Egy játszótér köré állították fel az érdekesebbnél érdekesebb rejtélyekkel és ismeretekkel kecsegtető, környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek standjait a Művészetek völgyében. Nem meglepő, hogy először a gyerekek, majd a szülők és nagyobb testvéreik is odatelepedtek egy-egy foglalkozás vagy beszélgetés erejéig a világhírű WWF (Természetvédelmi Világalap), a csimpánzok védelméért létrejött Jane Goodall Intézet vagy az Országos Kéktúra mozgalom sátrához. Nagy volt a forgalom a mellettük helyet kapó Ökogyülekezeti Mozgalom standjánál is, amelyet harmadik éve hívtak meg a fesztiválra. Szűcs Boglárka ökogyülekezeti referens kérdésünkre elmondta: az általuk képviselt teremtésvédelmi nevelés a környezeti nevelés speciális formája, hiszen spirituális tartalmakat is közvetítenek.

A látogatók betérhettek például Isten patikájába, ahol egy gyógynövényekből készült tea kortyolgatása közben nemcsak annak gyógyító erejéről hallhattak, de arról is, hogy a teremtett világ javai az ember javát szolgálják, és hogy nem feltétlenül kell azonnal gyógyszerhez nyúlni – még akkor sem, ha hazánkban ma már egyre természetesebb, amit a szakma úgy hív: gyógyszerfüggőség. Felelősek vagyunk az egészségünkért és a minket körülvevő környezetért is – hangsúlyozta.

A Bibliai ételkóstoló még inkább megvilágítja, mit ért ezen a teremtésvédelemmel foglalkozó szakember. Miközben datolyát, fügét, magvakat kóstolnak a látogatók, nemcsak az ételek jótékony hatásairól, de arról is szó esik, hogyan érdemes élni e javakkal. „A bibliai korok táplálkozását a gabona-, a gyümölcs- és zöldségfogyasztás alapozta meg, és a maihoz képest sokkal kevésbé a húsevés. Aztán, persze, a konyhatechnikai eljárások és a spirituális tartalmak még rárakódtak erre, például hogy hogyan lehet valamit tisztán elkészíteni és mi számít tisztátalannak. Az Ószövetségben csupa olyan utasítást olvashatunk az, amelyek ma is megállják a helyüket. Ilyen értelemben kijelenthetjük: Isten volt az első dietetikus. Az egyéni felelősségvállalás mellett még inkább szeretnénk a közösségire felhívni a figyelmet. A bibliai korokban meg sem tudták tenni, hogy távolról szerezzék be az élelmiszert, mi már megtehetjük ezt is, csak kérdés, hogy valóban ez-e a legjobb megoldás. Itt, a Kárpát-medencében olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy majdnem minden szükségletünket negyven kilométeres körzetből ki tudjuk elégíteni. Egyszerűen szükségtelen távolabbról ideszállítani bármit. Próbálunk arra ösztönözni mindenkit, hogy figyelje, honnan szerzi be az élelmiszereit, mert ezzel támogathatja a helyi gazdaságot.”

A felvetések nyitott fülekre találtak, Szűcs Boglárka szerint az emberek jó része hajlandó változtatni, csak épp ehhez előbb le kell lassítani. „A völgy jelképe a csiga, amit azért szeretek nagyon, mert itt tényleg le lehet lassulni, megfigyelni azokat az értékeket, amelyek mellett a mindennapokban elszaladnánk anélkül, hogy bármilyen érzelmi töltetet, többletet jelentenének számunkra.” Megállásra és a szemlélődésre hívott a Művészetek Zöldje udvarban az a digitális mikroszkópkamera is, amelynek segítségével többen is közelről megfigyelhettek olyan miniatűr – és általában nem túl közkedvelt – állatokat, mint például a darázs. Bogi lelkesen mesél az ízeltlábúak mechanikai szerkezethez hasonló testfelépítéséről, majd egyre szélesebbre nyíló látókörrel globális kérdésekre terelődik a szó. A klímaváltozásról és a mértékletességről szóló molinók előtt állva azt mondja, az általános környezeti problémákat tekintve egyikünk sem lehet csupán megfigyelő. „Igyekszünk felhívni a figyelmet arra, hogy vajon nekünk mi a részünk mindebből. Mindannyian részesei vagyunk ugyanis annak a rendszernek, amelyet a bolygónk alkot. Napjainkban számos probléma öltött globális méreteket. Személyes érintettségünk és felelősségünk van mindebben.”

Az Ökogyülekezeti Mozgalom nemcsak konkrét ötletekkel segítene, hanem sokkal inkább a szemlélet formálásával, amelyből kiindulva korosztálytól függetlenül mindenki kitűzhet maga elé vállalható célokat. Ezúttal egy „kizöldülőben” lévő fa képével érzékeltették, mennyit számít egyetlen ember elhatározása. A látogatók felírhatták egy-egy napra, hónapra vagy évre szóló vállalásaikat valamelyik falevélre. Sokan felismerték: adni az tud, akinek van, és nekünk, Kárpát-medencében élőknek még mindig jóval több adatott, mint hinnénk. „Victor András biológus Egyenlőség és egyenlőtlenség a világban című előadásában rávilágított, hogy mi a világ gazdagabb feléhez tartozunk, számos lehetőség között, amelyekkel egyszerűen csak meg kell tanulnunk okosan élni és gazdálkodni vele. Tükröt szeretnénk tartani az emberek elé, hiszen itt még a vécéből is ivóvíz folyik, míg az emberiség másik nyolcvan-kilencven százaléka valódi szegénységben él. Ezzel nem akarjuk elfedni azt a problémát, hogy nálunk is vannak mélyszegénységben, illetve öröklött egzisztenciális szegénységben élők, és velük is foglalkozni kell. Van is a cigánymisszióval közös projektünk, amely a gazdálkodás újratanítását célozza. De fontos, hogy lássuk a globális képet is.”

És mivel a probléma mindenkit érint, az Ökogyülekezeti Mozgalom is a felekezetközi összefogásra épít és hív, de református intézményekkel is tartja a kapcsolatot. Csak egyetlen gyakorlati példa, amellyel nemcsak az újrahasznosításra, de a megelőzésre is ötletet adnak, az a madárriasztó, amely sörösdobozok újrafelhasználásával készíthető el. „Gyakran előfordul, hogy egyházi épületek tükröződő üvegfelületeinek ütköznek madarak, hiszen tiszta időben azt hiszik, az égboltot látják maguk előtt. Emiatt agyrázkódást kaphatnak, nyakukat törhetik, elpusztulhatnak. Egy ilyen fesztiválon sok sör fogy, mi pedig szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak fogyaszthatunk, hanem tehetünk valamit azért a világért, aminek a művelése és az őrzése Istentől kapott feladatunk.”

Képek: Füle Tamás