A Magyar Református Egyház alkotmányát 2009. május 22-én fogadta el Debrecenben az Alkotmányozó Zsinat. A döntéssel a Kárpát-medencei magyar református részegyházak erősítették meg összetartozásukat és mondták ki alkotmányjogi egységüket. A Kárpát-medence egyháztestei minden évben találkoznak a magyar református egység napján. Idén Gyulafehérváron és környékén tartják a találkozót május 20-21-én. Ez alkalomból az egységnap résztvevőit kérdeztük arról, mit jelent számukra az összetartozás. Elsőként egy magyarországi lelkész mesélt erről.

Személyes adomány
„Ha valahol szükséget látunk, szívesen állunk a bajbajutottak mellé” – mondta gyülekezetéről Ferenczy József lajosmizsei lelkipásztor. Így volt ez akkor is, amikor határon túli magyaroknak nyújtottak segítő kezet: például könyvadományt vittek egy erdélyi iskola leégett könyvtárának helyreállítására vagy az ukrajnai háború kitörését követően három kárpátaljai falu, Asztély, Bulcsú és Kígyós református gyülekezeteibe vittek tartós élelmiszert – segítve ezzel nemcsak a családfenntartó nélkül maradt közösségeket, de azok szolgálatát is a Belső-Ukrajnából menekülők felé. „Szerettünk volna személyes kapcsolódás révén, és konkrét szükségletekre reagáló adományt vinni. Iván Gusztáv lelkipásztorral, egykori teológus társammal vettük fel a kapcsolatot, akivel már korábban is prédikáltunk egymás gyülekezetében” – számolt be.

Itt román, ott magyar
A szolidaritást talán az is táplálja, hogy a Bács-Kiskun megyei gyülekezetben sokan erdélyi gyökerekkel rendelkeznek: a szamócatermesztés miatt főként székelyszenterzsébeti és szászcsávási családok telepedtek le itt. „Az egyik erdélyi származású gyermek el is panaszolta hittanórán: ha kint vagyok Erdélyben, a románok nem fogadnak be, mert azt mondják, magyar vagyok. Ha Magyarországon vagyok, akkor pedig sokszor azt hallom, hogy én román vagyok. Ilyenkor nagyon fontos a támogató jelenlét. El szoktam mondani azt is, hogy én miért tekintek rá magyarként. 1920-ban húztak egy határt, aminek ők az elszenvedői, de attól még egy nemzethez tartozunk. Fontosak és értékesek ők maguk is és az a kultúra is, amelyet ápolnak és akár az anyaországba is magukkal hoznak.” A kisebbségi lét miatt egyfajta kisebbrendűségi érzés is keltődhet sokakban, amit az együvé tartozás kiemelésével lehet ellensúlyozni – véli a lelkész. „Ha már így alakult a történelmünk, akkor nekünk felelősségünk, amit csak módunkban áll, megtenni értük.”

Testvérek
Az egyik módja a rendszeres és elkötelezett kapcsolódásnak a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolása. Ferenczy József szerint sok múlik a lelkipásztorokon, ám mivel a gyülekezetben történnek lelkészváltások, a testvérgyülekezeti kapcsolatok fenntartásához nagyban hozzájárulhatnak a főgondnokok is.

Az egységnapra készülve elmondta: az egyházmegye képviseletében ő is ott lesz Gyulafehérváron. „Ez a helyszín különleges számomra, egyrészt mert teológusként többször jártunk arra: az Ágoston Sándor Alapítvány révén templomok kétkezi felújítását végeztük. Másrészt mert a magyarság itt a megmaradásáért küzd, hiszen a második világháború után tűzzel-vassal irtották a magyarokat. Ezért is fontos, hogy most itt is kifejezhetjük együvé tartozásunkat.”