Az expository preaching – értelmező vagy magyarázó igehirdetés – angolszász területen, Angliában és Amerikában nagyon népszerű, itthon jóformán ismeretlen. Hogy miért érdemes vele megismerkednie még a képzett, tapasztalt igehirdetőknek is, arról Czövek Tamás református lelkészt, a nemrégiben megrendezett Langham igehirdetői műhely főszervezőjét kérdeztük.

Újat mond
„Gyakran hallok olyan igehirdetéseket, amelyek nem a magyarázandó igeszakaszról szólnak. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a saját kegyességi vagy teológiai meggyőződésünknek próbálunk hangot adni az aznapra kijelölt igeszakasz alapján. Noha az általunk kifejteni kívánt elvek lehetnek igazak, korántsem biztos, hogy az az Ige arról szól. Mi, igehirdetők óhatatlanul a saját korunk gyermekei vagyunk, meghatároz minket a neveltetésünk, az iskolázottságunk, az életkorunk és még jó néhány dolog, aminek többé-kevésbé vagyunk tudatában. Ugyanakkor, a Biblia Isten szava, és ilyen minőségében mindig valami újat akar mondani. Gyakran hiányzik belőlünk az a készségesség, nyitottság, bátorság, hogy elfogadjuk: talán mást mond, mint amit mi várunk tőle. Esetleg olyat, amit nem szívesen hallunk. De ha mégis készek vagyunk rá, akkor meghallhatjuk Isten hozzánk szóló szavát. Többféle helyes és érvényes homiletikai módszer létezik, az biztos, hogy aki Isten igéjét szeretné hirdetni, az értelmező igehirdetésben segítséget talál.”

Ha a só megízetlenül
Az értelmező vagy magyarázó igehirdetésre felkészítő Langham igehirdető-műhely John Stott evangelikál teológus szolgálata nyomán bontakozott ki. A brit lelkipásztor célul tűzte ki, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a világban tapasztalható problémák ugyanazok, a kérdés, hogy mi történt a sóval és a világossággal. Azaz, miért nem fejti ki jobban gyógyító-helyreállító-megszentelő hatását Isten Igéje a keresztyén közösségekben, a megváltozott életeken keresztül pedig a bűn alá rekesztett világban? A Langham igehirdető-műhely célja, hogy lelkipásztoroknak és laikus igehirdetőknek egyaránt segítsen elsajátítani a szöveg eredeti jelentéséhez hűséges igemagyarázat készségét, ekkor válhat ugyanis az igehirdetés Isten Igéjévé, amely változásra és cselekvésre késztet. A három modulból álló, hároméves képzés nemcsak a szemléletmódot és az értelmező igehirdetés módszertanát adja át, hanem alkalmat nyújt arra is, hogy az igehirdetők a Szentírás 66 könyvének fő üzenetét „műfajonként” is feltárják, és képesek legyenek átlátni és láttatni a könyvek egymásutániságában kibontakozó üdvtörténet nagyobb képét.

Harmathy Ágota, a műhely idei magyar nyelvű előadója kérdésünkre elmondta, a módszer jellegéből adódóan az igehirdetők képessé válhatnak arra, hogy minden, már korábban elsajátított ismeret – beleértve a bibliai nyelveket, a dogmatikát és a biblikateológiát – egy célt szolgáljon: az adott igeszakasz jobb megértését, központi üzenete kibontását és átadását a hallgatóságnak.

Családi fotó
A lelkész szerint gyakran előfordul, hogy az igehirdetés az adott igeszakasz egy-egy szép mondatának vagy szavának kiemelésén alapszik, pedig azokat az összefüggéseket is fel kellene tárnia, amelyekbe ágyazódik egy-egy szövegrészlet. „Az Ó- és az Újszövetség egy történet, ezért egyes részletei sem csupán önmagukban értelmezendők. Van egy családi fotónk, amelyik jól példázza ezt. A fényképezőgép a hátunk mögött sétáló nőre fókuszált. Mindannyian rajta vagyunk ugyan a képen, mégis egy családi fénykép szempontjából kevésbé lényeges részlet került a kép középpontjába. Gyakran a prédikációnk is ilyen: kiemelünk valamit, ami benne van a szövegben, ezért mondhatjuk, hogy biblikus az igehirdetés, mégsem az, mert nem a lényeget láttatjuk.”

Hogy mi az oka ennek, arról a lelkipásztor úgy vélekedett: az, hogy a lelkészek egy része már nem hisz abban, hogy Isten Igéjének a hirdetése valamilyen csoda folytán nem más, mint Isten Igéje. „Ezzel a felelősséggel kellene felmennünk a szószékre, ehelyett egyre több lelkésztől hallom, hogy az igehirdetésnek lejárt az ideje. A szavainkat elkoptattuk, jobb lenne valamilyen más liturgiát összeállítani vagy sokkal inkább az ember felől közelíteni, semmint a Biblia felől. Csakhogy hiába vannak bölcs, morálisan és még akár biblikusan is helyes gondolataink, csak Isten Igéje végzi el, amiért elküldetett. Ha viszont azt hirdetem, akkor újra hihetek az igehirdetés erejében, mert elkopni csak az emberi szó kopik el, nem pedig Isten beszéde.”

Mégis hogyan válhat Isten beszédévé az igehirdetés?
Harmathy Ágota szerint ez már felér a csodával, és bár ez a csoda mindig Isten ajándéka, az igehirdető dolga, hogy megtegyen minden tőle telhetőt. Feladata nem más, mint hűségesen kibontani az Ige üzenetét. Hűen a szöveg tartalmához, eredeti üzenetéhez és az azt leginkább kifejező szerkezethez. „Amikor megvizsgálunk egy igeszakaszt, azt kell megértenünk, ki mondta, kinek mondta, milyen környezetben, és mit akart ezzel elérni. Mi volt az ő üzenete? Igehirdetőként sok időt kell fordítanom rá, hogy ezt feltárjam. Nem arról van szó tehát, hogy szombaton keresek egy Igét a gondolataim alátámasztására, amivel el akarom érni, hogy egy konfliktus megoldódjon két gyülekezeti tag között. Csak miután megtaláltam a textus fő mondanivalóját, azután térhetek rá arra, hogy mit jelent mindez számunkra. Isten a ma emberéhez is szól, és a szavát úgy kell elmondanom, hogy a mai emberek a mai világban megértsék. Hogy hogyan mondom – vagyis például az igehirdetés szerkezete – szintén a textusból következik. Próbálok ragaszkodni ugyanazokhoz a képekhez, ugyanahhoz a tagoláshoz, mint ami az eredeti szövegre jellemző. Nem foglalom például három pontba az üzenetet, ha eredetileg két részre tagolódik az az igeszakasz.”

Fejlődés biztonságos közegben
A Langham képzésén az elméleti oktatás mellett műhelymunka is folyik. A módszer szerint kidolgozott és elhangzott igehirdetéseket a résztvevők közösen elemzik ki a megadott szempontok alapján. „A fő kérdések, hogy mennyire hűséges, mennyire releváns és mennyire érthető az elhangzott igehirdetés. Az észrevételeinket meg kellett indokolni. Nagyon élveztük a közös gondolkodást a felekezetközi testvéri közösségben. Nem egymás kritizálása volt a cél, hanem hogy megtanuljuk, hogyan tegyük jobbá igehirdetéseinket” – számolt be a műhelyvezető.  

Közönségből közösség
Mint mondta, a módszer azoknak az igehirdetőknek is segítséget jelent, akik szeretnének sorozatot tartani. Akár egy-egy bibliai könyvről, akár a bibliaolvasó kalauz szerint aznapra kijelölt igeszakaszról van szó, szem előtt kell tartani a bibliai részletek folytonosságát, a kontextust és a történetek hangsúlyait. „Isten megtehette volna, hogy a Biblia lapjain pontokba szedett dogmatikakönyvet olvasunk, ám Ő történetekben gondolkodik. Az individualizmustól akkor tudunk elszakadni, ha megértjük: nem mi vagyunk a világ közepe, hanem mindannyian egy történet részei vagyunk. Ám mi gyakran a mai napi Igére fókuszálunk, és arra, mit mond az az Ige nekem, miközben Isten Igéje gyakran közösségekhez szólt. Ha a lelkész ennek megfelelően hirdetne bizonyos Igéket, akkor teremthetne közösséget az igehallgató közönségből. Nem az a kérdés tehát, hogy egy vezérfonal szerint prédikálunk-e, hanem hogy végül összeáll-e a nagyobb kép az igehallgatókban: Isten története az emberrel.”

A Langham igehirdető-műhely résztvevői a képzést követően lakóhelyükön is műhelyeket alakítottak többek között Miskolcon, Erdélyben, Pécs vonzáskörzetében. Az érdeklődők számára jövőre ismét indítanak kurzust, ezúttal az első, alapozó modulba és a harmadik, újszövetségi modulba kapcsolódhatnak be. A szervezők várják lelkészek, laikus igehirdetők, bibliaóra- és házicsoport-vezetők jelentkezését.

A Langham igehirdető-műhelyről itt tudhat meg többet.

Kép: Füle Tamás