásukban, ott a hatalom tüzes kemencéje előtt…