Keveset tudunk még arról, hogyan hatott az iskolarendszerekre a koronavírus-járvány miatti digitális oktatásra történt hirtelen átállás. A Református Pedagógiai Intézet (RPI) közlése alapján 102 országban voltak érvényben országos iskolabezárások, 2020. március közepe óta több mint 850 millió gyerek és fiatal maradt távol az oktatási intézményektől, és ez óriási feladatot rótt a köznevelési rendszerekre, pedagógusokra, szülőkre és diákokra egyaránt. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a digitális átállás miatt megnőttek a tanulók közötti és iskolák közötti különbségek, ami megnehezíti a hagyományos oktatási formákra történő visszaállást is. Megváltoztak a szerepek és funkciók, új terek és problémák nyíltak.

Egy körülbelül két évvel ezelőtti felmérés szerint a magyar pedagógusok többsége úgy érzi, nem elég fejlettek az úgynevezett IKT (információ- és kommunikációtechnológia) eszközökkel kapcsolatos kompetenciái. Az IKT eszközök alkalmazása az oktatásban természetesen nem előzmény nélkül való, de használatuk eddig opcionális volt. Sokak szerint régóta érett már a 19. századi iparosodás által kialakult oktatási struktúra átalakulása, de ez most felgyorsult a járvány következtében. Idén márciusban a magyar pedagógusoknak gyakorlatilag egy hétvége alatt kellett megjárnia a digitális fejlődés szintjeit, és a pedagógiai szakmai szolgáltatásnak is körülbelül két napja volt, hogy ezt kellően megtámogassa.



Milyen visszajelzések érkeztek a digitális oktatásról és szakmai támogatásáról a magyar református intézmények, pedagógusok, szülők, diákok részéről? Milyen tanulságok vonhatóak le a tapasztalatokból az idei tanévre nézve? És hosszú távon? Ezekről beszélt az RPI Tanévkezdő Országjáró nevű budapesti rendezvényén Kopp Erika, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének docense, valamint Szontagh Pál, az RPI igazgatója. Mivel a járványhelyzetre való tekintettel a helyszínre csak korlátozott számú résztvevőt engedtek be, a Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány munkatársai online közvetítették az előadásokat, melyeknek felvételei utólag is visszanézhetőek.

A távolléti digitális oktatás és tanulás tapasztalatai
„Nem valódi távoktatásról van szó, hanem rendkívüli helyzetben folytatott távolléti oktatásról. A különbség az, hogy a távoktatásnál előzetesen ezzel a céllal készítjük elő az anyagokat, a távolléti oktatás során pedig az addigi jelenléti oktatást próbáljuk hirtelen átemelni egy távolléti rendszerbe” – tisztázta a fogalmakat Kopp Erika. „Mindez nagyon gyors adaptációt, átállást követelt az intézményektől, ezért szervezeti szintű tanulási folyamatokra van szükség: arra, hogy a pedagógusok a saját meglévő ötleteiket és jó gyakorlataikat hihetetlenül gyorsan elterjesszék a rendszerben. A digitális átállás során óriási jelentősége van a szervezeti tanulásnak és a szervezetek közti tudásmegosztásnak. Ez a kulcsa annak, hogy ilyen rendkívüli helyzeteket kezelni tudjunk.”

Kopp Erika összegezte azokat a kérdőíves vizsgálati eredményeket, amelyeket az RPI felkérésére segítettek kitöltetni a református köznevelési intézmények, rengeteg adatot szolgáltatva ezzel. „A felmérés célja az volt, hogy lássuk az erősségeinket és hibáinkat” – fogalmazott az előadó. „Az iskola a szülők, gyerekek és tanárok közössége, ezért tartottuk fontosnak, hogy mindhárom csoport véleményét kikérjük, és ezekből együttesen alakítsunk ki egy általános helyzetképet. Célunk, hogy rendszerszintű értékelést kapjunk. Fontos, hogy nem a statisztikai valóságot vizsgáltuk, ez véleményeken alapuló nézetkutatás. A résztvevők saját gondolati konstrukciójuk alapján válaszoltak, ennek a megélésére fókuszáltunk, és azokra a pozitív tapasztalatokra, amelyeknek előremutatóak lehetnek.”

A docens szerint figyelembe kell vennünk a kiértékeléskor, hogy a református iskolák sajátos alrendszert alkotnak a magyar oktatási intézményrendszeren belül. Többnyire olyanok tanulnak benne, akik ott szeretnének tanulni. Ez az elköteleződés nagyon sokat segít a tanulás iránti elköteleződésben is. A másik sajátossága, hogy ma már nem csak elit intézmények a részei, mint korábban. „A felmérés egyrészt egyfajta fejlesztő-értékelési eszköz, hogy kijelöljünk továbbképzési területeket, fejlesztési feladatokat, és feltárjuk azokat a jó megoldásokat és sikereket, amelyeket meg lehet osztani. Másrészt nagy mértékben segítheti az intézmény önértékelését is, ha a teljes képhez hasonlíthatja magát, hiszen látja, mi az, amit jobban csinált másoknál, és mi az, amit másoktól érdemes eltanulnia.”

A felmérésben részt vevő református intézmények négyféle kérdőívtípust kaptak: pedagógusoknak, szülőknek, alsó tagozatosoknak, valamint felső tagozatosoknak és középiskolásoknak szólót. Az intézmények eldönthették, hogy e négy közül hányfélét küldenek ki. Az intézmények közel fele küldte ki mind a négy típusú kérdőívet. Összesen 37 intézményből érkeztek válaszok, 80%-uk általános iskola volt. „Figyelembe kellett venni a kitöltöttség általános problémáit is, mint például a hozzáférés, érdekeltség, magánélet védelme, névtelenséggel kapcsolatos bizalmatlanság. Az iskolai minőségfejlesztéssel kapcsolatos kérdőíveknél ezen felül probléma lehet az is, hogy azok szeretnek válaszolni, akiknek szélsőséges véleményük van, vagy kiemelten lojálisak az intézményhez.”

Az alsósok alapvetően pozitívan élték meg ezt az időszakot, de ebben nagy szerepe van a dicséreteknek és a jó eredményeknek. Szerették az érdekes feladatokat és azt, hogy segítettek nekik. Általános számonkérési gyakorlat volt, hogy fotót kellett készíteni a kitöltött munkafüzetről, ezért fontos lenne, hogy rendszerszinten támogassák a pedagógusokat digitális feladatsorok elkészítésével. Megjelentek ugyan új pedagógiai elemek, de igen ritkán és kevés helyen. Azoknak az alsósoknak, akik többször találkoztak online, jobban hiányzott a pedagógus személye. Nagyon eltérőek voltak a gyakorlatok a tekintetben, hogy napi vagy heti volt a feladatadás, de a szorongás csökkentése szempontjából ez nem számított. Ami csökkentette a szorongást, az a rendszeres online kapcsolattartás volt.

A felsősök és a középiskolások 10%-a jelzett problémát az eszközhozzáféréssel. „Ez sok, ezen el kell gondolkodni! Alaposabban fel kellene mérni, hogyan állunk digitális eszközökkel!” A diákok fele jelezte, hogy fejlődött az önálló tanulásban, de a maradék 50%-ot tudatosan kellene fejleszteni, ezért Kopp Erika szerint tanulásmódszertannal kellene kezdeni a félévet minden osztályban. Náluk is meghatározó volt a befotózott feladatok bemutatása, viszont a pedagógusok 90%-a tudott online feladatsorokat is készíteni. A leghasznosabbnak a videókat találták a diákok, utána a befotózott feladatokat, majd az online játékokat és az egyes alkalmazások naptárfunkcióit. Több mint felük vélte úgy, hogy a tanáraik fejlődtek a félév során, ezt leginkább az online óratartások kapcsán érezték.

A szülők pozitívan értékelték a távolléti oktatás egészét. Visszajelzéseik alapján vannak kiemelkedően eredményes intézmények, az általuk alkalmazott megoldásokat érdemes lenne szélesebb körben megosztani. Voltak iskolák, ahol a szülők többsége úgy érezte, nem kap elegendő tájékoztatást, ezért hasznos lenne egy általános tájékoztató anyag, mert nem elég szóban elmondani a tudnivalókat. Nem mindenhol érezték a szülők, hogy a gyerekük kellő segítséget kap az eszközhasználathoz az iskolától. Feladat még az intézményi struktúrák egységesítése, az interaktivitás és online kapcsolattartás gyakoribbá tétele, a különböző pedagógusok munkájának az összehangolása, és a készségtárgyak szerepének, más tantárgyakkal való összekapcsolási lehetőségének átgondolása.

Virtuális térbe szorult pedagógiai-szakmai szolgáltatás
„Nekünk, akik a szakmai szolgáltatásban dolgozunk, szintén újszerű, váratlan, sok esetben megdöbbentő kihívást jelentett a digitális átállás” – kezdte előadását Szontagh Pál. „Bár voltak digitális oktatással kapcsolatos anyagaink, képzéseink, ismereteink, de nem abban a mennyiségben, amelyre március 16-án hétfőn szükség lett volna. Mi is a laptopkamerák mögött találtuk magunkat, és így próbáltunk segíteni a pedagógusoknak. Az alapvető céljaink azonban nem változtak: külső szakmai támogatások útján, valamint az intézményen belüli és intézmények közötti tudásmegosztás elősegítésével kell biztosítanunk a releváns és pontos ágazati információk áramlását, elősegítve a kompetenciák fejlesztését, az innovációt, valamint az intézmények tanuló szervezetté válását.”

A karantén alatt nemcsak pedagógiai folyamatokat kellett menedzselni, hanem hiányzásokat, betegségeket, osztályzásokat, értékeléseket, munkajogi kérdéseket és egyebeket. Szontagh szerint ezekben is joggal számított az RPI segítségére a református pedagógustársadalom. „Jellemzően az innovatív pedagógusok és a területen dolgozó szakembercsapatok azok, akik menedzselni is innovatívan tudnak ebben a megváltozott helyzetben. A református köznevelési hálózatnak nagy versenyelőnye, hogy az RPI és a holdudvarában tevékenykedő szaktanácsadók és támogató szervezetek léteznek és rendelkezésre állnak, és a kapcsolatuk az intézményekkel intenzív és bizalmas. Nem hivatali, hanem alkotótársi kapcsolat ez, ennek a jótékony hatása most érzékelhető volt.”

Az RPI igazgatója szerint hétféle kihívással kellett szembenézniük. „Az első, hogy a pedagógusok előzetes ismeretei roppant heterogének voltak. A második, hogy a kommunikációs lehetőségek alaposan beszűkültek. A harmadik, hogy nem volt idő elméleti tiszteletkörökre és alapvetésekre, azonnali használhatóságra volt igény. A negyedik, hogy meg kellett teremteni azokat a fórumokat, lehetőségeket és azt a légkört, amelyben akár egymást korábban nem ismerő pedagógusok is képesek kölcsönösen segíteni egymásnak. Az ötödik az egyes pedagóguscsoportoktól kapott eltérő reakciók voltak. A hatodik a képzési folyamat során előjövő váratlan helyzetek, kihívások. A hetedikről sajnos egyébként nagyon keveset szoktunk beszélgetni: ez a pedagógusok mentálhigiénéje.”

Az RPI a karanténidőszakban digitális munkarend aloldalt állított össze, és interaktív webináriumok sorozatát indította el. Tíz munkatársuk 76 alkalommal 1042 pedagógusnak tartott webináriumos képzést. 17 szaktanácsadó 61 webináriumon 538 főnek nyújtott módszertani segítséget, összesen tehát 137 webináriumon 1580 pedagógust értek el így. Kidolgoztak 224 online tananyagot a hitoktatáshoz, 69 módszertani és tanügyigazgatási segédletet tettek közzé, a közösségi médiában 54 bejegyzést publikáltak, négy pedagógustovábbképzést nyújtottak be akkreditációra, 37 intézmény számára készítettek átfogó szakmai elemzést, szakértői véleményt, és megszerkesztették a Magyar Református Nevelés két számát összesen 14 szakcikkel.

„Visszajelzést is kértünk az intézményektől. Ezekből kiderült, hogy legtöbbször személyes e-mailek és kollégák elbeszélései útján jutottak el hozzánk, ezért a pedagógusok elérésében még mindig a közvetlen kapcsolat a legfontosabb. A webináriumoknál a pillanatnyi segítség igénye dominált, például az online oktatási alkalmazások bemutatása és gyakorlása. A második leggyakoribb a minősítéshez kapcsolódó portfóliókészítésben való online segítségnyújtás volt, a harmadik pedig a szaktanácsadói gyakorlatok megosztása. A webináriumokkal összeségében elégedettek voltak a pedagógusok. A digitális hittanórák is sikeresnek számítottak, mert ezáltal az egész Kárpát-medencei református oktatási közösség is megerősödött az egységben” – sorolta Szontagh Pál.

„A visszajelzők döntő többsége további RPI-webináriumokon is szívesen részt venne, 30%-uk még akkor is, ha valamilyen formában és mértékben fizetni kellene érte. Még mindig elsősorban IKT-képzésre és módszertanra van igény a pedagógusok részéről, mert ezekre építve minden mást adaptálni tudnának az új körülményekre. Éppen ezért ez a két témakör lesz az, amiben a leginkább aktívak leszünk.” Folytatódni fog a meglévő tudásbázis összegyűjtése és a webináriumok is, mert vannak olyan területek, ahol egyébként is az online képzés lehetne a kézenfekvőbb megoldás. Az RPI átáll a Zoom fizetős szolgálatára, hogy ne kelljen 40 percenként újra belépni a beszélgetésekbe. „Az RPI-nál fontos a szakmai dimenzió, de a legfontosabb az, hogy senki ne érezze azt, hogy magára hagyták.”

Kopp Erikával egyetértve az RPI igazgatója is felhívta az intézmények és pedagógusok figyelmét arra, hogy a jó gyakorlatokat érdemes feltérképezni és megosztani egymással. Törekedni kell az intézmények közötti növekvő különbségek tudásmegosztás útján történő csökkentésére is. „Szaktanácsadást nagyon sok intézmény nem is mer kérni, mert ennek a kultúrája sosem volt erős Magyarországon, de meg kell teremtenünk azt a bizalmi légkört, ahol ez a fajta tapasztalatmegosztás is gyakoribbá válik” – mondta Szontagh. Technológiai fejlesztésekre, mentálhigiénés szolgáltatásokra és a szaktanácsadás Kárpát-medencei dimenziójára is szükség van, legfontosabb azonban az együttműködés. „Ebben az időben tényleg csak összekapaszkodva, együtt tudtunk egyről a kettőre jutni.”

Az előadók rendelkezésre bocsátották az elhangzottakhoz kapcsolódó prezentációjukat. Kopp Erikáé innen, Szontagh Pálé pedig ide kattintva tölthető le pdf formátumban.


Barna Bálint
Képek forrása: Református Pedagógiai Intézet; ELTE PPK