BÉLSACCAR KIRÁLY NAGY LAKOMÁT RENDEZETT EZER FŐRANGÚ EMBERÉNEK, ÉS AZ EZER EMBERREL EGYÜTT ITTA A BORT. A BOR HATÁSÁRA MEGPARANCSOLTA BÉLSACCAR, HOGY HOZZÁK ELŐ AZOKAT AZ ARANY- ÉS EZÜSTEDÉNYEKET, AMELYEKET APJA, NEBUKADNECCAR HOZOTT EL A JERUZSÁLEMI TEMPLOMBÓL. AZOKBÓL AKART INNI A KIRÁLY FŐRANGÚ EMBEREIVEL, FELESÉGEIVEL ÉS ÁGYASAIVAL EGYÜTT. ELŐ IS HOZTÁK AZ ARANYEDÉNYEKET, AMELYEKET A JERUZSÁLEMI TEMPLOMBÓL, AZ ISTEN HÁZÁBÓL HOZTAK EL, ÉS A KIRÁLY AZOKBÓL IVOTT FŐRANGÚ EMBEREIVEL, FELESÉGEIVEL ÉS ÁGYASAIVAL EGYÜTT.

Hogyan lett uralkodó ez a Bélsaccár? A Biblián kívüli forrásokban megtalálható, hogyan következtek egymás után a káld királyok. Nabukodneccár halála után fia: Evil-Merodach következett, aki haszontalanul élt, s kétévi uralkodás után saját sógora, Neriglisszár gyilkolta meg, ő ugyanerre a sorsra jut, saját fia, Laborossoarchod veszi el tőle a trónt, az, akit kilenc hónap múltán szintén megölnek, végül őt követi az utolsó káld uralkodó, Nabonid, ki mellett fia, Bélsaccár társuralkodóként van az ország élén…Kié a hatalom? Övék, akik így szerzik? Ki adta nekik? Övék, vagy csak élnek vele, míg tehetik, míg más el nem veszi tőlük…

Nemrég nálunk voltak kicsi unokáim. Szomorúan szembesültem az ösztönös birtoklásvágy erejével. Hogy a nagy kiveszi a kicsi kezéből azt, amit megkíván. Egyik nap a nagyobbikkal egy mesefilmet néztünk, a kicsi közben jött s ment a két szoba között. Közben meghallottuk, annak a zörögve-zenélő figurának a hangját, melyről a film szólt, amivel előző napokban a nagyobbik unokánk játszott. Amint meghallotta azt a hangot, otthagyta a filmet, és átment a másik szobába. És hallottuk is, ahogy elhallgat az a hang… Lestem a kezét, mikor visszajött, de nem volt nála a zenélő figura. Leült közénk, tovább nézte a mesefilmet. Később, mikor átmentem a másik szobába, meglepve fedeztem fel, olyan helyen, ahol a kicsi nem éri el…

Kié az a zenélő mesefigura? A nagyobbiké, aki előző nap játszott vele? Nem. Nagynénjük, a lányom kapta sok évvel ezelőtt, de odaadta, megengedte nekik, hogy játszanak vele… Nem lett az unokámé, de ő magáénak akarta tudni, újra meg újra kivette a másik kezéből. Amitől persze nem lett az övé. Ezért nem merte behozni oda, ahol mi voltunk. Jól tudta, ha kiderül, hogy erőszakkal vette ki öccse kezéből, akkor vissza kell adni neki. Ezért szemünk előtt nem is merte ezt tenni. Tisztában volt vele, hogy nem az övé? Igen, mégis rendelkezni akart vele, azt akarta érezni és éreztetni a másikkal, hogy az övé…

Uralkodik Bélsaccár? Miért felelős az uralkodó, ha megbízzák? Mi az uralkodó kötelessége? Mire használja Belsaccár az uralkodói tisztet, a hatalmat? Ezer vendéget hív enni-inni, mulatni, részegeskedni, henteregni… a palotájába. Miközben már körötte az ellenség, mely elveszi az országot… Nem tud róla? Nem akar tudni róla? Ő nem felelőse, csupán gátlástalan használója annak, amit rábíztak, sőt, annak is, amit nem bíztak rá. Mert mivel tetőzi mindezt? Isten népének szent edényeiért küldi embereit, hogy használja e méltatlan mulatozáshoz…

Mi a miénk? Az, amit megszerzünk? Lehet megszerezni azt, ami nem az enyém? Tiltakozik miatta a lelkiismeretem? Adtam már vissza, avagy vesztettem már el, vették már el tőlem, amit így szereztem? Enyém, ami a kezemben van? Lehet enyém, ami nincs a kezemben?
Ha halálunkkor mindent el kell engednünk, amit markoltunk, mi volt a miénk? Marad akkor valamink? Aki nem gyűjt mást, mint foghatót, azt lehet-e foghatatlannal megajándékozni?
Tán fél éve jelent meg egy írónő novelláskötete, melyben sokat emlegeti két éve eltemetett férjét. Azt eddig is tudtam erről az írónőről - ő maga írta le -, hogy nem hiszi az apró-cseprő emberi dolgokban, a mindennapok történéseiben résztvevő Istent, ám ebből a kötetből, más is kiderül… Férjét szólító, az ő tovatűnt életének nyomát kereső soraiból idézek:

„Hogy elfogadjam a halál utáni életet, hogy elhiggyem, valamilyen formában igenis folytatódik a létezés, jobb híján a világvallások között kutakodtam, de nem jutottam semmire. Amint elmentél, abban a pillanatban világossá lett – amin hatvan évig hiába töprengtem -, nem lehet, hogy csupán anyaggá változzunk, semmi mássá. De ehhez kellett, hogy lássalak, percekkel azután, hogy kiment belőled az élet… kellett hozzá, amit utolsó pillanatig makacsul hajtogattál: a szeretet túléli a testünket. A szeretet, mint anyag fölötti fluidum összegyűlik (valahol) és megváltoztatja (valamikor) a világot…” Vathy Zsuzsa - Angolpark

Amikor elmentél, világossá lett… Mintha Isten léte azon múlna (mintha rajtam múlna), mit akarok, mit merek hinni felőle! De egy-egy kapcsolatnak, mint magától értetődően használt tulajdonnak elvesztése - ami addig kézzel fogható, és magától értetődő volt -, torokszorító hiánya ráébreszthet minket az el nem múló dolgok valós súlyára, éltető jelenlétére… Amiről tudtam valamiképp, csak éppen… Ő visszaemlékezve vallja itt, hogy mindig érezte párjában azt a szellemi áramot (fluidum), ami most, amikor ő látható, megfogható módon többé nincs jelen, ez amit egykor adott, nem lett, nem lehet semmivé…Van számára… Mit hisz felőle?

ITTÁK A BORT, ÉS KÖZBEN DICSŐÍTETTÉK AZ ARANYBÓL, EZÜSTBŐL, RÉZBŐL, VASBÓL, FÁBÓL ÉS KŐBŐL CSINÁLT ISTENEKET. EGYSZERRE CSAK EGY EMBERI KÉZ UJJAI TŰNTEK FEL, ÉS ÍRNI KEZDTEK A KIRÁLYI PALOTA FESTETT FALÁRA, A LÁMPATARTÓVAL SZEMBEN; A KIRÁLY PEDIG NÉZTE A KEZET, AHOGYAN ÍRT. KÖZBEN A KIRÁLY ARCA ELSÁPADT, GYÖTRŐ GONDOLATAI TÁMADTAK, DEREKA ELERNYEDT, ÉS MÉG A TÉRDEI IS RESZKETTEK. A KIRÁLY HANGOSAN KIÁLTOZOTT, HOGY VEZESSÉK ELÉJE A VARÁZSLÓKAT, A CSILLAGJÓSOKAT ÉS A CSILLAGÁSZOKAT…

Mintha tehetné Bélsaccár, amit tesz, mintha szabadon dönthetne, mintha nem lenne határa hatalmának, amivel (vissza) élhet, mintha övé lenne, ami felől dönt, amire nézve rendelkezik.
Ám kiderül, akár hiszi, akár nem, akár akar tudni róla, akár nem, egyszer el kell számolnia tetteivel, döntéseivel… Történik valami, amit nem ért, ami félelmetes számára, ami ijeszti, … Mitől fél ő, aki eddig tette, amihez kedve támadt, aki rendelkezni mert a szent edények felől? Mit érez? Mit lát? Mit tud? Csak most tudja, vagy eddig is tudta? Az a kéz ismeretlen nyelven ír a falra. Miért érzi félelmetesnek? Miért támadnak benne GYÖTRŐ GONDOLATOK? Miért RESZKETNEK TÉRDEI? És miért akarja pontosan érteni, mi van a falra írva? Mi hat rá, mi kényszeríti érteni? Vagy inkább kérdezzük így: Ki kényszeríti őt, aki elől senki emberfiának nem lehet kitérni? Akié a hatalom mennyen és földön…

ADY ENDRE AZ ISTEN BALJÁN

Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szívünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha…

AZUTÁN ÍGY SZÓLT A KIRÁLY A BABILONI BÖLCSEKHEZ: AKÁRKI LEGYEN IS AZ AZ EMBER, AKI ELOLVASSA EZT AZ ÍRÁST, ÉS MEG TUDJA NEKEM MAGYARÁZNI, AZ BÍBORBA ÖLTÖZHET, ARANYLÁNCOT KAP A NYAKÁRA, ÉS RANG SZERINT HARMADIK LESZ AZ ORSZÁGOMBAN. AKKOR ELJÖTTEK A KIRÁLY BÖLCSEI MINDNYÁJAN, DE NEM TUDTÁK AZ ÍRÁST ELOLVASNI ÉS MEGMAGYARÁZNI A KIRÁLYNAK. EZÉRT BÉLSACCAR KIRÁLY MÉG JOBBAN MEGRÉMÜLT, ARCA ELSÁPADT, ÉS A FŐRANGÚ EMBEREK IS TANÁCSTALANOK VOLTAK.
A király udvari bölcsei, nem hogy megmagyarázni, elolvasni sem tudták azt az írást a falon…
Mert ehhez annak a népnek nyelvét kellett volna ismerni, kik fölött ők a nagyhatalmú urak…
Tehetetlenek, rémültek, TANÁCSTALANOK. Miért, ha ott él Dániel, aki eddig valahányszor megfejtés, értő tanács kellett, megkapta Istentől... Miért nem jut eszükbe? Mi akadályozza?

Valaki felhívott telefonon. Valamikor együtt táboroztunk, egybetartoztunk, míg néhány éve meg nem szűnt ez az összetartozás. Miért jutottam eszébe? Mert a lánya miatt aggódik, aki olyan közösségbe jár, melyet ő nem ismer... Vajon eszébe jutott, mielőtt felhívott, hogy talán nem lenne ilyenféle gondja, ha ott maradtam volna, ahol terhére lettem a szerepemre vágyó testvéreknek? Nekem fájt az ő akkori nem értése, elmaradása, igazodása azokhoz, kiknek útban voltam, kik az én távozásom után néhány esztendő alatt szélnek eresztették az ifjakat, akiket odagyűjtöttem, szeretettel, felelősséggel hordoztam, akikhez a lánya is tartozhatna…

AZ ANYAKIRÁLYNŐ AZONBAN HALLVA A KIRÁLYNAK ÉS FŐRANGÚ EMBEREINEK A BESZÉDÉT, BEMENT A MULATOZÓKHOZ, ÉS OTT ÍGY SZÓLT A KIRÁLYNÉ: KIRÁLY, ÖRÖKKÉ ÉLJ! NE GYÖTÖRJENEK TÉGED GONDOLATAID, ÉS AZ ARCOD SE LEGYEN SÁPADT! VAN ORSZÁGODBAN EGY FÉRFI, AKIBEN SZENT, ISTENI LÉLEK VAN. ATYÁD IDEJÉBEN ŐT ÚGY ISMERTÉK MEG, MINT AKINEK VILÁGOS ÉRTELME VAN, ÉS OLYAN BÖLCSESSÉGE, AMILYEN AZ ISTENEK BÖLCSESSÉGE. ATYÁD, NEBUKADNECCAR KIRÁLY A MÁGUSOK, A VARÁZSLÓK, A CSILLAGJÓSOK ÉS A CSILLAGÁSZOK ELÖLJÁRÓJÁVÁ TETTE; IGEN, A TE ATYÁD, Ó KIRÁLY! MERT DÁNIELBEN, AKIT A KIRÁLY BALTAZÁRNAK NEVEZETT EL, RENDKÍVÜLI LÉLEK, TUDÁS, ÉRTELEM, TOVÁBBÁ ÁLOMMAGYARÁZÓ, TITKOT FELTÁRÓ ÉS REJTÉLYEKET MEGFEJTŐ KÉPESSÉG VAN. MOST AZÉRT HÍVATNI KELL DÁNIELT, MAJD Ő MEGADJA A MAGYARÁZATOT!

De akad, aki emlékezik, aki nem felejtette el, ki által nyert értelmet, segítséget, álmát értő magyarázatot egykor Nebukadneccár király. Az anyakirálynőnek eszébe jut Dániel… Hisz tanúja volt mindannak, ami egykor férjével történt. És nem csupán eszébe jutott, felkeresi az ifjú uralkodót azzal, amit tud, amire emlékszik, amiről meg van győződve. Van segítség! Mert hiszi, mert biztos abban, hogy Dánielben SZENT ISTENI LÉLEK VAN, nem véletlenül lett a MÁGUSOK, A VARÁZSLÓK, A CSILLAGJÓSOK ELÖLJÁRÓJA…Csak azt nem tudja, csak azzal nem számol az anyakirálynő, hogy az írás a falon, az minden eddigi lehetőséget lezár! Hogy köszönt? KIRÁLY ÖRÖKKÉ ÉLJ…NE GYÖTÖRJENEK TÉGED GONDOLATAID…
Nem tudja, hogy amit az a kéz a falra felírt, az rövidesen bekövetkező, halálos ítélet!

DÁNIELT TEHÁT A KIRÁLY ELÉ VEZETTÉK. A KIRÁLY ÍGY SZÓLÍTOTTA MEG DÁNIELT: TE VAGY A ZSIDÓ FOGLYOK KÖZÜL VALÓ DÁNIEL, AKIT ATYÁM, A KIRÁLY HOZOTT IDE JÚDÁBÓL? AZT HALLOTTAM FELŐLED, HOGY ISTENI LÉLEK, VILÁGOS ÉRTELEM ÉS RENDKÍVÜLI BÖLCSESSÉG VAN BENNED. MOST VEZETTÉK ELÉM A BÖLCSEKET ÉS A VARÁZSLÓKAT, HOGY OLVASSÁK EL EZT AZ ÍRÁST, ÉS MAGYARÁZZÁK MEG NEKEM, DE ŐK NEM TUDTÁK AZT MEGMAGYARÁZNI. RÓLAD AZONBAN AZT HALLOTTAM, HOGY MEG TUDOD MAGYARÁZNI, AMI MAGYARÁZATRA SZORUL ÉS MEG TUDOD FEJTENI A REJTÉLYEKET.HA TEHÁT MOST EL TUDOD OLVASNI EZT AZ ÍRÁST, ÉS MEG TUDOD NEKEM MAGYARÁZNI, AKKOR BÍBORBA ÖLTÖZHETSZ, ARANYLÁNCOT KAPSZ A NYAKADRA, ÉS RANG SZERINT HARMADIK LESZEL ORSZÁGOMBAN.

Dániel, akkor már nyolcvan esztendő körüli, öregember. De tudja, érti, amit érthet. Olyan, aki szüntelen készen áll arra, amire rendeltetett. Nem jön kéretlenül, de nincs vérig sértve sem, amiért nem őt hívták először. Elég számára annyi, hogy hívatják, hogy szükség van rá, arra, amit Isten üzenhet általa. Nem vakítja szívét-lelkét sem a hiúság, sem gazdagodás vágya, és a félelem se, pedig érti az írást, tudja mi van rábízva, halálos ítélet kimondásra készül…

DÁNIEL ÍGY VÁLASZOLT A KIRÁLYNAK: AJÁNDÉKAIDAT TARTSD MEG, ÉS ADOMÁNYAIDAT ADD MÁSNAK! DE AZÉRT AZ ÍRÁST ELOLVASOM, ÉS MEGMAGYARÁZOM NEKED KIRÁLYOM. Ó KIRÁLY! A FELSÉGES ISTEN KIRÁLYSÁGOT, NAGYSÁGOT, MÉLTÓSÁGOT ÉS DICSŐSÉGET ADOTT ATYÁDNAK, NEBUKADNECCARNAK. OLYAN NAGY HATALMAT ADOTT NEKI, HOGY REMEGTEK ÉS RETTEGTEK TŐLE A KÜLÖNBÖZŐ NYELVŰ NÉPEK ÉS NEMZETEK. MEGÖLTE, AKIT AKART, ÉS ÉLETBEN HAGYTA, AKIT AKART; FÖLEMELTE, AKIT AKART, ÉS MEGALÁZTA, AKIT AKART. DE AMIKOR A SZÍVE FÖLFUVALKODOTT, ÉS GŐGÖSEN MEGKEMÉNYEDETT,

LETASZÍTOTTÁK KIRÁLYI TRÓNJÁRÓL, ÉS MÉLTÓSÁGÁT ELVETTÉK TŐLE. SZÁMŰZTÉK AZ EMBEREK KÖZÜL, ÉS CSAK ANNYI ÉRTELME MARADT, MINT AZ ÁLLATOKNAK. A VADSZAMARAK KÖZÖTT TANYÁZOTT, FÜVET EVETT, MINT AZ ÖKRÖK, AZ ÉG HARMATJA ÁZTATTA TESTÉT, MÍG EL NEM ISMERTE, HOGY A FELSÉGES ISTEN URALKODIK AZ EMBEREK KIRÁLYSÁGA FÖLÖTT, ÉS Ő AZT ÜLTETI TRÓNRA, AKIT AKAR. DE TE, BÉLSACCAR, AKI A FIA VAGY, NEM ALÁZTAD MEG MAGADAT, BÁR MINDEZT TUDTAD. A MENNY URA FÖLÉ HELYEZTED MAGAD, MERT AZ Ő HÁZÁNAK EDÉNYEIT HOZTÁK ELÉD, ÉS TE BORT ITTÁL AZOKBÓL FŐRANGÚ EMBEREIDDEL, FELESÉGEIDDEL ÉS ÁGYASAIDDAL EGYÜTT, MIKÖZBEN DICSŐÍTETTED AZ EZÜSTBŐL, ARANYBÓL, RÉZBŐL, VASBÓL, FÁBÓL ÉS KŐBŐL CSINÁLT ISTENEKET, AMELYEK NEM LÁTNAK, NEM HALLANAK, ÉS SEMMIT SEM TUDNAK. DE AZT AZ ISTENT, AKINEK A KEZÉBEN VAN AZ ÉLETED ÉS MINDEN UTAD, NEM DICSŐÍTETTED. EZÉRT KÜLDTE Ő EZT A KEZET, ÉS ÍRATTA FÖL EZT AZ ÍRÁST.

Múltat elevenít. Emlékeztet arra, amire érdemes, avagy érdemes lett volna neki emlékezni.
Sok évvel azelőtt megállította Isten Nebukadneccárt, megéreztette vele álmok által, amit nem érzett, amit nem látott; hogy hatalma, gazdagsága, amire oly büszke, mind amije van, általa van, tőle nyerte, s elveszítheti, ha úgy él, mintha nem tudná, hogy a FELSÉGES ISTEN URALKODIK AZ EMBEREK KIRÁLYSÁGA FÖLÖTT… ám mikor kevélysége miatt megaláztatott, utána haláláig másképpen élt és uralkodott. És ő, Bélsaccár ezt láthatta…

DE TE BÉLSACCÁR, az ő utódja, miért nem tartottad fontosnak azt, hogy úgy élj? Tudtad, - mondja neki Dániel, mégis A MENNY KIRÁLYA FÖLÉ HELYEZTED MAGADAT… Miért fordultál a bálványok felé, KIK NEM LÁTNAK, NEM HALLANAK, SEMMIT NEM TUDNAK… Miért nem tisztelted az Urat, AKINEK A KEZÉBEN VAN AZ ÉLETED?

Mire indít minket annak tudása, hogy Isten kezében van az életünk? Miért nem Rá támaszkodunk, miért nem Őbenne bízunk? Keveset láttunk, halottunk felőle? Mit ér számunkra az, amit kaptunk, amit belőle láttunk, felőle hallottunk, felőle tapasztaltunk? Mérheti Isten?

EZ AZ AZ ÍRÁS, AMELYET FÖLÍRATOTT: MENÉ MENÉ TEKÉL ÚPARSZIN. EZ PEDIG A SZAVAK MAGYARÁZATA:A MENÉ AZT JELENTI, HOGY SZÁMBA VETTE ISTEN KIRÁLYSÁGODAT, ÉS VÉGET VET ANNAK. A TEKÉL AZT JELENTI, HOGY MEGMÉRT TÉGED MÉRLEGEN, ÉS KÖNNYŰNEK TALÁLT. A PERÉSZ AZT JELENTI, HOGY FELOSZTOTTA KIRÁLYSÁGODAT, ÉS A MÉDEKNEK MEG A PERZSÁKNAK ADTA…

Akkoriban olykor megmérték a fizetőeszközt, a pénzt, mert a belefoglalt arany, avagy ezüst súlya adta az értékét: annyit ért, amennyit nyomott. Ha megmérték, és nem volt meg a kellő súly, akkor nem használhatta az, akié volt, leértékelődött, avagy kivonták a forgalomból...

SZÁMBA VETTE KIRÁLYSÁGODAT ÉS VÉGET VET ANNAK… MEGMÉRT TÉGED ÉS KÖNNYŰNEK TALÁLT… Mit és mivel mér Isten? Azt veti össze, amit Tőle kapott, ki életét kezében tartja, azzal, amit feleletül élete során megélt, ahogy a Tőle kapottal sáfárkodott.

AKKOR BÉLSACCAR PARANCSÁRA DÁNIELT BÍBORBA ÖLTÖZTETTÉK, NYAKÁRA ARANYLÁNCOT TETTEK, ÉS KIHIRDETTÉK, HOGY RANG SZERINT Ő A HARMADIK AZ ORSZÁGBAN. MÉG AZON AZ ÉJSZAKÁN MEGÖLTÉK BÉLSACCART, A KÁLDEUSOK KIRÁLYÁT.

Mit ért Dániel magyarázatából a király? Felfoghatatlan, vagy elfogadhatatlan? Hisz továbbra is királyként intézkedik, mintha állhatná szavát, ő adja, amit ígért. Dánielt bíborba öltöztetik…
Nem látta, vagy nem bírta látni, hogy itt a vég, az Isten előtti megméretés, elszámolás napja?

Emlékszünk Jézus példázatára, mikor a tíz szűz olajos korsója, és a kialudt mécsesek megméretnek? Akinek mécsese kialudt, s nincs miből utána tölteni, annak gazdája kívül marad… Mit példáz ez? Krisztusra nézve, hit által van lehetőségünk. Nem mi szereztük, hanem Ő! Nélküle mi mind könnyűnek találtatunk. Ha nincs súlya a bűnnek, az ellenünk szóló ítéletnek, nem terem nyomában alázat… És mit ér, ha csak volt, de önáltatón láttatjuk, ami már nincs? Mikor Ő elé kell állnunk, az marad, amit tőle nyerve van. Ha csupán tudjuk (még avagy már) s nem éljük nap, mint nap a bűntől való szabadulást hit által, nem születik bennünk alázat… Ha nem nehezíti lelkünket halálos ítélet, nincs súlya a kegyelemnek, könnyűnek találtatunk.