A 21. század a mentális betegségek százada, az emberi kapcsolatok felszínesebbek, mint korábban, és a házastársak is sokkal könnyebben fordítanak egymásnak hátat, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A témáról egy tapasztalt lelkigondozót, Hantos Jenő református lelkészt kérdeztük, aki harminc évig tevékenykedett a református telefonos lelkigondozói szolgálat munkatárásaként is.

– Olyan korban élünk, ahol traumák sorozata ér minket, nehezen tudjuk mihez tartani magunkat, mindennaposak a rágalmazások, a gyűlölködés. Nem csoda, hogy az emberek összezavarodtak. A káoszban nagy segítség lehet a jó szakember; a református egyház munkatársai Istentől, felülről kapott segítőkészséggel próbálnak segíteni a lelkigondozói szolgálattal a bajba jutottakon.

Mire szolgál a házasság előtti lelkigondozás?

– Gyakran tartottam házasság előtti lelkigondozást, jegyes-oktatást, ami nem kifejezetten a gyógyításra koncentrál, hanem az Isten igéje szerinti életvitelre: hűségre, szeretetre, kitartásra tanítja a párokat. Vagyis felkészít a házasságra.

Tartósabbak azok a házasságok, ahol a párok járnak jegyesoktatásra?

– Átlagosan tíz hozzánk forduló párból csupán háromról van információm, mert képtelenség mindenkit követni a világ felgyorsulása miatt. Elköltöznek vagy nem tartoznak már a gyülekezetbe. A Facebooknak köszönhetően azonban egyre több párt találok meg, és igyekszem őket követni a világhálón keresztül. Jó lehetőség arra, hogy megkérdezzem, mi újság velük. De hogy a kérdésére válaszoljak, nincs statisztikánk arról, hogy kinek tartósabb a házassága.

Milyen problémákkal jelentkeznek a párok?

– Nagyon gyakori a vádaskodás, a másik fél hibáztatása, ha valami nem működik, de az okok száma végtelen. Elég nehéz a lelki segítségnyújtás, ha nincs belátás, hiszen a felek mindig a másikat akarják megjavítani, és nem önmagukat, anélkül, hogy önvizsgálatot tartanának…

A nők vagy a férfiak kérnek könnyebben lelkigondozói segítséget?

– Döntő többségben a nők fordulnak hozzánk, különösen akkor, ha már édesanyák is. A férfiak segítségkérése a ritkább.

Mi ennek az oka?

– Tapasztalatom szerint a férfiak súlyosabb esetek, sokszor ők az okai a házasság megromlásának, aminek fizikai és lelki okai egyaránt vannak.

Ezt komolyan mondja? A férfiak tehetnek többségében a házasság megromlásáról?

– Bár statisztikám erről sincs, ez a tapasztalatom. Ha a nők keresnek meg házassági problémáikkal, akkor megkérem a hölgyet, jöjjenek vagy hívjanak együtt, mert mindig szeretném meghallgatni a másik felet is. Sokszor előfordult azonban, hogy hiába próbáltuk bevonni a férjet a beszélgetésbe, nem ment bele. Küldik a nőt, hogy menjen ő. Ez pedig arra utal, hogy érzik, tudják, ők a „ludasok” nagyobb részben, vagy egyszerűen nem akarják a házasságot helyreállítani. Sokszor azért, mert belépett egy harmadik fél a kapcsolatba.

Lehet, hogy azért nem mennek lelkigondozóhoz, mert a férfiak nehezebben nyílnak meg magánéleti kérdésekben, vagy egyszerűen csak nehezebben teregetik ki a szennyest.

– Nehéz kérdés ez, mert ha sikerülne meghallgatni a férjeket, akkor valószínűleg lehetne esély arra, hogy kiderülne, nemcsak ők a bűnösök, hanem az asszony is. De csak akkor indulhat el a kapcsolat a javulás útján, ha mindketten kitárulkoznak. Addig, amíg csak „én” meg „én” van, és a két én lelkét nem köti össze Isten szeretete is, addig csak egymásra tudnak mutogatni, és kevés esélyt adnak maguknak a házasság megújítására.

Vagyis az első lépés, hogy mindenki nézzen önmagába?!

– Bizony, ez az egyik legfontosabb lépés. Mindenkinek tisztáznia kell önmaga szerepét, és elismerni a másik előtt is, hogy milyen része van a konfliktusok kialakulásában, a viszony megromlásában. Ennek felismerésére és kimondására segítség nélkül nem sokan képesek. A keresztyén embernek azonban adatik – kérhetik Fentről – az önvizsgálat és a megbocsátás ajándékait. Összességében elmondhatom, hogy kevés olyan alakuló kapcsolatot ismerek, ahol már eleve azt látom, hogy ezt a férfit és ezt a nőt az Isten is egymásnak teremtette.

Valóban kevés ilyen összeillő pár van?

– Igen, ez nagyon ritka. A legtöbb esetben ugyanis hiányzik a hit, és az Istennel való élő kapcsolat az emberek életéből.

Amikor a telefonos lelkigondozói szolgálatnál hívták önt házassági problémákkal, ugyanazokat a gondokat tapasztalta, mint a személyes beszélgetések során?

– Érdekes, hogy az ismeretlenség homályában a telefonvonal személytelensége mögé bújva felszabadultabban beszélnek házassági problémáikról az emberek, és gyakoribb, hogy ketten együtt kérik a segítséget.  A telefonban „lazábbak”, őszintébbek, hiszen nem kell felfedniük magukat. De a negyvennyolcból azért itt sem engednek könnyen a másiknak. Gyakran felemlegetik a párjuk korábbi kapcsolatait, a jelenlegit ritkán vallják be, ezen még a vonal védettsége sem segít, még akkor sem, ha neki is volt (van) hasonló.

Mitől romlik meg egy házasság?

– A legtöbbször attól, hogy már eleve nem felülről jön. Az előzőekben mondottakon kívül az érzelmek összekeverése a fellángolással, a külső elsőbbségének utat engedve a belső iránti igénnyel szemben.

Kik azok, akik eljutnak a válásig is?

– Nincs egységes kép, de az biztos, hogy nagyon fontos a családi minta. A szülőktől kapott mintát továbbviszik a gyerekek, és ez nemcsak a hétköznapi tevékenységeinkre, szokásainkra, hanem a házasságokra is igaz. Azok a fiatalok, akik szerető családban, kiegyensúlyozott pár gyermekeként nőnek fel, nagyobb eséllyel (de nem mindig megvalósítva, nem arra törekedve) alapíthatnak majd ki maguk is harmonikus családot. Itt azonban hangsúlyt tennék a kiegyensúlyozott, boldog családra, hiszen, ha az apa vagy az anya szenved a kapcsolatban, akkor ez megzavarhatja a fiatalok jövőképét az ő házasságukat illetően is. Akkor lehet jó minta a szülők házassága a gyermekek számára, ha látják, hogy a szülei szeretik és tisztelik egymást, kitartóan és egymás iránti hűséggel élik az életüket.