Mint aki látja a hangot
Visky Andrással beszélget Sipos Márti
Harmat Kiadó, 2009

A Harmat kiadónál mejelent egy szép kiállítású mű „Mint aki látja a hangot címmel", melyben Sipos Márti beszélget Visky Andrással. Hogy kivel is pontosan, nehéz eldönteni. Néha egy kisgyermekkel, aki apa(kép) nélkül nő fel, néha egy mély gondolatokkal birkózó dramaturggal, aki még a hangot is látja, máskor egy mély teológiai kérdéseket felvető íróval, megint máskor egy vívódó hívő lélekkel. A könyvhöz Esterházy Péter írt előszót.

Nem unalmas? Még egy újabb könyv a fogságról, a kiszolgáltatottságról, az apakultuszról, a színház és templom körüli örökös kérdésekről? Már olvastunk hasonlókat Viskytől, mondhatni, tőle mindig ilyeneket olvasunk. Nem terhes már megint ugyanazt lapozni? Nem. A sablonosság elkerülése már a műfajból is adódik. Ez egy beszélgetés. Helyesebben tíz. Olyan mintha mi is részt vennénk benne. Minthogy részt is veszünk.

Először a levest ettük. Sárgálló húsleves, semmi különös. Hasonló lehet minden vasárnap több ezer háztartásban. Mégis van valami titka a vasárnapi húslevesnek. Talán a hús. Esetleg a tészta. Esetleg a sárga szín.

Már a cím is nagyon irodalminak (másoknak: elvontnak) tűnik: Hiszen a hangot nem lehet látni. És máris ott vagyunk, hogy egy beszélgetős műfajt hogyan lehet olvasni? Amikor a betűk közül közvetlenül is hallod András reagálásait, elhalkulásait és felnevetéseit. Szinte látod a kézmozdulatait. Beszélgetést olvasunk! Olvasmánynak élvezetes, ki kellene próbálni milyen lenne felolvasva? Színházi esemény valósulna meg. Így lehetne másként értelmezni a könyvet: Mint aki hallja az írást. És még messze sem járnánk az igazságtól.

...

A cikk teljes terjedelmében a Dunamelléki Egyházkerület honlapján olvasható:
www.raday28.hu