Ünnepélyes keretek között avatták fel a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség (SDG) alapításának 100. évfordulójára készült emléktáblát Budapesten, a Kálvin tér 8. számú épületen, ahol 1921 és 1949 között huszonnyolc éven át működött a szervezet székhelye. A 2021. november 19-én, pénteken 14 órától kezdődő megemlékezés a Budapest-Kálvin téri templomban kezdődött, majd szabadtéren, az új emléktáblánál fejeződött be.

A templomban Gyügyei Attila, a Budapest-Északi Református Egyházmegye gondnoka köszöntötte az egybegyűlteket saját egyházmegyéje és a Dunamelléki Református Egyházkerület nevében egyaránt. Igét hirdetett Somogyi Péter egyházkerületi lelkészi főjegyző, majd Döbrőssy Lajos egykori SDG-tag tartott előadást a diákszövetség történetéről. Ezután került sor az általa kezdeményezett emléktábla leleplezésére.




Krisztus jó vitézei
Somogyi Péter a Timóteushoz írt második levél 2. fejezetének 3. része alapján hirdette Isten Igéjét, amely egyúttal az SDG jelmondata is: „Te azért a munkának terhét hordozzad mint a Jézus Krisztus jó vitéze!” (Károli-fordítás).
„Olyan biblikus kötelességünknek teszünk most eleget, amely hálás és örömteli is egyben. Szívbe vésett üzenetet adunk tovább, amely mostantól kőbe is van vésve. Minden nemzedéknek kötelessége ugyanis az Úr erejéről hitvallást tenni, továbbadva azt a következő nemzedékeknek. A továbbadás célja ugyanaz, mint az SDG létrejöttének: legyenek, akik a munka terhét hordozzák mint Jézus Krisztus jó vitézei. Ehhez be kell töltenünk küldetésünket, amelyre elhív a mi Urunk, és át kell adnunk mindazt, amit megéltünk, megtapasztaltunk Isten áldásaiból” – hangzott el a prédikációban.



Jézus Krisztus követése nem kényelmes utazás, hanem harctér. Ott kell helytállnunk, ahová Isten helyezett minket – folytatta a lelkészi főjegyző. „Mi mindnyájan meghívást kaptunk Jézus Krisztus seregébe, akiket ugyanis Isten kiválasztott, azok a Seregek Urának seregét alkotják. Az a jó, ha ezt fölismerjük. Nem önkéntes, hanem hivatásos és szerződéses katonák vagyunk. Ahogyan Kálvin Institúciója a sákramentumok kapcsán fogalmazott: a szent jegyekkel Krisztust vezérünknek valljuk. Ez a szolgálat nem mentes a tehertől, a szenvedéstől, de a fegyelemtől sem, mégis vállalnunk kell mindazt, ami ezzel jár. Pál apostol is parancsot közvetít, hogy ne a bűn, hanem Isten szolgálatába álljunk! Megfogalmazása szerint az igazság fegyverével kell harcolnunk.”

A lelkipásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a szolgálat az élet szolgálata. „Mentő szeretetre kaptunk kardot, mert a mi megváltásunk Isten dicsőségének szolgálatára szólít. Isten országában nincs munkanélküliség, mindenkinek van feladata és van muníciója is. Fel kell tehát tennünk magunknak a kérdést, hogy ki foglalkoztat engem? Mi foglalkoztat engem? Ki az én vezérem? A válasz pedig az, hogy Jézus Krisztus parancsol, mi az ő zászlóját emeljük a magasba. A mi Urunk erős Isten, és férfias dolog a seregében küzdeni. Vajon látszik-e rajtunk, hogy Jézus Krisztus vitézei vagyunk? Adjuk hát tovább a következő nemzedéknek, hogy nemcsak szabadulást kaptunk, hanem feladatot is. Kívánom, hogy ezt az igei meghívást sokan megértsék, és beálljanak Jézus Krisztus győztes seregébe!”



Az SDG valódi csúcsteljesítménye
„Mi egyéb lehetne ma is a mottónk, minthogy egyedül Istené a dicsőség? A »Soli Deo Gloria« egyike a reformátoraink tanításainak lényegét összefoglaló öt sola-mondásnak. Száz évvel ezelőtt az SDG alapítói azért választották ezt a jelmondatot a szervezetük nevének, hogy jelezzék ennek fontosságát” – mondta az emléktábla ötletgazdája és hivatalos magánkezdeményezője, dr. Döbrőssy Lajos rákkutató professzor. Az egykori SDG-tag ezután röviden összefoglalta a szervezet 1921 és 1949 közötti történetét, hogy érthetővé váljon, mi mindenért van okunk hálát adni Istennek.

Felidézte Sebestyén Jenő és Töltéssy Zoltán alakját, és azt, hogyan szálltak szembe az akkor uralkodó liberális világnézettel a történelmi kálvinizmust képviselve. Beszélt arról, hogyan vált az 1920 augusztusában megtartott péceli kongresszus az SDG előzményévé, és azt is, hogyan tűzték ki célul maguk elé az SDG-alapítók, hogy ne csak az egyén, de az egész magyar társadalom ébredését elősegítsék a Trianon utáni reményvesztett állapotok közepette. Kiemelte a bibliaköri csoportok szervezését, az országos mozgalommá válást, a balatonszárszói konferenciákat, a ‘49-es virágvasárnapi konferenciát; valamint cáfolta azt a közvélekedést, hogy a ‘43-as Magyar Élet konferencia az SDG szervezése lett volna.



„Kérdezhetnénk, hogy mivel szolgált rá az SDG az emléktáblára. Ha végigtekintjük az 1921 és 1949 közötti történetét, azt láthatjuk, hogy huszonnyolc év alatt kálvinista szellemben nevelte fiataljainkat, és olyan értékrendet mutatott fel, amely a későbbiekben jelentősen hozzájárult a fennmaradásunkhoz. Ezt a szellemiséget követve lettek többen embermentők a második világháború alatt, és más tényezők mellett ez is hozzájárulhatott a nemzettudat túléléshez a kommunizmus ideje alatt. Ez az SDG valódi csúcsteljesítménye, éppen ezért ne csak emlékezünk, de egyúttal adjunk is hálát tiszta szívből: egyedül Istené a dicsőség!”

„Szent hely marad”
A templomi megemlékezés után az ünneplők kivonultak a Kálvin tér 8. számú épülethez, amely egykoron a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség székhelyeként szolgált, és sor kerülhetett a házfalra került emléktábla felavatására, amely Dániel János kőfaragó mester munkáját dicséri. A tábla nemcsak az alapítás századik évfordulójának és az egykori székhelynek állít emléket, de felkerült rá az SDG-címer és a Timóteushoz írt második levél 2. versének 3. része, amely az aznapi igehirdetés alapját is szolgáltatta, és amely száz évvel ezelőtt iránymutatóvá vált a magyar református ifjúság számára.



Az emléktábla leleplezésekor felolvasták Vörös Károlyné Juhos Magda SDG-szenior levelét, amelyet erre az alkalomra írt, mivel személyesen nem tudott eljönni a megemlékezésre. Magda néni 1944 és 1946 között a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség utazó leánytitkáraként szolgált, Budapest ostromát pedig Soos Géza családjával együtt élte át. Levelében felidézte, hogy a székhely fontos találkozóhelye volt az ifjúságnak, ahol hitmélyítéssel és a magyarság sorskérdéseivel is foglalkozhattak. „Számomra a Kálvin tér 8. mindig szent hely marad” – fogalmazott, majd ő is ezzel zárta sorait: Soli Deo Gloria!

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás


Az SDG századik évfordulójához kapcsolódó korábbi írásaink:

Erő volt, élet volt
„Öntudatomat Szárszón kaptam. Előbb csellengő kiskölyökként voltam a konferenciákon, aztán kamasz koromban a házimunkákba is besegítettem. Hivatalos konferenciázó sosem voltam, csak része voltam a díszleteknek. Persze, azért a fülemet ott tartottam. Idősebbként már beültem ide-oda, és sok mindent tanultam. Később egy virágvasárnapi SDG-konferencián, amely szintén évenkénti esemény volt, én is tudatosan odaszegődtem azok közé, akik életüket Jézus Krisztus fennhatósága alatt élik. Persze, botladozó az ember, de az Úristen hűséges. Úgyhogy a mai napig Hozzá tartozónak érzem magam. Életemet ez az elkötelezettség határozta meg.” Döbrőssy Lajos rákkutató professzorral az SDG történetéről és szellemi örökségéről beszélgettünk.


Száz év tanulságai
Idén július tizedikén ünnepeltük a református Soli Deo Gloria Szövetség (SDG) száz évvel ezelőtti megalapítását, amely a két világháború közötti időszakban valóságos történelemformáló szervezetté nőtte ki magát. A jubileum alkalmából a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Karának Egyháztörténeti Kutatóintézete tudományos konferenciát szervezett 2021. szeptember 15-én azzal a céllal, hogy friss megközelítésekkel újítsa meg a mára már kissé avíttassá vált közgondolkodást az SDG és a hozzá köthető személyek történetéről. Az előadásokból kiderült, hogy az SDG eredetileg nem annak indult, mint amivé vált, református identitásunkat viszont máig meghatározza.


Száz éve a fiatalok hitre jutásáért
1994-ben idős szeniorok és fiatal református gimnazisták lelkesedéséből, először Horváth Erzsébet, majd Nagy István teológiai tanárok szervezésével a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom újjáalakult. A rendszerváltozás utáni újrainduláskor a balatonszárszói konferenciaközpont önálló útra lépett, a szeniorok által az SDG mint ifjúsági szervezet önállósodott. Az SDG saját megfogalmazása szerint lelkiségi mozgalom, amely a református középiskolák tanulói és más fiatalok között van jelen missziója és országos rendezvényei által. A szervezet az egyes református középiskolák tanáraival és iskolalelkészeivel együttműködve támogatja, vezeti és köti össze hazánk református diákjait. Idén pedig a jubileum nevében hálát adott százéves történelmi előzményeiért és a jelen áldásaiért.