Mintegy ötven fő részvételével tartották meg 2026. február 2-án a budapesti Ráday Házban a dunamelléki ifjúsági kulcsemberek napját, amelynek célja egyrészt az ifjúsági szolgálatban résztvevők munkájának elismerése, másrészt az ifjúsági munka összehangolásának segítése, továbbá egy közös képzés megvalósítása volt. Az egyházkerület ezzel szeretett volna köszönetet mondani az erőfeszítésekért, amelyeket ezek a kulcsemberek Dunamellék ifjúságáért tettek, másrészt szerette volna velük együtt levonni a tanulságokat az ifjúság szolgálatának évéből, és áttekinteni a jelenlegi helyzetet – hiszen a tematikus év lezárulta természetesen nem jelenti a közös munka végét.

Hasonló összejövetelekre kisebb körben volt már ugyan példa – 2025 előtt az ifjúsági és missziós szervezetek vettek részt ezeken, tavaly óta az egyházmegyei ifjúsági referensek is –, de ilyen nagy létszámú, sokféle szolgálati területet felölelő, egész napos találkozóra eddig még nem került sor. Az esemény délelőttje képzéssel telt, utána közös ebéd következett, majd Balog Zoltán dunamelléki püspök tartott rövid áhítatot. Délután Czikó Györgyi dunamelléki ifjúsági referens felvezető gondolatai után a jelenlévők asztalközösségenként beszélhették át, hogyan látják az ifjúsági misszió helyzetét, majd közösen összegezték az észrevételeket. Zenei szolgálattal Komor Csaba, Damásdi Péter és Gunyits Ottó szolgáltak.

Értsd jól!
A délelőtti Acorn Bibliai Képzést (ABK) Andy Oatridge lelkész és felesége, Zsófia tartották azzal a céllal, hogy a résztvevők megismerjék az Acorn munkáját és bátran tudják ajánlani a szervezetekben és egyházmegyékben szolgáló, elsősorban laikus ifivezetőknek segítségül.



Röviden ismertették a Szentírás értelmezésére épülő tanfolyam lényegét és a gyakorlatban is bemutatták az alkalmazását. A résztvevőknek kiosztott rövid munkafüzettel Lukács evangéliuma 18. fejezetéből dolgozták fel a farizeus és a vámszedő példázatát. Először a „legkirályabb” részleteket kellett kiválasztani az igeszakaszból, majd a kulcsszavakat kellett aláhúzni benne. Kitértek azokra a kérdésekre is, amelyek az olvasottak kapcsán felmerülhetnek a fiatalokban. Megvizsgálták a kontextust, hogy miért lehetett fontos Lukács számára egy olyan példázat feljegyzése, amely se Máténál, se Márknál, se Jánosnál nem olvasható, és hogyan kapcsolódik az igeszakasz az előtte és utána történő eseményekhez.

Ezek után tértek át a struktúrára és a központi üzenetre, amellyel a fiatalokat szeretnénk megszólítani. Az Oatridge házaspár kiemelte, hogy az alkalomra való felkészülésnél a készülési idő első felében a megértésre kell fókuszálni, és csak a másodikban az átadás mikéntjére – függetlenül attól, mennyi idő áll rendelkezésre! Nem elég egy mai sztorit hozni, ami alkalmazható az adott igeszakaszra, hanem meg kell kérdezni Istentől, hogy ma mit üzenne ezzel az igeszakasszal a fiataloknak. Először azt nézzük meg, hogy az akkori embereknek miért íródott mindez, majd azt, hogy mit jelent Jézus és az evangélium fényében! Az fogja segíteni az ifimet, ha még jobban megértem az evangéliumot – hangzott el a képzésen. Mindezek után jöhet csak az átadás hogyanja, a formai kérdések.



A délelőtt zárásaképpen a jelenlévők asztalonként átbeszélték, milyen kérdések maradtak még bennük az elhangzottak kapcsán. Az alábbi gondolatok hangzottak el:

• A közösen átvett példázat az alázatos szív fontosságáról beszél, de mi van, ha a fiatalok pont az ellenkezőjével, az alacsony önértékeléssel küzdenek?
• Hogyan kerülhető el, hogy egy „kedvenc” ifisünkre többet figyeljünk másoknál?
• Nem mindenkinek ugyanaz a felkészülési szakasz a legnehezebb.
• Az ifisek különböző típusokba sorolhatók (pl. keresők, szárnyalók, szkeptikusok stb.) és mindegyiküknek mást üzenhet egy-egy igeszakasz. Ezzel mit lehet kezdeni?

A tanító helye, kudarca és eredményessége
A délutánt megnyitó áhítaton Balog Zoltán dunamelléki püspök Lukács evangéliuma 5. fejezete, a csodás halfogás története alapján hirdetett igét. Hol van a tanító helye? Meddig alkalmas arra, hogy tizenéveseket tanítson? Csak a fiatalok tudnak a fiatalokkal beszélni? A püspök ezekkel a kérdésfelvetésekkel vetette össze a bibliai üzenetet, amely szerint a tanító helye a „parttól egy kicsit beljebb” van, azaz egyszerre kell közel lenni a hallgatósághoz és távolságot tartani tőle. „A végső kérdésekben nincs generációs vagy egyéb különbség: a válasz igen vagy nem, élet vagy halál. Csak az számít, ezekre milyen válasz születik bennünk. Emberhalász vagy-e, vagy csak felmondod, amit megtanultál? Amikor elvállalod a helyedet, ahová Jézus állít, akkor mindegy, hány éves vagy” – fogalmazott az igehirdető.

A folytatásban kitért arra, hogy mit jelent számunkra az üres háló és a teli háló, mit kezdjünk a számszerűsített eredményekkel és mit kezdjünk a kudarcainkkal. „Péter eredményességét megelőzte a totális eredménytelenség. A kudarca a sajátja volt, az eredményessége azonban Jézusnak köszönhető. Ennek fényében a bőséges halfogásról az jut eszébe, hogy ő bűnös ember, méltatlan és alkalmatlan a sikerre” – fejtette ki. „A saját magabizosságunk az alkalmasságunk felől sokkal nagyobb kísértést jelent, mint az alkalmatlanságunk. A kudarc visszavethet minket a megértés kezdetéig: újra meg kell érteni az evangéliumot.” A püspök kiemelte: a közös cél az embermentés, a közösség megújítása, és az egészért való felelősségvállalás, ennek a hármassága pedig az ifjúsági munkában különösen izgalmas.



Három korosztály, három sáv, három tartópillér
Az ifjúság szolgálatának évében a korábbinál több figyelem fordult az ifjúsági misszióra, ezen belül főként a gyülekezetekben és egyházmegyékben folyó szolgálat került a fókuszba. Ennek a dunamelléki vonatkozásairól és következményeiről Czikó Györgyi lelkész, egyházkerületi ifjúsági referens beszélt. Mint kifejtette, ezen a missziós területen alapvetően háromféle korosztállyal foglalkoznak. Az első a „miniifisek”, ők az általános iskolák felső tagozatosai. A klasszikus ifis korosztályt a gimnazisták alkotják. A harmadik korosztály pedig az egyetemistáké és fiatal felnőtteké, ez olykor akár harmincéves korig is kitolódhat.



Az ifjúsági referens a jelenlegi egyházkerületi ifjúsági munkát egy háromsávos autópályához hasonlította. Az egyik külső autópályasáv az intézményi terület (ide tartozik az iskolai hittanoktatás, a református oktatási és nevelési intézményrendszer és az egyetemi lelkészi szolgálatok), a középső sáv a gyülekezeteké, a harmadik sáv pedig az ifjúsági szervezeteké (például a REFISZ, az SDG és az Ifjúságépítők – többségük általában egy-egy speciális területet fed le). Sok fiatal általában a két szélső sávról, tehát az intézményiről és a szervezetiről kapcsolódik be a „forgalomba”, de ezek a sávok előbb-utóbb elfogynak (például kiöregedéssel), ezért az a cél, hogy mindenki átsoroljon végül a középső gyülekezeti sávba.



Ezt az autópályát a kisebb-nagyobb közösségek szintjén különböző tartópillérek támasztják alá egymással összhangban: országos szinten az Ifjúsági Osztály, egyházkerületi szinten a Missziói Támogatói Szolgálat, egyházmegyei szinten pedig a több gyülekezet ifjúságát összefogó közösségek. Az utóbbiakra példa Baranyában a BaRIK, Tolnában a ToMI, Vértesalján a Vifi, Bács-Kiskunban a Konnektor, Dél-Pesten a Tágas Tér, valamint a budapesti és északpesti, egyenlőre név nélküli kezdeményezések. Egyházmegyei szinten – az országos tendenciához hasonlóan – kiemelt szerepe lett az egyházmegyei ifjúsági referenseknek. Tavaly óta minden dunamelléki egyházmegyének van ifjúsági referense.

Egy hajóban evezünk
A helyzetértékeléshez a dunamelléki ifjúsági referens egy másik hasonlatot használt, amelyben az egyházkerület ifjúsági szolgálatot egy hajóhoz hasonlította. A jelenlévőket arra kérte, asztalonként beszéljék át és írják le a kiosztott papírokra, hogy hol vannak ezen a hajón a lyukak, milyen irányba halad a hajó és mennyit bír el a legénysége. Az ültetésnek köszönhetően vegyes összetételű asztalközösségek az alábbi válaszokat írták össze:



A „lyukak” kapcsán említették a konfirmációval kapcsolatos problémákat, a társadalmi szakadékokat, a tanítványozásban tapasztalt hiányosságokat, az operatív utánpótlás hiányát, a középiskolai hitoktatás és az egyetemi missziók közötti átmenet hézagjait, valamint a közös gondolkodás hiányát. Az ifisek kapcsán elhangzott az online tér dominanciája, az elköteleződés hiánya, az őket érő rengeteg impulzus, az intézményi élményekből fakadó „valláskárosultság”, és hogy sokuk csak szülőként tér vissza az egyházi keretek közé. A gyülekezeteknél probléma e téren a motiválatlanság, a magas belépési küszöb, hogy kevés a férfi szolgáló és a hiteles példakép, valamint az, hogy ritka a munkatársi közösség és a presbiterek bevonása.

A haladási irány kapcsán sokan érezték a tavalyi tematikus év jótékony hatásait, a megtéréseket, az elmozdulást a gyülekezetek felé. Ugyanakkor azt is érzik, hogy amíg nem látnak rá az egészre, addig a közös haladási irány bizonytalan. Elhangzott: bizonyos szempontból sokfelé haladunk, ezért szükség van kapcsolódási pontokra, a korlátok és az egyedi sajátosságok figyelembevételére. A közös irány meghatározásánál csak a Krisztustól kapott missziói parancsnak kell megfelelnünk a sokféle elvárás közül. A fő kérdés az ifjúsági szolgálat terén, hogy ott vagyunk-e a fiatalokkal. Ha igen, akkor jó irányba haladunk.



Amíg bírjuk a Szentlélek vezetését, addig szolgálatainkat szívesen végezzük – hangzott el a „legénység” teherbírása kapcsán. Fontos kérdésként merült fel az is, hogy a legénység elbírja-e a kapitányt, hogy ismerjük-e kapacitásunkat, mozgásterünket, tudunk-e nyitottak maradni egymásra és a mentorálás mekkora része munkánknak. Változó, hogy a legénységből ki mennyit bír, ezért mindenkinek saját idejével kell elszámolni. A munka delegálása (akár fiatalokat is bevonva), az örömteli terhek, a másoknak adott pozitív élmények és az őszinte hála növelhetik kapacitásainkat, munkakedvünket.

Összegzésként elhangzott: a közös szolgálatot erősíti, hogy továbbra is folytatódni fog az ifjúság szolgálatának évében elindult videósorozatok és segédanyagok készítése, így országos és egyházkerületi szinten is megmarad a mostanra kiépült támogatói hálózat. Mindez lehetővé teszi, hogy ahelyett, hogy sok kis elkülönülten haladó hajóban próbálnánk emberhalászokká válni, összekapaszkodjunk és felismerjük: egy hajóban evezünk.




Barna Bálint
Képek: Vargosz