Az elmúlt év májusában Székesfehérvár minden lakásának postaládájában megjelent egy könyv: Út a boldogsághoz címmel. A könyv megjelentetését és a polgárokhoz juttatását az ABLE (a Magyarországi Szcientológia Egyház alapítványa) koordinálásával jó néhány fehérvári vállalkozó támogatása - köztük az enyém is - tette lehetővé. A könyvecske a hétoldali megjegyzés szerint: "L. Ron Hubbard önálló műként megírt, talán az első nem vallásos, hanem teljes mértékben a józan észen alapuló morális kódexe, mely nem része egyetlen vallásos tannak sem." (L. Ron Hubbard egyébként a Dianetika felfedezője és a Szcientológia vallás alapítója). E könyvecskével a célunk az volt, hogy a könyv olvasásával az emberek rádöbbenjenek arra, hogy lehet boldogabban is élni, ha a könyvben leírt szabályokat betartják. Én akkor hittem benne, hiszen akkor már közel kilenc éve tartoztam az egyházhoz, s naiv voltam, hogy egy ilyen szövegű könyvecske csodát tehet. De nemcsak én, hanem a szervezetben szinte mindenki hitt abban, hogy ez működik, s hogy az ember jó cselekedeteivel elérheti a megváltást, a megtisztulást egy hosszú úton (a Szcientológia szerint Hídon), melynek egyik kezdete lehet ez a könyvecske (a másik lehetőség a kezdetre a Dianetika könyv), de a folytatás a sok tanulás és auditálás (egyházi szolgáltatás) igénybevétele - amely rengeteg pénzbe kerül - s a vége a teljes szabadság (a Szcientológia szerint). S út közben (ahogy egy Dianetika könyv hirdetésben szerepel) megtanulja irányítani saját reaktív elméjét (ez teszi az embert rombolóvá, közömbössé vagy beteggé), s ezáltal megelőzhető a bűnözés, a háború, a betegség és a hazugság, s az ember szeretetben, barátságban, jólétben, egészségben élhet.
Ez a gondolkodás nagyon beleillik mai modern korunk eszmevilágába - nem véletlenül az egyik leggyorsabban terjedő, e században alapított vallás - csak az igazság nem ez. Én sem magamtól - hanem Isten kegyelméből - jöttem erre rá, hiszen egy rendkívül logikus rendszerről van szó, s ha az ember belül van, mintha egy láthatatlan fátyol lenne a szeme előtt, ami megakadályozza számára, hogy a valóságot lássa, hanem csak abban a világban ringatja magát, amit számára a rendszer kiépített
Az elmúlt év július 13-án kiléptem ebből az egyházból és valamennyi szervezetéből, amely döntésemhez sok ellentmondás felismerése vezetett, - lehullott a láthatatlan fátyol - amely közül az egyiket itt röviden ismertetek.
A Szcientológia - írja L. Ron Hubbard egyik művében - az ember egyetlen működőképes rendszere. Ha ez igaz - gondolkodtam ezen kissé már megvilágosodott ésszel - akkor miért kell ezt az emberekre különböző technikákkal ráerőszakolni, hiszen, ha az ember valóban alapvetően jó, mint ahogy ők tanítják -, akkor úgyis a saját érdekében felismeri az egyetlen lehetőségét a működőképes életre. Ekkor egy olyan "rendszerről" ábrándoztam (még kilépésem előtt), amelyben az ember élete tennivalóit egy könyv formájában ingyen és bérmentve megkaphatja - nem kell súlyos pénzeket ezért fizetni- s a szöveg értelmét csak az érti meg, aki valóban szívből gondolja, hogy ő e boldogságot keresi. Akkor még nem is gondoltam, hogy ilyen könyv létezik.
A valódi szabadulás csak egy hónappal később - egy építész barátom ihletésére - történt meg Jézus Krisztus által. Felismertem alapvetően bűnös életemet - és nem alapvető jóságomat, ahogy a Szcientológia tanítja -, s azt, hogy szükségem van a Megváltóra, s hogy Isten bűnbocsánatát csak rajta keresztül érhetem el.
Az életem alapvetően megváltozott, teljesen új értékrend vált életem mércéjévé: legfőképpen az Isteni és felebaráti szeretet, továbbá a békesség, alázat és együttérzés.
Megtapasztaltam a Szentlélek vezetését, amellyel olyan dolgaim oldódtak meg, amely korábban lehetetlennek tűnt. Harmonikus családi életet élek, a munkatársaimmal való kapcsolatom alapvetően megjavult, s bármilyen furcsa, cégünk eredményessége is javult. Nem hiszek abban, hogy az élet csak csupa kellemes és sikeres dolgok sorozata lehet. Szükségünk van a problémákra, esetenként a szenvedésre is, hogy Jézus Krisztus megláttassa velünk hibáinkat, elfedett bűneinket, s ha belátjuk, megújítson bennünket. Mai kifejezéssel élve, annál nagyobb befektetést, minthogy Isten felé fordulok - s elfogadom az Ő megváltását Jézus Krisztus által, s utána az Ő vezetését életemben - nem tudok elképzelni. Biztos vagyok benne, hogy sokan megmosolyogják e kijelentésemet, még többen pedig kinevetnek. Ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen korábbi életemben én is hasonlóan gondolkodtam e dolgokról. S itt jut eszembe a korábban említett könyv - amelyről még tudatlanul ábrándoztam -, a Biblia, mint az a mű, amely csak azok számára érthető és mutatja meg igazi arcát, akik Istent keresik, míg mások számára egy zavaros, ellentmondásos, esetenként olvashatatlan és érthetetlen hosszú szöveg. Milyen csodálatos, hogy e könyvhöz bárki hozzájuthat akár ingyen is, viszont az igazságait csak az értheti meg, aki Isten útjait keresi.
E cikk megírását egy éve fontolgatom, s belső lelki teher számomra, hogy ezt meg kell tennem.
Eleinte persze voltak kétségeim is, hogy valóban jó utat választottam-e (hiszen az agyam tele volt a Szcientológia igazságaival), később félelmeim is, hogy valóban jót teszek-e ezzel a cikkel, azonban
Isten igéje (Biblia Mk 5,19) újra és újra elémkerülve nem hagyott kétséget afelől, hogy mit kell tennem. Azt azért még el kell mondjam, hogy hívő keresztyén életem csecsemő korszakát élem (a református gyülekezethez tartozónak vallom magam), de tántoríthatatlanul hiszek /amely bizalom és szeretet / Teremtőmben / aki maga a Szeretet /, hiszen csak általa képzelhető el gyarló emberi mi-voltunk tökéletesedése.
Örülök, hogy szcientológus lehettem, hiszen e tévút nélkül, nem ismerhettem volna meg az Isteni Igazságot.
Zárszóként annyit: Isten szabadnak teremtette az embert, s az ember döntésére bízta, hogy vele vagy nélküle kíván élni. Isten nem tolakszik, nem erőltet - hiszen akkor nem lehetne szabad a döntés - csak finoman jelez, kér ma is. S persze itt van Jézus Krisztus, a Megváltó, a Bizonyosság, a Feltámadás és az Élet, aki mellett az emberek elmennek a nyilvánvaló és egyértelmű csodák tudomásul vétele nélkül. Az emberek többsége ma saját magában bízik - ma ennek a kora van - s nem veszi észre, hogy ez az út ugyan lehet rövidebb, hosszabb ideig sikeres, de e földi sikerek csak arra jók, hogy az ember előtt tartják azt a bizonyos láthatatlan fátylat. Én már tudom, hogy megfontolandó az az ismeretlen szerzőtől származó bölcs mondás: "A legfélelmetesebb hazugságok azok, melyek nagyon közel vannak az igazsághoz". Gyarló emberként csak annyit tehetek, hogy bocsánatot kérek Székesfehérvár polgáraitól a könyv támogatásáért és imádkozom, hogy valamennyien megtapasztalhassák Isten világosságát.

Péli József
a Mind Kft. ügyvezetője

Itt meghallgatható Fekete Ágnes riportja Péli Józseffel, mely a Kossuth Rádió Református Félórájában 2005. szeptember 28-án hangzott el.