Gyermekkorom egyik kedvelt játéka volt, amikor egy már alkalmatlanná vált kerékpárabroncsot egy a végén U alakra hajlított eszközzel gurítgattunk. Természettudományos megfogalmazással ma ezt úgy mondanánk, haladó körmozgást végeztünk. Ez jutott eszembe, amikor az év utolsó napján arra gondoltam, hogy életem „kereke” hányadik fordulatát teszi meg. Miközben előre haladunk az idősávon, újra és újra átéljük a teremtett világ évszakos körfogását, de átéljük a keresztyén út, a keresztyén ünnepkör ismétlődő teljességét is. Közben boldog hitvallással mondjuk, hogy életünk „forgása” azon az idősávon van, amelyik forrásáról azt mondja János evangéliuma, hogy; „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1)

Az esztendő első napján vagyunk, amikor az ember akaratlanul is kétfelé tekint, előre is, meg hátrafelé is. Valamit lezárunk, s valamit elkezdünk. Hálaadó szándékkal érkeztünk meg, közben pedig nagyon foglalkoztat bennünket, hogy mi az Isten akarata, mi az Isten terve? Mi Isten szándéka velem? Mi az Isten terve a Dunamelléki Református Egyházkerülettel, annak gyülekezeteivel? Amikor elhangoznak ezek a kérdések, s elkezdődik egy új év, olyan természetszerűen rögtön a jövő felé irányítjuk a gondolatainkat. De Istennek nemcsak a jövőre vonatkozóan van terve, hanem van terve a múltunkkal is. Milyen nagy dolog, ha mi az Isten szándékát nem csak előrefelé, hanem visszafelé is kutatjuk, és rákérdezünk: „Mondd meg, Istenem, mi a szándékod a múltammal? Mit akarsz, mit tegyek azzal, ami már elmúlt? Hogy akar beépülni az Isten országába és a Te megváltó művedbe az, ami már elmúlt az előző esztendőben, vagy az elmúlt években, évszázadokban?

De nagy dolog, ha megtaláljuk Isten szándékát a múltunkra vonatkozóan! Ez azt jelenti, hogy a helyére tudjuk tenni. Milyen nagy dolog az, hogy a múlt megtanít bennünket arra, hogy amit az életben teszünk, és ahogyan egymás felé fordulunk, annak óriási jelentősége van!

Isten segítsen bennünket abban, hogy az Ő tenyerébe tudjuk helyezni magunkat, és most különösen a múltunkat, és ezáltal is valamit megsejtsünk abból, hogy mi az Ő terve a jövőre vonatkozóan!

A Dunamelléki Református Egyházkerület 2026-ban ünnepli a Hercegszöllősi Kánonok néven ismert törvénykönyv 450 éves évfordulóját. Jó lenne közösen eljutni annak felismerésére, hogy milyen nagy jelentősége volt és van annak, hogy 1576-ban 40 prédikátor testvéri közösségben és egyetértésben, kánonokat alkotott a reformációban megújuló egyház számára. Emlékezhetünk arra, hogy a 16. század elején Mohácsnál a magyarság elvesztette országát, de megtalálta Krisztusát és benne az életet, mert a legnehezebb körülmények között is helyükön maradó vagy ide érkező lelkipásztorok és tanítók a magyar nyelvű igehirdetés és a közösségi élet fenntartása révén elvégezték az embermentést, a hit és a nemzet megőrzésének szolgálatát.

Mi most a mi feladatunk? Méltóképpen emlékezzünk és figyeljünk példájukra! A megváltozott, erősen megosztott társadalmi környezetben meg kell találnunk az evangélium hirdetésének a mai kor emberét elérő és megszólító módját és formáját! A környezet szekularizációja (elvilágiasodása), a közömbösség, a krízishelyzetben fellépő tévtanítók és a média keresztényvallás-ellenessége mellett és ezekkel szemben kell hitvallást tennünk.

Ami közös a tizenhatodik és a huszonegyedik század bizonyságtevőinél, hogy látták és nekünk is látnunk kell, hogy egyedül Krisztus a jövő.

Óévi hálaadásunkat imádsággal fejeztük be és újévi könyörgésünket imádsággal kezdjük, mert mindig imádkozni kell! Segítsen ebben a Szentlélek, mert ha már nem tudjuk a szót, ha már nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, akkor a Lélek esedezik értünk. Adja az Úr, hogy hűségben, testvéri szeretetben és közösségben megmaradjunk az Ő követésében, hogy minél többen legyünk az örömhír hordozói a környezetben élők, a világ számára!

„Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”
Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg!
Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk,
Hallgass meg Fiad nevébe’, ha kérünk. (334/1)

Veres Sándor
a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka

Az 1922-ben készült kép forrása: Őseink és unokáink Fb-oldal