A plántálás célja nem egy gyülekezet létrehozása, hanem az evangélium hirdetése új közösségek létrehozásán keresztül, néha pedig már egy meglévő gyülekezet alapjaira épülhet fel egy új. Az elmúlt másfél évtizedben ennek számos példáját láthattuk egyházunkban, különösképpen a budapesti agglomerációban. Az április 12-i Nagy-Budapest Missziói Konferencián négy lelkész számolt be a plántálásban szerzett tapasztalatairól és a gyülekezetépítés kihívásairól.

Szentlélek munkája az erőtlenségeken keresztül
Lénárt Tibor elsőéves exmissziusként, család és három műszakos munka mellett került Monorierdőre 2011-ben, ahol a helyi reformátusok a katolikus kápolnában gyűltek össze hétről hétre. Az akkor még a Monor-Kistemplomi Református Egyházközség szórványaként létező gyülekezet megerősödése lehetővé tette, hogy 2015-ben saját templomot kezdjenek építeni, melyet 2019-ben szenteltek fel.

A missziói lehetőségek felismerésére válaszul pedig hamarosan elkészül a gyülekezet Erdei Csillagfény bölcsődéje. „Sokan azt a hiú ábrándot kergetik, hogy a templom által épül a gyülekezet. A mi közösségünk addigra nőtt fel, akkor vált méltóvá arra, hogy saját temploma legyen, amikor az építkezés elkezdődhetett. Az ősszel megnyíló bölcsődét sem azért hozzuk létre, mert mindenáron építeni akarunk valamit, hanem missziós eszközként tekintünk rá – a kisgyermekes családok már akkor elkezdtek csatlakozni a gyülekezetünkhöz, amikor még hír sem volt arról, hogy egyszer ezt szeretnénk csinálni.”

A lelkipásztor elmesélte, hogy Pál apostolhoz hasonlóan, ha valamivel dicsekszik, az az erőtlensége, hiszen a Szentlélek munkája ekkor válik igazán láthatóvá, a gyülekezet is ekkor formálódik leginkább Krisztus képére. Felidézett egy történetet a templom felszentelése – és saját beiktatása – előtti napokból, amikor még padok nélkül, üresen kongott a templomtér. „Arra gondoltam, hogy itt nem be-, hanem kiiktatás lesz. Felhívtam az egyik testvérünket, hogy imádkozzon velem, mert már magamért sem tudok. Eljött, és mosolyogva mondta nekem, hogy minden rendben lesz – aznap este meg is hozták a padokat, egész éjszaka folyt az összeszerelésük” – idézte fel Lénárt Tibor az aggodalommal teli napokban megtapasztalt áldást. Nemrég azt is megélte, hogy olyasvalaki csatlakozott a gyülekezethez, akinek egyedül ő mondta azt, hogy bűnt követett el valamiben, Krisztus pedig pontosan ezért halt meg, hogy ezt eltörölje. Az igazságot nem elutasításnak vette, épp ellenkezőleg: felszabadítóan hatott rá az örömhír.

Vállalni a kényelmetlenségeket
Márkus Tamás András hat éve került Őrmezőre, amikor egy főleg idősebbekből álló mag jelentette a gyülekezetet, abból pedig azóta egy több generációs, stabil gyülekezet fejlődött ki a XXI. kerület közepén, megtöltve az istentiszteleti tereket. „Más ültette, más öntözte, én ebbe álltam bele. Ma már egyre inkább a kisgyermekes családok alkotják a közösség gerincét, és hála Istennek, vannak olyan munkatársaim, akikre sokat lehet bízni” – mondta. A lelkipásztor szerint leginkább azokat tudják elérni, akiknek van valamilyen református hátterük, azok viszont feladják a leckét, akiknek semmilyen ismeretünk nincs a keresztyénségről. „Ennek ellenére vállalni kell a kellemetlenségeket, a kényelmetlenségeket, időt és energiát kell befektetni a munkába azért, hogy áttörjük a korábban megbonthatatlannak hitt falakat.”

Fel kell ismerni, hogy a lelkész egyben gyülekezeti tag, aki szintén a megszentelődés útján halad, nem pedig olyasvalaki, aki „a teológia után készen van, aztán elmegy a gyülekezetbe, ott elkezdi a zsebéből a megszerzett cukorkákat osztogatni, amit az emberek kibonthatnak” – fogalmazott Márkus Tamás András. Magát introvertáltnak tartja, azonban a gyülekezet épülése szempontjából egyre bátrabban vállalja a konfrontációt, és fontosnak tartja, hogy a közösségben legyen helye az intésnek és a buzdításnak is. Arról, hogy miért érdemes gyülekezetet plántálni, hozzátette: „Ha Isten Igéjét hirdetjük és az Ige által élünk, akkor Krisztus teste, mint egy élő organizmus, önmagától elkezd működni – mintha csak egy természetfilmet látnánk.”

Kultúra és céltudatosság
Esztergály Előd 2010 óta pasztorálja a csömöri reformátusokat – a gyülekezet előtte Kistarcsa szórványaként működött. A lelkész úgy látja, már elhívása előtt – korábbi végzettsége szerint vállalkozásfejlesztő szakközgazdász –, személyében is formálta az Úr a közösségét. „Édesanyám miatt gyerekként a mindennapjaim része volt a zene és a színház, melynek köszönhetően meg tudjuk szólítani a hozzánk érkező, kultúraszerető embereket. Édesapám vállalkozóként dolgozott, az ebből fakadó céltudatosság segít a gyülekezet vezetésében. A saját végzettségem a szervezői feladatokban vagy a presbitérium menedzselésében mutatkozik meg.” A csömöri gyülekezet temploma 2020-ra készült el, lelkipásztorát két évvel később iktatták be tisztségébe.

A lelkész megosztotta, hogy legtöbbször a családja szenvedte meg azt, hogy ideje nagy részét a gyülekezetre fordítja. Különösen a kislánya tanította meg arra, hogy értékelje a velük töltött időt, a feleségének pedig azért hálás, mert „világi” foglalkozásúként őszintén és egyenesen elmondja véleményét a gyülekezet működésével kapcsolatban. „Isten rajta keresztül figyelmeztetett és sokszor figyelmeztet ma is.” Esztergály Előd számára sokat jelentenek azok az Igék, amelyben Isten kijelenti, hogy jelen lesz és védelmezni fogja az Ő egyházát: „Amikor egy új gyülekezetet hozunk létre, vagy egy új templomot építünk, akkor gyakorlatilag belülről láthatjuk a prófécia beteljesülését.”

Gyülekezetplántálás, mint testépítés
Pogrányi Károly feleségével szolgálati helyet keresett, amikor rátaláltak a diósdi gyülekezetre. A város maroknyi református közösségében az ifjúsági munka hevével kezdte el szolgálatát, de azt vette észre, hogy a fiatalok nem, az idősek viszont annál inkább eljönnek az istentiszteletekre és a bibliaórákra. „Az első komolyabb pofont akkor kaptam, amikor az egyik néni leült velem beszélgetni, hogy elmondja, mik a problémák velem. Sokat tanultam belőle, és megtanultam alkalmazkodni – ahogy az apostol mondja: mindenkinek mindenné lenni.”

Noha a közösség erősödött, ő maga hét év után kiégésközeli állapotba került, ezért szünetre volt szüksége, amely Isten kegyelméből megadatott neki. „Kilenc hónap alatt átgondoltuk a folytatást, az Úr pedig újra elhívott minket hét évre” – mondta. Ez idő alatt felépült a gyülekezet temploma, a közösség 2021 pünkösdjén vehette azt először birtokba, egy évvel később pedig a felszentelésére is sor került. Pogrányi Károly elmondta, hogy a felnőtté válás évei voltak ezek, ugyanis évekkel ezelőtt elhatározták, hogy folyamatosan kevesebb támogatást szeretnének igénybe venni az egyházkerülettől, a gyülekezet pedig hamarosan önállóvá, azaz anyaegyházközséggé válik. A lelkész a gyülekezetplántálást a testépítéshez hasonlította: „Nehéz folyamat, de a végén rájövünk, hogy jó. Az egyházban talán nem is lehet feljebb jutni annál, hogy gyülekezetet plántálunk.”

Képek: Füle Tamás