„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Egy nap, egy ember
Az öntudatát vesztett Európában készek vagyunk megmutatni, hogy keresztyének és magyarok akarunk maradni, és ezt van erőnk demonstrálni a világ előtt – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke a Reformátusok Szárszói Konferenciáját.
A Reformátusok Szárszói Konferenciáját idén élesztette fel a Magyarországi Református Egyház döntéshozó testülete, a zsinat. A tervek szerint a jövőben minden évben megrendezik a nagy hagyományokkal bíró találkozót. Az első olyan szárszói konferenciát, amely nyíltan, radikális hangnemben felvállalta a közéleti, társadalmi kérdéseket 1943-ban tartották a Balaton-parti településen.
A szándék közös
Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke Ézsaiás próféta szavaival köszöntötte a konferencia mintegy háromszáz résztvevőjét. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” – Mindannyian az Úristenének tekintjük magunkat, akik most itt összegyűltünk. Hiszem, hogy tartozzunk bármelyik felekezethez, a szándékunk közös. Ünnepre gyűltünk össze. A múltat megszólítani csak úgy érdemes, ha a jelen számára is van mondanivalónk – fogalmazott Huszár Pál.
Válasz-válogatás
A zsinat világi elnöke megnyitó beszédében azt mondta, hogy méltónak kell lennünk a szárszói konferencia szelleméhez. – Az öntudatát vesztett Európában készek vagyunk megmutatni, hogy keresztyének és magyarok akarunk maradni, és ezt van erőnk demonstrálni a világ előtt. Gyakran halljuk a latin kifejezést: „ecclesia semper reformanda” , ami a folyamatosan megújuló egyházat jelenti. Mivel az egyház mi vagyunk, nekünk, magunknak kell folyamatosan megújulni és megtalálni a méltó választ a minket ért kihívásokra. Ilyen válasz-válogatás lehet a mostani szárszói konferencia – tette hozzá.
A konferencián Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke áhítatában úgy fogalmazott: nem véletlen, hogy éppen a reformáció 500. évében éledt újjá a szárszói konferencia. – Ott van egyház, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik, ahol a sákramentumokat kiszolgáltatják, és Isten akaratát cselekszik – idézte Kálvint az egyházvezető.
Az igaz egyház
A püspök önvizsgálatra hívta a résztvevőket, „vajon hogyan viselkedünk egymással és a ránk bízottakkal?” – Egy nap, egy ember. Legalább naponta egy emberrel tégy jót krisztusi módon! Gondolj róla jót, cselekedj vele jót! De ha csak annyit tehetsz, legalább ne mondj rosszat a másikról a háta mögött! Ilyen konkrétumokban kezdődik a szeretetszolgálat (…) Itt az idő, hogy megfogjuk egymás kezét, számos jó példát látunk erre. Az igaz egyház ott van, ahol az Ige hatalmát megtapasztalják ebben a világban és ahol az Igét krisztusi szeretettel cselekszik.
Vesztes pozícióból
Márkus Mihály nyugalmazott református püspök nyitó gondolataiban úgy fogalmazott: a szárszói konferencia azt szeretné munkálni, hogy legyen mindenkinek meggyőződése, és azt merje is élő hittel képviselni a hazájában „akkor tudunk a vesztes pozícióból áttérni a másikra”.
A konferencia nyitónapján Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke, valamint Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese tartott előadást.
Földváryné Kiss Réka a szárszói konferencia történeti áttekintése mellett hangsúlyozta, hogy érdemes átgondolni a reformátusság szociális felelősségét. Zsengellér József – a többi közt – azt szorgalmazta, hogy a reformátusság bátran szólaljon meg a szociális, gazdasági vagy akár politikai kérdésekben, de a megszólalást ne érdek motiválja, hanem Isten igéje.
Fekete Zsuzsa
Képek: Némedi-Varga Dávid
A szárszói konferencián készült írásainkat keresse a közeljövőben a Parókia portálon.