Hetedik alkalommal indít tanfolyamot az Apológiai Kutatóközpont. A kurzust azoknak hirdetik, akik betöltötték 18. életévüket, élő keresztény hitük van és aktív gyülekezeti tagok a katolikus, ortodox vagy protestáns kis- és nagyegyházak valamelyikében. A szeptember 21-én induló tanfolyamról, az apologetika céljáról és eszközeiről, valamint a személyes meggyőződésről Szalai Andrást, a Magyarországi Metodista Egyház missziós munkatársát, a MEÖT vallásközi bizottságának tagját kérdeztük.

A kurzus előadója a magyarországi apológia úttörője, huszonhat évnyi kutatómunkájának gyümölcsét az általa vezetett kutatóközpont könyvtára is jól szemlélteti, amely hazánk legjobban felszerelt vallástudományi gyűjteménye. Szalai András őszintén beszélt hitre jutásáról és arról, miért és hogyan került kapcsolatba a hitvédelemmel.

A közös keresztény alapot kutatva
„1990-ben volt a megtérésem, előtte nyolc évig zenbuddhista voltam. Istennel való találkozásom után szélsőséges karizmatikus közösségbe kerültem, ott döbbentem rá, hogy amit hallok, és amit a Bibliában olvasok, ellentmondanak egymásnak, keresővé váltam. A megtérésem egyfajta új szocializációt is jelentett: új emberekkel és közösségekkel ismerkedtem meg, ez inspirálóan hatott rám. Azzal is szembesültem, hogy a kereszténységnek vannak egészségtelen ágai is, ezért kezdtem érdeklődni az apologetika iránt.”

Mint kiderült, Magyarországon a kilencvenes évek elején néhány füzeten és könyvön kívül nem állt rendelkezésre releváns apologetikai irodalom, míg német és angol nyelvterületeken egészen más volt a helyzet. „Mindig is kutató alkat voltam, így saját magam kezdtem kutatni a hitvédelmet, sok-sok munka árán végül a kutatóközpont is létrejött. Rátaláltam egy nemzetközi apologetikai szervezetre is (CFAR), amely a közös keresztény alapok védelmével befelé az egységet építi, kifelé pedig Krisztus igazi arcát akarja felmutatni.

1998 óta létezik magyar központja ennek a hálózatnak, amely azért egyedi, mert nincs még egy hálózat a bolygón, amely minden nemzetközi és helyi vallási irányzattal foglalkozik. Döbbenet, hogy a világon összesen talán kétszázan vagyunk, akik teljes időben hitvédelemmel foglalkozunk. Más vallásokat kutatunk és azt, hogyan lehet másoknak elmondani az evangéliumot úgy, hogy értsék, felmérve, hogy milyen képük van a kereszténységről.”

Minden népet
Ha valaki az evangéliumról akar beszélni, párbeszédet kell folytatnia, ezt nem lehet megspórolni – vallja Szalai András. „Ha nem tudom, mi jár a másik fejében, nem tudhatom, hogyan kezdjem el az evangélizációt. Jézus azt mondta: tegyetek tanítvánnyá minden népet, és mivel akkoriban minden városnak külön istenei voltak, nincs semmi új abban, hogy más vallásúaknak szeretnénk elmondani az örömhírt. Az apostolok tudták, hogyan gondolkodnak a népek, ezért sokat tanulhatunk a módszertanukból: Pál apostol ismerte a görögöket, megnézte őket istentisztelet közben, megkereste a közös nevezőt és nyelvezetet, elismerte a vallásosságukat és utána beszélt a feltámadásról, ahogy erről az Apostolok cselekedeteinek 17. részében olvashatunk.”

A tanfolyam szeptember 21-én indul és december közepéig tart, az előadások kéthetente szombaton, délután 2-től este 6-ig tartanak. Olyan keresztény hátterű közösségekről is szó esik majd, akiknek a tanítását a Szentírás tükrében kell felülvizsgálni. „A kurzus során bemutatom egy adott vallási közösség történetét, tanítását, erre négy óra jut délutánonként. Közös alapunk a Biblia tanítása az első négy vagy hét egyetemes zsinat értelmezésében. Ehhez társul a történelem, a különféle segédtudományok, a nyelvészet – ezek segítségével tényszerűen lehet cáfolni a Bibliától idegen állításokat.”

Tisztelet és ismeret
Szalai András a legfőbb kérdésről is beszélt: hogyan tudunk úgy bemenni a más meggyőződésűek ajtaján, hogy végül együtt jöjjünk ki a miénken. „Ez nem manipuláció vagy pusztán érvelés, vita, hanem a másik megértése és annak meglátása, hogy őt hol verték át, és ezen hogyan lehet segíteni. Olyan rendszerekben, ahol nem lehet eltérni a normától, minden rögzített, ott is vannak személyes változatok. Nekünk a konkrét személlyel van dolgunk, akkor is, ha ő egy szervezetet akar képviselni. El kell jutni oda, hogy a másik beszélget velünk Istenről, akiről hisszük, hogy ott van és dolgozik a folyamaton. Ehhez a személyességhez kellő tisztelet és ismeret szükséges.”

Mint kiderült, a hiteles evangelizáció alapmotivációja a féltés: a másikat becsapták, közössége vezetői nem igaz dolgokat állítanak. Ilyesmire csak féltő szeretettel és elegendő ismerettel lehet ráébreszteni másokat.

„A küzdelmünk a másik ember gondolati és döntési szabadságáért folyik. A tanfolyam résztvevőinek nemcsak tudást szeretnék átadni, hanem inspirálni szeretném őket. Ha ezt a tanfolyamot valaki elvégzi, rájön, milyen egyszerű, érthető és élhető az evangélium, mennyi minden hiányzik más vallási rendszerekből, micsoda irgalom, hogy a sokat hallott örömhír mennyire értékes más vallások tanításaival szemben. Ezzel együtt egy ehhez méltó mentalitást szeretnék átadni.”

Az Igazságról, szeretettel
Ahogy mindent, úgy az apologetikát is lehet nagyon rosszul végezni: az igazságról szeretet nélkül beszélni, vagy fordítva. „Tanítványnak kell lenni, úgy kell átadni az evangéliumot, ahogy mi is szeretnénk, ha átadnák. Ehhez nagyon fontos a helyes mentalitás, attitűd, ahogy ezt Krisztuson, az apostolokon is észrevesszük. Nem kell félni, hiszen eszközöket, ismeretet kapunk a feladathoz.”

Nagyon sok konfliktus, düh, indulat éppen abból fakad, hogy saját identitásunk nem elég szilárd, és amikor ezzel szembesülünk, gyakran le akarjuk győzni a másikat, hogy biztonságban érezhessük magunkat.
„Ahhoz, hogy megértsek másokat, belső stabilitás kell. Látnunk kell a kontrasztot, az evangélium fényében a homályt és a sötétséget. Emberekhez szólunk, elmondjuk: találkoztunk Istennel, ez nem volt egyszerű, azóta sem lett könnyebb minden, de ez nem a mi igazságunk. Semmink sincs, amit ne kaptunk volna felülről. Evangéliumról beszélni olyan, mint amikor az egyik koldus elmondja a másiknak, hogy ingyenes, finom ételt talált. Hogy a másik mikor jön rá, hogy ő is koldus, éhes és nem tud fizetni, ez már Isten munkája az emberi szívekben.”

Egyre jobb eszközzé válva
Szalai András végül az apologetika határairól beszélt. „Nem Istent kell megvédeni vagy a kereszténységet, hanem az Istenhez vezető utat próbáljuk megtisztítani a félreértésektől, előítéletektől, nyílt hazugságoktól, információhiánytól. Nem a mi célunk a másik megtérése, hiszen ez nem csak rajtunk múlik. Az viszont igenis, a célunk lehet, hogy Isten kezében egyre jobb eszközzé váljunk, hogy értsük és éljük a hitünket, és ezt érthetően el tudjuk mondani másoknak azért, hogy az adott személy valóban szabad, tudatos lelkiismereti döntést hozzon. Ehhez szükséges, hogy tiszteljem a másik helyzetét, amit először meg kell értenem. Nem lehet a feltámadásról beszélni, ha a másik még ott tart, hogy van-e Isten egyáltalán. Ott és akkor akarom megszólítani, ahol tényleg szüksége van rá.”

Evangélium a mindennapokban
A következőkben a tanfolyamot elvégzettek visszajelzéseiről olvashatnak. Tisza Dóra szerint a kurzus nemcsak más vallásokba ad betekintést, hanem a keresztény hitről is mélyebb, pontosabb ismeretet ad. „A tanfolyam válaszokat ad az olyan egyszerű kérdésektől kezdve, hogy lehet-e jógázni, az olyan sokrétegű kérdésig, hogy miért akarja az iszlám a kereszténységet elpusztítani. Nemcsak a lexikális tudásomat növelte, hanem az Istennel való kapcsolatomban is helyretett jó pár dolgot. Csak ajánlani tudom, kétszer ennyi idő- és pénzbefektetést is megér!”


Szabó Eszter magas színvonalúnak, tudományosnak, hiánypótlónak látja a tanfolyamot. „Jelentős hatással volt rám az elméleti blokkok végén a missziói kitekintés, amely rávilágított arra, hogy milyen módon alkalmazható egyszerű hívőként a megszerzett tudás a mindennapi életben, valamint hogyan kapcsolódhatunk más vallási háttérből érkező embertársainkhoz szeretettel, alázattal és hitelesen, amelyek alapjaiban jellemezték a kurzus szemléletét is.”



Miérteket kutatva
„Foglalkoztat, hogy az emberek milyen szemüvegen keresztül látják és értelmezik az őket körbevevő világot, vagyis az, hogy mi az emberek hitének tárgya, hiszen az alapján cselekednek és viszonyulnak Jézus Krisztus evangéliumához is. Szalai András elképesztő felkészültséggel, határozottsággal, mégis alázatos és szeretetteljes szívvel mutatja be és magyarázza ezeket a különböző vallási és hitrendszeri szemüvegeket. Mindezt úgy, hogy újra és újra felhívja figyelmünket mindennapi feladatunkra, hogy váljunk hiteles képviselőivé az Igazságnak” – fogalmazott Ember Illés.

Nagy Daniella azért jelentkezett a tavalyi tanfolyamra, mert szükségesnek érezte, hogy jobban megértse, mit miért hisz, vagy éppen mit miért nem. „Többször szembesültem azzal – mivel a miértekre sajnos korábban kevéssé kerestem választ  –, hogy az evangéliumot újonnan hallók egyik első kérdése a miérttel kezdődik, amire szeretnék valami értelmes, átgondoltabb választ adni.

Mindehhez nagyon bőséges ismeretanyagot kaptunk a tanfolyamon, diasorral, visszahallgatható felvétellel és számos olyan témafelvetéssel, amely továbbgondolásra sarkall. Több más vallásról kaptunk olyan tudnivalókat, amelyek segítenek megérteni  – az evangélium elmondása előtt  – a körülöttünk élő embertársainkat, akiknek már van valamilyen  –  a kereszténytől eltérő  –  világképük, vallásuk. Nemrég elkezdtem visszahallgatni az előadásokat, hogy elmélyüljön bennem mindaz, amit hallottam. Jó szívvel tudom mindenkinek ajánlani a kurzust!”

További részleteket a tanfolyamról ezen a linken olvashatnak.